Mitől jó egy bajnokság? A játékosoktól és az edzőktől? A klubok által beleölt pénztől? A versenyképességtől és az izgalmaktól? A hangulattól és a körítéstől? Nyilván nem létezik erre egzakt válasz. Ha azt nézzük, hol vannak a leggazdagabb klubok, hol a legmagasabbak a keresetek, hol oszlik el a legtöbb klasszis játékos, és hol van a legnagyobb marketingbüdzsé, akkor nem kérdés, hogy a Premier League a világ legjobb bajnoksága. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy tényleg beszélhetünk-e szuperlatívuszokban egy olyan ligáról, amit a legutóbbi hatból öt évadban is ugyanaz a csapat nyert meg, és amelyben
Így aztán hiába volt a megszokottnál több meglepetés az idei PL-idényben – bronzérmes a Newcastle; nem futott be BL-helyre sem a Liverpool, sem a Chelsea; kiesett az elmúlt évtizedben bajnokságot és FA Kupát is nyert Leicester stb. –, azért olyan őrjítően nagy izgalmak nem jellemezték ezt a szezont sem, legalábbis ami a lényeget illeti. Mindeközben egy osztállyal lejjebb megint azt láthattuk, hogy jóval kisebbek a különbségek, nincs lefutott meccs, az utolsó pillanatig óriási küzdelem zajlott a harmadik feljutó helyért, és az a tény sem a tulajdonos feneketlen pénztárcájának volt köszönhető, hogy a Burnley utcahosszal nyerte a bajnokságot, hanem annak, hogy Vincent Kompany elképesztően jó munkát végzett.
A sima feljutók
Kezdjük is a szezonzáró ismertetést velük: rövidesen éppen egy éve, hogy Kompanyt kinevezték a frissen kiesett Burnley menedzserévé, de a volt világklasszis védőnek néhány hét elég volt ahhoz, hogy felismerhetetlenné alakítsa a sokáig a merev 4-4-2-es felállásáról, defenzív futballjáról és kellemetlen stílusáról nevezetes csapatot. Pedig ellentétben a legtöbb kiesővel, Kompany még csak nem is gazdálkodhatott százmilliókból, cserébe az összes klasszisát eladta a klub. A távozók helyére jobbára kipróbálatlan reménységek meg ígéretes fiatalok érkeztek – többek között Kompany korábbi csapatától, az Anderlechttől –, és aztán villámgyorsan sikerült is őket csapattá formálni.
Ezek a játékosok nemcsak fiatalok, de gyorsak, energikusak, technikásak is, és egészen más stílusban futballoztak, mint amilyet a Burnley szurkolói Sean Dyche csapatától korábban megszoktak. A Kompany-féle Burnley ugyanis
a labdabirtoklásra épülő passzjáték pedig kimondottan eredményes is volt. A csapat a világbajnokság miatti kényszerszünet előtt is már szerzett egy kis előnyt, de istenigazából december végén gyújtotta be a rakétákat, és január végi cikkünkben már nem is kockáztattunk nagyot azzal, hogy odaadtuk Kompanyéknak a bajnoki címet.
Itt a fő kérdés már az, hogy a Premier League-ben mire lesz elég ez a futball, mert az biztos, hogy a csapat erősíteni is fog. Az nem kérdés, hogy a jelenlegi kulcsemberek is maradnak: így a középpályás Josh Brownhill és Josh Cullen diktálja a tempót, a szélvészgyors Manuel Benson és Anass Zaroury száguldozik majd a széleken, a védelemben pedig ott magasodik Jordan Beyer, aki most már véglegesen a Burnley játékosa lett. Az is valószínű, hogy a múlt szezon további kölcsönjátékosait is igyekszik hosszú távon megszerezni a klub (így a Chelsea balhátvédje, Ian Maatsen és a Southampton csatára, Nathan Tella megvásárlásáról egyaránt folynak a tárgyalások). A lényeg persze az, hogy maga Vincent Kompany maradjon, de egyelőre úgy tűnik, a belga sikeredző kész a második idényére is a Burnley-vel.
Kevésbé látványosan ugyan, de összességében hasonlóan magabiztos volt a Sheffield United feljutása, olyannyira, hogy a csapat több pontot szerzett, mint a tavaly meggyőző fölénnyel győztes Fulham. Pedig Paul Heckingbottom nem sok újítást hozott, ugyanazt a három védőre, felfutó középhátvédekre és két támadóra épülő focit játszotta a csapata, mint korábban Chris Wilder irányítása alatt. A különbség, hogy Wilder részint elvesztette a varázserejét, és nem működött már az összhang közte meg a játékosok között, részint pedig Heckingbottom nagyon alapos és a részletekre is kiterjedő munkát végzett. Ez utóbbinak köszönhetően
a rengeteg gyakorlás eredményeként.
Sőt mindezt úgy, hogy az idény egy részében még fűteni sem tudták az edzőpályákat, annyira nem volt pénz az anyagi gondokkal küzdő klubnál, melyet januárban még az átigazolásból is kizártak. Mindez annak az eredménye, hogy a jelenlegi, szaúd-arábiai tulajdonosok vevőt kerestek a klubra, ám szezon közben nem jártak sikerrel. Most már jóval könnyebb a helyzet, a Sheffield az anyagi problémák ellenére is feljutott, ráadásul még csak nem is kellett ezért kiárusítani a keretet. Ami pedig a következő idényt illeti, a szenegáli támadó, Iliman Ndiaye könnyen a Premier League új felfedezettje lehet, ahogyan a múlt nyáron érkezett bosnyák védő, Anel Ahmedhodzic is. A csapat magja pedig már elmondhatja magáról, hogy játszott korábban a legfelső osztályban. Mindenesetre most végig az élmezőnyben tanyázott Heckingbottom csapata, és sokkal jobb a hangulat a klubnál, mint egy éve ilyenkor volt.
