Majdnem napra pontosan ötven éve rendezték az első hivatalos európai Szuperkupa-párbajt a labdarúgó BEK és KEK védője között. A Milan a hazai győzelem után története legsúlyosabb vereségét szenvedte el a nemzetközi porondon.
milan
Az olasz óriásklubok vezetői sorra küldik el a bánatba a minisztertanács tagjait, miután kiderült, hogy nem február végétől, hanem már január 1-től hatályon kívül helyezik a külföldi játékosok fizetését illető habzsi-dőzsit az országban.
Sao Paulo városában karnevál volt harminc éve, 1993.december 12. hajnalán: a Sao Paulo FC egymás után másodszor hódította el a klub Világ Kupát. A brazil együttes előbb a Barcelonát (2-1), majd a Milant győzte le (3-2).
„Mi is meg tudjuk venni a játékvezetőt” – mondták a brazilok 1963-ban, a klub Világ Kupa első meccse, a Milan–Santos 4-2 után. A visszavágó 4-2-es brazil sikerrel zárult, míg a harmadik találkozót így összegezte a Képes Sport: „A riói mészárlás”.
Gianluca Ferrero visszavonta a Juventus utolsó beadványát a calciopoli ügyében, az elnök aláírásával lezárult a 17 éve zajló botrány utolsó fejezete. A csalássorozatban senki nem volt ártatlan, mégis egyetlen bűnös vitte el a balhét.
Az, hogy Sandro Tonali a valaha volt legdrágább olasz futballista lett, nem azért döbbenetes, mert a Milan – vagyis immár a Newcastle – középpályása ne lenne elég jó játékos ehhez a titulushoz.
A hétfőn elhunyt Silvio Berlusconinak viharos életében arra is maradt ideje, hogy megreformálja a labdarúgást. Még pontosabban: létrehozza az első szuperklubot, amely már nemcsak futballcsapat, hanem brand is.
Hatvan éve, 1963. május 22-én aratta Olaszország első BEK-diadalát a Milan labdarúgócsapata. A győzelem mindenekelőtt a korát megelőző Nereo Rocco edzőnek és José Altafininek volt köszönhető.
A Manchester City 3-0-ra simázta le a Bayernt, az Inter könnyen győzött 2-0-ra Lisszabonban, a Real szintén magabiztosan verte 2-0-ra a Chelseat, a Milan pedig 1-0-ra nyert a Napoli ellen. Taktikai elemzés a negyeddöntő odavágóiáról.
Harminc éve úgy hódította el a bajnoki címet a Milan, hogy utolsó tizenkét mérkőzése közül csak egyet nyert meg. Az persze magáért beszél: az edzőnek, Fabio Capellónak a scudetto ellenére magyarázkodnia kellett...
Olyan fogócska zajlik a Serie A hajrájában, hogy a külső szemlélők az ujjaikat nyalogatják, az érintett csapatok szurkolói pedig nyugtatót reggeliznek. A Milan és az Inter versenyfutása az olasz bajnokság hőskorát idézi.
Pontosan húsz éve, a 2001-2002-es évadban volt legutóbb olyan kiélezett a helyzet a Serie A-ban, amilyenre az idén is mutatkozik némi esély. Akkor a dobogósok közül végül senki nem ott zárt, ahonnan nekifutott az utolsó játéknapnak.
A Milan kivételével minden olasz futballcsapat talpon maradt a nemzetközi kupaporond őszi szakaszát követően, de azt nem mondhatjuk, hogy bármelyikükkel komoly esélyesként kell számolnunk.
Olaszország az egyik legfontosabb futballnemzet, a pálya belső részén szereplő középpályásai pedig páratlanok. Számos, a csapatát dirigáló zseni érkezett a Csizmából – most Tonaliról lesz szó.
Az Eb-győztes olasz válogatottban nem volt egyetlen Milan-játékos sem, az elmúlt évek alatt elengedték a hazai portékára építkezés ötletét, pedig volt, akinél megérte volna kivárni, amíg beérik. A nyáron két kulcsemberét is elveszítő csapat a Sampdoria ellen kezdi az új idényt.
