Trendek, góleloszlás, álomcsapatok – vajon miként is tudnánk értékelni a 2024-es Eb-t?
foci eb
Pep Guardiola legendás bon mot-ja szerint igazán mindig az kockáztat, aki semmit nem kockáztat. De vajon igaz ez a megállapítás a válogatott futballra is? És tényleg ez volt minden idők leggyengébb Eb-je? Egyáltalán: feltétlenül pragmatikus dolog az ultradefenzív, kockázatminimalizáló játékfelfogás?
Története során negyedszer lett Európa-bajnok a spanyol labdarúgó-válogatott miután 2-1-re győzte le Angliát a vasárnap esti, berlini döntőben. De hogyan tudták a hajrában döntésre vinni a dolgot a spanyolok, és mi nem működött az angoloknál? Taktikai elemzés.
Mire lesz elég Yamal ellen az angolok akadozó baloldali védekezése? Mire megy a spanyol emberezős presszing ellen az a Southgate, aki eddig hat a három ellen sem merte megkockáztatni a labdakihozatalokat? Lesz-e esélye kontrázni az angoloknak?
Lamine Yamal, Nico Williams és Dani Olmo tölti meg élettel az Eb-döntős spanyol válogatott (támadó)játékát, Fabián Ruiz kulcsfontosságú gólokat szállít, de a csapat gépezetének legfontosabb fogaskereke egy végtelenül higgadt, mindenfajta nyomást remekül tűrő középpályás, akinek a hiánya feltűnőbb, mint a jelenléte.
Mutatjuk a spanyol-francia és a holland-angol meccsek legfontosabb taktikai húzásait.
A francia–angol akár álomdöntő is lehetne, ám a mutatott játék szórakoztató értéke alapján inkább rémálomdöntő lenne: történelmi viszonylatban vizsgáljuk meg, lehetett-e ennyire kockázatkerülő játékkal nagy tornát nyerni.
Túlvagyunk az Európa-bajnokság negyeddöntőin, és három mérkőzés múlva megtudjuk, hogy a spanyol, a francia, az angol, avagy a holland válogatott ülhet-e fel az európai válogatott futball trónjára. A negyeddöntők taktikai elemzése azonban idő és motiváció hiányában elmarad. Bakos Kristóf véleménycikke.
A 2024-es Európa-bajnokság negyeddöntőjének legnagyobb meglepetése Törökország jelenléte: Vincenzo Montella csapata szórakoztatóan kaotikus futballal jutott be a legjobb nyolc közé, de ettől fogva az esélyek erősen ellene szólnak. Persze ez pont a törököket ritkán szokta érdekelni.
Anglia ugyan negyeddöntős, de ezen az Eb-n a legelső 30 percet leszámítva nem játszott jól. Sőt, nézhetetlen és kilátástalan játékot produkálva vergődik. Southgate-nek korábban is voltak kritikusai, de a csapata fejlődött, lehetett bízni abban, hogy most is megoldja a problémát. Ezúttal azonban mintha nem is akarná megoldani.
A 2018-as világbajnokság a pontrúgások tornája volt, de a 2022-es már nagyon nem, és az idei Európa-bajnokság inkább a katari vb-re hajaz, mint az oroszországira. Mi működött akkor, mi változott azóta, és hová tűntek a rögzített játékhelyzetek után szerzett gólok?
A futballra nem igazak az univerzum törvényei. Az 1+1 sokszor 2, de pont az a szép benne, hogy nem mindig. Például azért, mert egy edző tökéletes taktikával és csapatépítési felfogással váratlanul Scudettót nyert az erre bő három évtizede ácsingózó nápolyiakkal, még nem biztos, hogy egy évvel később a rendkívül súlyos gondokkal küzdő olasz válogatottal is csodát tesz.
Szombaton a Svájc–Olaszország és a Németország–Dánia mérkőzésekkel megkezdődik a 2024-es labdarúgó Európa-bajnokság kieséses szakasza. Ha mindkét nyolcaddöntő meglepetéssel végződik, akkor éjfélre már sem a címvédő, sem a házigazda nincs versenyben… Valóban meglepetés lenne? Ki tud magához térni az eddig kicsit vagy nagyon letargikus favoritok közül? Folytatódik-e a spanyol hódítás, tovább szedi-e áldozatait az osztrák RangnickBall? Összeszedtük, hogy mi szólhat a versenyben maradt csapatok mellett vagy ellen.
Ezt a csapatot nagyon megszerettük, következésképpen megtanultunk félrenézni. Nem tudomást venni a rendszerszintű bajokról, a hátország hibáiról, versenyképtelenségéről. Ilyen módon tehát nem is az eredmény fáj most, hanem az ébredés.
Egy generációváltás mindig nehéz. Különösen, ha egy aranygenerációt kellene pótolni. Megszenvedett már ezzel sok válogatott, különösen azok, amelyek egy ideig középsúlyúként a válogatott futball nehézsúlyú csapataival is fel tudták venni a versenyt.
Egyrészt, persze, katarzis, másrészt mégiscsak érdekes figyelni, hogyan omlik le a realitásérzék utolsó selyemrétege is a karrierjüket a racionalitás fémpáncéljának sebezhetetlenségére építő emberek tömegeiről. Ne olvass közösségi médiát, ha a magyar válogatott játszik: ha veszít, így, ha nyer, úgy térítenek el a szavak a valóság talajáról! Persze, az adrenalin legális drog.
Síró szurkolók, kék tenger, valószerűtlen magyar vonulás Stuttgartban, DJ Náksi celebrálta buli, a rettegés percei, az önkívület mámora – Pető Péter írása.
Luis de la Fuente csapatáról előzetesen keveset beszéltek, az angolokat, a franciákat és a németeket is esélyesebbnek tartották a tornagyőzelemre, egyelőre mégis a spanyolok nyújtják a legjobb és legmeggyőzőbb teljesítményt az Eb-n.
Ahhoz, hogy Skócia ellen nyerni tudjon, még mindig több fronton javulnia kellene a magyar válogatottnak – és az sem ártana, ha a kispadról jönne extra teljesítmény. Arról a kispadról, amelynek rövidségét a kapitány is elismeri, és ez hosszabb ideje ki is ütközik a tétmérkőzéseken.
A Svájc elleni első félidő a múlté, Németország ellen már az a magyar válogatott játszott, amelyet az Eb előtt vártunk. Marco Rossi összekapta a csapatot, a védekezés feszes volt, az első félidőben kontrákkal is teszteltük a német csapat gyenge pontjait, de szerencse nélkül ez pontszerzéshez sem lehetett elég. Elemzés.
A labdarúgó Európa-bajnokság első 12 mérkőzésén 12, tizenhatoson kívüli gól született – egészen elképesztő szám az előző nagy tornák adataihoz viszonyítva. Több a távoli lövés is (a trendek alapján nem ezt várhattuk), de mi lehet ennek az oka?
Az első mérkőzések apropóján egy olyan dilemmával foglalkozunk, amely a magyar válogatottat is erősen érinti: mennyire válogasson egy szövetségi kapitány a forma alapján?
Nem kezdődött jól a várva várt németországi Európa-bajnokság Magyarország számára: a mieink viszonylag sima, 3-1-es vereséget szenvedtek Svájc csapatától. A magyar válogatott teljesítménye ráadásul csapatszinten és egyénileg is messze alulmúlta azt a szintet, amit az elmúlt években megszokhattunk. De mi nem működött pontosan? Taktikai elemzés.
Svájc ellen semmi egyéb nem történt, mint hogy a valóság illedelmesen bekopogott hozzánk, és figyelmeztetett: attól, mert rég nem találkoztunk, ő még bizony továbbra is a szomszédban lakik. Jó lesz vele rendezett viszonyt ápolni.
