Pep Guardiola legendás bon mot-ja szerint igazán mindig az kockáztat, aki semmit nem kockáztat. De vajon igaz ez a megállapítás a válogatott futballra is? És tényleg ez volt minden idők leggyengébb Eb-je? Egyáltalán: feltétlenül pragmatikus dolog az ultradefenzív, kockázatminimalizáló játékfelfogás?
Mire lesz elég Yamal ellen az angolok akadozó baloldali védekezése? Mire megy a spanyol emberezős presszing ellen az a Southgate, aki eddig hat a három ellen sem merte megkockáztatni a labdakihozatalokat? Lesz-e esélye kontrázni az angoloknak?
Ezt a csapatot nagyon megszerettük, következésképpen megtanultunk félrenézni. Nem tudomást venni a rendszerszintű bajokról, a hátország hibáiról, versenyképtelenségéről. Ilyen módon tehát nem is az eredmény fáj most, hanem az ébredés.
A magyar labdarúgó-közvélemény tekintélyes része képtelen reálisan megítélni saját maga és a válogatottja helyét a világban. Mi kellene az előrelépéshez: még több indulat, bírózás, esetleg némi kontextus, elemzés, megértésre törekvés?
A Svájc elleni első félidő a múlté, Németország ellen már az a magyar válogatott játszott, amelyet az Eb előtt vártunk. Marco Rossi összekapta a csapatot, a védekezés feszes volt, az első félidőben kontrákkal is teszteltük a német csapat gyenge pontjait, de szerencse nélkül ez pontszerzéshez sem lehetett elég. Elemzés.
Svájc ellen semmi egyéb nem történt, mint hogy a valóság illedelmesen bekopogott hozzánk, és figyelmeztetett: attól, mert rég nem találkoztunk, ő még bizony továbbra is a szomszédban lakik. Jó lesz vele rendezett viszonyt ápolni.
Power ranking közvetlenül az Eb elé. Önmagát meghaladó, kockázatvállaló Southgate, az aranygeneráció utózöngéivel érkező belgák, kétarcú hollandok, középszerrel főző olaszok, hipszterkedvenc osztrákok, nagy meglepetésre gyúró ukránok.
Az Eb ma a legkiegyensúlyozottabb, legkiszámíthatatlanabb futballtorna, így hatalmas jelentősége van, kinek a kispadján ül a legjobb edző. De vajon az számít-e a legalkalmasabb szövetségi kapitánynak, akit a klubfutballban is a legmagasabbra taksálnánk? Szövetségi kapitányi power ranking, egy (nem) kis csavarral.
Mennyi valós esélye van a magyar válogatott továbbjutásának az Eb-csoportból? Tényleg a miénk a legkiegyensúlyozottabb négyes a tornán? Mi változott a három évvel ezelőtti állapotokhoz képest? És mi a helyzet a közvetlen riválisok háza táján? Eb-hírlevél, harmadik rész.
Azt gondoltuk, nem nagyon lesznek meglepetések Marco Rossi Európa-bajnoki keretében, azonban a szövetségi kapitánynak volt pár olyan húzása, amiről lehet beszélni. A legfontosabb kérdés azonban még mindig az: mennyire tekinthető ez a keret a magyar futballhátország lenyomatának? Kele János ennek ment utána legutóbbi hírlevelében.
A Ferencváros elnöke szerint Dejan Stankovic ideális választás volt a csapat élére, valamilyen rejtélyes oknál fogva mégis olyan szerződést kötöttek egymással a felek, ami nyilvánvalóvá tette, hogy a korábbi kiváló játékos mindössze ugródeszkaként tekint a klubra.
Kele János Európa-bajnokságról szól hírlevelének első epizódja.
Első, de talán második ránézésre sem feltétlenül evidens, mi értelme futballcsapatot szponzorálnia a világ egyik legnagyobb, kizárólag kormányokkal és állami vállalatmonstrumokkal üzletelő energiaipari óriásának. Mivel azonban a Gazprom nem új szereplő a nemzetközi futballpiacon, bőségesen áll rendelkezésre tapasztalat ahhoz, hogy megpróbáljuk megtippelni, mi állhat a beharangozott együttműködés hátterében.
A korábbi 42-szeres válogatott futballista egy interjúban azt mondta, szerinte ő mezőnyben hasznosabb támadó volt, mint a norvég csatár. Vajon igaza van-e a Spíler TV-n szakértőként foglalkoztatott exjátékosnak?
Sokak meglepetésére esélye sem volt a Liverpoolnak az Atalanta elleni EL-negyeddöntő első meccsén – holott ez már távolról sem az a bergamói csapat, amelyik négy évvel ezelőtt kis híján a Bajnokok Ligája legjobb négy csapata közé jutott. Hogyan változtatta meg Gasperini az olasz futballt? És mit kellett neki megváltoztatnia az Atalanta néhány évvel ezelőtti játékán? Miért nevezhető üzletileg is mintaklubnak a bergamói csapat? Elemzés.
Miért van az, hogy az MLS-ből érkezők csak ritkán válnak be a válogatottban? Jobb, rosszabb, vagy csak szimplán más stílusú az amerikai fociliga, mint az egyre inkább uniformizálódó európai topfutball? Számok, adatok és tények Sallói és Gazdag válogatott meghívójának nyomában.
Az angol Ligakupa-döntő után a Match4 sportcsatorna kommentátorai, Sebők Vilmos és Monoki Lehel kigúnyolták a győztes Liverpool klubhimnuszát. Holott Liverpoolban a You’ll never walk alone fontosabb a nemzeti himnusznál.
Az iráni válogatott eddigi vb-szereplését körbelengi az ország belpolitikai helyzete, a női jogok melletti kiállás. Az USA elleni, a továbbjutásról döntő csoportmeccset megelőzően az amerikai szövetség ráadásul azzal kavart újabb indulatokat, hogy a mérkőzést beharangozó közösségi posztban leretusálta Irán zászlajáról az 1983 óta használt hivatalos állami címert.
A futballgazdaságban is egyre nagyobb teret hódítanak a kriptovaluták, de vajon mi az oka annak, hogy a kriptopiac éppen a futball ajtaját rúgta be ilyen erővel?
A Trelleborgs FF magyar edzője, Millinkhoffer György több mint másfél évtizede dolgozik Svédországban, ahol az U19-es csapatot vezeti. Ő segít megérteni nekünk, miben különbözik az ottani képzés.
Van-e joga ellehetetlenítenie a versenytársait egy nemzetközi szervezetnek, sérti-e mindez az EU-s alapelveket?
A Ziccerben sorozatot indítunk, hogy bemutassuk azokat, akik a futball világában háttérembernek számítanak, de a munkájuk nagyon is fontos. Késedi Gábor és Beregi István a videóelemzők mindennapjaiba, kulisszatitkaiba adott betekintést.
Tizenkét évet húzott le a Sándor Károly Akadémia élén, volt vezetőedző, most pedig szakmai igazgatóként Gyirmóton dolgozik Tamási Zsolt. Vele beszélgettünk a magyar futball szamárlétrájáról, a hiányzó(?) egységes szakmai koncepcióról.
Miért tartják vajon mégis a műsoron? És mi lenne az olimpiával nélküle? A friss Ziccer erre keresi a választ.
