Dusan Vlahovic december 19-én, a Sassuolo ellen a 33. bajnoki gólját is megszerezte 2021-ben, amivel beállította Cristiano Ronaldo rekordját – kettejüknél az olasz élvonalban még senki sem talált be többször egy naptári éven belül. A Hellas Veronával szemben még arra is adódott volna alkalom, hogy megdöntse a csúcsot, ám ott végül csöndes maradt. Ennél kizárólag a futball legszorosabb értelemben vett elitje, a világ legnagyobb sztárjai (Robert Lewandowski, Lionel Messi, Erling Haaland, Mohamed Szalah, Karim Benzema) tudtak jobbat idén.
Bár jelenlegi kenyéradója, a Fiorentina mindent megtett a 2023-ig szóló szerződésének meghosszabbítása érdekében, ez egyelőre nem sikerült, és nem nehéz megtippelni, hogy annak a kegyéért, aki folyamatosan a fenti nevekkel kerül egy platformra, valóságos tülekedés fog kialakulni. Arsenal, Manchester City, Manchester United, Tottenham, Juventus – gyakorlatilag a teljes európai elitet szóba hozták már vele egy-egy átigazolási pletyka keretein belül. Hogy ezeknek mekkora a valóságtartalma és melyik együttes reális célállomás, senki sem tudhatja. Annak viszont könnyűszerrel utána járhatunk, hogy pontosan milyen labdarúgó is ez a balkáni srác és minek köszönhető a páratlan góltermelése.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Felfújt lufi, vagy a jövő aranycipőse?
Nagyon furcsán alakult Vlahovic karrierje. Az OFK Beograd színeiben már 15 évesen bemutatkozott a szerb első osztályban – ám a tehetség korai jelei ellenére nagyon nehézkes esztendők következtek. Mind odahaza, mind az Olaszországba igazolás után akadozott a fejlődése és úgy tűnt, nem nagyon képes átlépni az árnyékát. Egy évbe tellett, mire először betalált a Serie A-ban és 12 hónappal ezelőtt még a firenzei kezdőcsapatból is ki-be járkált. A legnagyobb erényei nagyon korán megmutatkoztak, csakhogy egy ideig nem tudta őket kellőképpen kidomborítani.
Az mindazonáltal nyilvánvaló, hogy a Fiorentina megtalálta, hogyan lehet kihozni belőle a maximumot – és ez a világ legolaszosabb nevével rendelkező, fényes jövő előtt álló Vincenzo Italiano edzősködése alatt még hangsúlyosabban igaz.
Négy szezon során (az elsőben alig-alig futhatott ki a gyepre) eddig 43 alkalommal szerzett gólt a Serie A-ban. Ebből három született jobb lábbal, harminchat darab ballal, négy fejjel. Ennél viszont sokkal fontosabb, milyen szituációk végén talált utat a hálóba a labda.
- Értékesített tizenegyes: 12
- Érkezés a tizenhatoson belül beadásra: 11
- Extra befejezés vagy csatárteljesítmény: 7
- Közvetett gól pontrúgás után: 4
- Kontragól: 3
- Kipattanó/lepattanó bepofozása: 3
- Lesipuskás berobbanás a védővonal mögé: 2
- Direkt szabadrúgásgól: 1
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="682" width="1024" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Kezdjük a feketelevessel. Manchester City-pletykák és Pep Guardiola állítólagos (minden bizonnyal teljesen alaptalan) csodálata ide vagy oda, gigantikus lyuk éktelenkedik Vlahovic tudásán. A támadások felépítésében, a szervezésben semmiféle szerepet nem vállal pillanatnyilag. Az tagadhatatlan, hogy kiválóan manipulálja az ellenfelek védővonalát visszalépegetéssel, de korántsem azért, hogy beszálljon a passzjátékba. Kizárólag teret nyitva a beindulásainak vagy összezavarva a hátvédek helyezkedését. Fantasztikusan érti és olvassa a történéseket maga körül, de egy igazi középcsatár. Minden egyes cselekedete, minden egyes megmozdulása egyetlen felsőbb célt szolgál: hogy gólt lőjön.
Ehhez egy rendkívül változatos fegyvertár áll rendelkezésére.
Kegyetlenül brutális a lövőereje. Rendkívül pontosan lövöldöz, de azt nehéz lenne állítani, hogy széleskörű megoldásokkal operálna. Ha villan, az ennek köszönhető; a szédítő sebességű kísérleteinek. Az a típusú csatár, aki, ha kell, a kapussal együtt bikázza be a labdát. Ha már a testi jellemzőkkel kezdtünk; nem csak a combjai, az egész fizikuma tekintélyt parancsoló. Elnyűhetetlen a párbajok közben – arról nem is beszélve, hogy 190 centis magasságának megfelelően a levegőben is remek. Nem elit, de állandó veszélyt jelent. És, ami ennél is fontosabb; hiába a magasság és az izomtömeg, gyakran a gyorsasága jelenti a különbséget.
A párhuzamok elkerülhetetlenek és számtalan sztárral összehasonlították már. Zlatan Ibrahimovic, Erling Haaland, Romelu Lukaku. Igazából egyik sem elég találó. Előbbinél sokkal direktebb, utóbbiak tempójával nem bírná tartani a lépést. Olyan jeleneteket, mint amikor Haaland egy gól előtt 60 métert sprintel, szinte másodpercről-másodpercre gyorsulva, nem látunk majd tőle. Ugyanakkor az első lépése lenyűgöző és rövid távon, labda nélkül azt a védőt veri meg, amelyiket csak szeretné. És neki ez épp elég. Ahogy azt már rögzítettük, az idő nagy részét nem a társakkal kombinálva, hanem a védősor és a leshatár mezsgyéjén egyensúlyozva tölti, várva az alkalomra, hogy oda mozogjon, ahonnan lőhet. És ezt a néhány lépést ámulatba ejtő fürgeséggel teszi meg.
Ezzel érkezünk el a legzseniálisabb képességéhez. Jószerével sablonos, de az átlagon felüli ékek egyik legszembetűnőbb készsége az, ahogy megtalálják a védők vakoldalát. Az ember perifériás látása nagyjából 200 fokban enged betekintést – ha valaki elfordítja a fejét és néz valamit a pályán, a mozgások egy részéről lemarad. Értelemszerűen, a legkönnyebben úgy kerülhet előnybe az ember, ha meglepi a másikat vagy éppenséggel észre sem veszik, így a helyzetbe kerülés és a jó érkezés egyik legfőbb alapköve az, hogy a csatárok figyeljék ezt. Vlahovic fenomenális ebben.
Ha le akar szakadni, közelebb lép az egyik védőhöz, hogy ne többek felelőssége legyen – majd megvárja a pillanatot, amikor az embere figyelme egy szempillantásra eltévelyeg.
De nem csak akkor hasznosítja ezt az előnyt, amikor a büntetőterületen belül igyekszik megteremteni a lehetőségét, hogy valaki megtalálja egy átadással. Épp ugyanúgy figyel a mélységi beindulásoknál; úgy érkezik, hogy legalább az egyik védőnek elképzelése se legyen róla, hogy ő egyáltalán valahol ott van körülötte.
A befejezésekért felelős támadók között két archetípust azonosíthatunk be. Azokat, akik a lehető legtöbb alkalommal mutatkoznak. Ők azok a srácok, akik a grundon félpercenként kalimpálnának, nagy gesztusokkal jelezve, hogy bizony nekik kéne passzolni, mert most óriási gólhelyzetben vannak. Illetve azok, akik ezzel szemben pont, hogy inkább bujkálnak. Vizsgálódnak, tekintgetnek és mindenekelőtt várnak – nem azt akarják, hogy megállás nélkül tömjék őket passzokkal, hanem, hogy meccsenként 4-5 esetben olyan körülmények között játsszák meg őket, amelyekből tényleges gólhelyzet bontakozhat ki. Vlahovic az utóbbi. És fergetegesen műveli a műfajt.
Nem eszik azért olyan forrón a kását
Amikor egy gólvágó egy középcsapatban rugdalja a gólokat, a legfontosabb és legnehezebben megválaszolható kérdés az, vajon egy klubváltás esetén is képes lesz-e fenntartani ezt. Védőknél, romboló középpályásoknál vagy irányítóknál ez mind sokkal könnyebben megállapítható. A csatárok az esetek többségében mégis csak a támadások utolsó kenetét teszik fel – ennélfogva erősen kiszolgáltatottak az edző stílusának és a többiek formájának. Lévén, hogy Vlahovic távozása nagyjából annyira tűnik elkerülhetetlennek, mint az ökokatasztrófa, ezen áll vagy bukik minden.
És finoman szólva is akadnak aggályok. Egyértelműen volumenből dolgozik: Benzemával holtversenyben, a top5 liga ötödik legtöbb lövését ereszthette eddig kapura idén.
Azok közül, akik hasonló gyakorisággal próbálkoznak, egyedül a kölni Anthony Modeste kap ekkora hangsúlyt a saját csapatában. Még Robert Lewandowski is lemaradva kullog mögöttük, ő „mindössze” a Bayern lövéseinek 22 százalékát vállalja magára. Hogy mi ezzel a baj? Akárhova is megy majd a 21 éves szerb, megközelítőleg sem kap ekkora hangsúlyt – miközben az eredményessége részben pont a nagy számok törvényére épül.
Az egészen briliáns, hogy eddig egyetlen egyszer sem hibázott büntetőt a Serie A-ban. Nem egy nagy taktikus; nem játszadozik a kapusokkal, nem pofázik, mielőtt elvégezné a tizenegyeseket. Egyszerűen jól váltogatja az irányokat és rémületes erővel tüzel. A probléma megint abból fakad, hogy ezzel senki sem kalkulálhat a jövőben. A VAR bevezetése óta messze, de tényleg, fényévekkel több büntetőt ítélnek meg az olasz bajnokságban, mint bármelyik másik topligában. Ennek Vlahovic még úgy is jókora haszonélvezője, hogy a Fiorentina azért korántsem a legdominánsabb gárda a csizmában. Szinte garantálható, hogy a tizenegyespontra is ritkábban fog eljutni.
Vlahovic idei góljai a bajnokságban:
A gondolattorna legbonyolultabb vetülete, hogy tulajdonképp a logikus és alátámasztható tényezőket számításba véve sem tudja a fene sem, mi pottyan ki a képlet végen. Könnyedén előfordulhat, hogy előránt valamit, amit a jelenlegi környezete nem hozott ki belőle vagy, hogy kevesebb lövésből, kevésbé a középpontot képezve is képes lesz fenntartani a hatékonyságát. Ha azonban nem, nagyon, nagyon óvatosan kell őt kezelnie az új klubjának. Olyan 15 gólos csatárokból, akiket letámadás közben rá lehet venni a munkára, de azért nem épp ez a legnagyobb értékük, mezőnyjátékban nem sok hasznukat lehet látni, bár legalább magasak és erősek, így keresheted őket, sokkal olcsóbb kiadások is rohangálnak Vlahovicnál.
A kulcs az, hogy olyan csapat vigye el, aki labdabirtoklásra épít. Bár kis területen nagy fegyver a sebessége, semmiképp sem a kontrák jelentik a legfőbb erejét. Ráadásul így meglehet, hogy kevésbé esne áldozatul a szerepe csökkenésének. Ha nem is ő állna a hierarchia élén, a legjobb, legnagyobb, legígéretesebb helyzetek zöme rá futna ki.
Hiába a rekordok, rizikós átigazolás lesz őt megszerezni. Ám olyan rizikó ez, amit érdemes bevállalni – ha új otthonában el tudják érni, hogy elég lehetősége adódjon a kapu előtt, bitang jó befejezőt nyernek. Vlahovicnak ugyanis minden pórusából gól áramlik. Ezt kell a megfelelő módon kihasználni.