Nicolo Zaniolo három évvel ezelőtt az olasz futball legnagyobb reménységének tűnt. A januári átigazolási ablak utolsó napjaiban nyújtotta be távozási szándékát az AS Romának, így a következő fél évben a lelátó lehet az otthona.
serie a
A csapatjátékot összerakó Luciano Spalletti? A Kvaradonának nevezett ifjú grúz? A kölcsönbe kapott csatárok? Egyikük sem. Ha az egész kontinenst ámulatba ejtő Napoli legfontosabb alakjáról beszélünk, egy háttérben machináló hőst kell megneveznünk.
Miért hívott be 50 nappal a világbajnokság kezdete előtt a brazil szövetségi kapitány két újonc belső védőt a felkészülési meccsekre? És miért van jelentősége annak, hogy mindketten Olaszországban légióskodnak?
A nyáron felcsillant a remény, hogy a sorozatban kilenc bajnoki címet szerző és két BL-döntőben szereplő csapat példáját követheti a jelenlegi Juventus. De a helyzet mintha egyre csak rosszabbodna...
A jelszó: mindenki ott spórol, ahol tud.
Ahová eddig ügynökével bejelentkezett, ott elutasítással találkozott, úgyhogy adódik a kérdés: van-e még helye a legmagasabb szinten?
Szóba hozták majdnem az összes olasz nagy csapattal, de végül, a vártnál jóval kevesebb pénzért José Mourinho AS Romájához írt alá Paulo Dybala.
Még egy évvel ezelőtt is delíriumos álomnak tűnt volna, hogy Gleison Bremer játékjogáért szilaj licitháború bontakozik ki a Serie A óriásai között. Mégis ez történt.
Az élvonalba feljutó Monzánál nyoma sincs a kiscsapatos bájnak.
Részint BL-győztes és a tavalyi Aranylabda-szavazás egyik fő esélyesének tartották. Másrészt kulcsfontosságú tizenegyest hibázott, és többször megkérdőjelezték, kompatibilis-e az angol bajnoksággal. Elemzői portré Jorginhóról.
Olyan fogócska zajlik a Serie A hajrájában, hogy a külső szemlélők az ujjaikat nyalogatják, az érintett csapatok szurkolói pedig nyugtatót reggeliznek. A Milan és az Inter versenyfutása az olasz bajnokság hőskorát idézi.
Pontosan húsz éve, a 2001-2002-es évadban volt legutóbb olyan kiélezett a helyzet a Serie A-ban, amilyenre az idén is mutatkozik némi esély. Akkor a dobogósok közül végül senki nem ott zárt, ahonnan nekifutott az utolsó játéknapnak.
Mi a búbánat történik Torinóban, tényleg saját pénznyomdája van a Juventusnak az Agnelli család pincéjében? Spoiler: kb. igen.
Talán a Juventus számít a téli átigazolási időszak legnagyobb nyertesének. És nemcsak az új szerzeményei miatt, hanem azért is, mert túladott több olyan futballistán, aki finoman szólva sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Javában zajlik a januári átigazolási időszak, és ilyenkor gyakran elhangzik: „Pont egy 20-25 gólos csatár hiányzik az igazi sikerekhez”. Annak járunk utána, mekkora ennek a klisének a valóságtartalma.
Alighanem a szezon legjobb meccsét láttuk a Serie A-ban vasárnap: a Juventus idegenben győzte le 4-3-ra az AS Romát. A thriller apropóján felidéztük a Roma és a Juventus két másik emlékezetes meccsét is a múltból.
Az elmúlt tíz Serie A-évad legeredményesebb játékosa Giorgio Chiellini, aki a Juventus mind a kilenc bajnoki címéből részt vállalt. De van, aki még Chiellininél is többet tett csapatai sikeréért. A neve Giuseppe Marotta, a Kobra.
Dusan Vlahovic neve úton-útfélen szembe jön, pedig egy közepesen ismert szerb focistáról beszélünk, aki egy olasz középcsapatban rúgja a gólokat. Annak járunk utána, hogy csupán egy újabb felülteljesítő tucatcsatár árát próbálják felverni, vagy valóban megérdemli ezt a szenzációt.
Ha a labdarúgás pontozásos sportág lenne, akkor az Inter nyerte volna vasárnap a Derby d'Italiát a Juventus ellen. Az 1-1-re végződő mérkőzésen szereplő játékosok osztályozókönyvét Kiss Tibor Noé írta meg.
Hét fordulót játszottak le az olasz bajnokság mostani szezonjában, amely az utóbbi tíz-tizenöt év egyik legizgalmasabb idénye lehet. Kiss Tibor Noé írása öt pontban a rajtról.
A pandémia taccsra vágta a tradicionális, nagy európai futballklubok jelentős részét. Azok élték túl a coviddal terhelt elmúlt másfél évet, amelyeknek arab és orosz oligarchák, hercegek és bűnözők a tulajdonosai.
