Messi csak a PSG-nek jelent főnyereményt, nem a francia futballnak

Noel Le Graet, a Francia Labdarúgó Szövetség elnöke hasonlóan optimistán nyilatkozott, és igyekezett kiemelni a közös jó gondolatát.

„Szeretnék hinni abban, hogy az érkezése a francia bajnokság minden egyes szereplőjére hatással lesz” – mondta az elnök.

Egyes francia orgánumok a nyilatkozatot a ruissellement kifejezéssel illették, ami egy közgazdaságtani elméletet takar, angolul a trickle down, magyarul a leszivárgó gazdaság megfelelője.

Labrune és Le Graet, a francia labdarúgás két legnagyobb intézményének vezetője egyaránt vallja, hogy a tőke (feltéve, hogy nincs korlátozva) fentről lefelé szivárog: ha a legnagyobb cégek és vállalkozók számára csökkentjük a terheket, azzal lehetőséget teremtünk, hogy újra befektessék a vagyonukat, ami a szegényebb rétegekhez is eljut beruházás vagy fogyasztás formájában. Egyben munkahelyeket teremt, további fogyasztást indít be, és megágyaz a gazdasági növekedésnek. Focis nyelvre fordítva,

ha egy megaklub leigazol egy sztárjátékost, azzal még több figyelmet és bevételt generál, a pénz a belső piacon lecsorog a kisebb szereplőkhöz is, így nemcsak a piramis tetején ücsörgők gazdagodnak, hanem a nagy egész is. Minden szereplő nyer, gondolják ők.

A gond az, hogy ez nem így van.

Erre a legékesebb példa Neymar 2017-es Párizsba igazolása. Amikor a Paris Saint-Germain 222 millió euróért szerződtette a brazil játékost, a legtöbben hasonló örömódákat zengtek, mint most, Messi érkezésekor. Az átigazolást követő televíziós liciten rekord összeget rakott le az asztalra az addig ismeretlenül kopogtató Mediapro nevű médiaholding, amely a korábbi 750 milliós megállapodáshoz képest közel 50 százalékkal nagyobb összeget ígért be: 1,153 milliárd eurót.

Aztán 2020 nyarán a Mediapro újonnan bevezetett csatornája három hónap alatt bedőlt. A különböző filmkészítési és médiapiaci tevékenységekben érdekelt cégnek betett a koronavírus-járvány, likviditási gondjai léptek fel, emiatt le kellett húznia a rolót Franciaországban.

A Neymar-hatás nem mutatkozott meg a versenyképességen sem. Az UEFA jelenlegi koefficiensszámításai alapján a francia bajnokság már csak a hatodik legerősebb Európában, nemrég előzte be az a Portugália, amely eddig alulról közelítette, de soha nem érte el riválisát. A helyi klubfutball mozdonyát még vezette ugyan a Paris Saint-Germain, sorozatban egy Bajnokok Ligája-döntővel és elődöntővel, ám az egészen gyatrán szereplő Lille, Lyon, Marseille, Rennes és Saint-Étienne vagonja évről-évre leszakadt.

A leszivárgás elmaradása részben a koronavírus okozta körülményeknek köszönhető. Viszont Covid ide vagy oda, az a balszerencsés helyzet állt elő, hogy

a francia labdarúgás Messi érkezéséből sem tud majd profitálni.

Ennek egyik oka a szokatlan televíziós helyzet. A Mediapro kivonulása miatt a francia klubok jelenleg kevesebb pénzből gazdálkodnak, mint Neymar érkezése előtt: a cég által elejtett jogok lepattanójára a CanalPlus és az Amazon Prime repült rá, és alkudott ki kimondottan jó dealt. Vincent Labrune a sürgetett helyzet miatt (a Mediapro szezon közben szállt ki, és ketyegett az óra) belement abba, hogy a Mediapro által beígért évi 1,153 milliárd euróhoz képest csak 663 millió euróért keljenek el a francia bajnokság hazai közvetítési jogai. Az Amazon ebből mindössze 250 millió eurót fizet, amit – költői túlzással – nyugodtan lehet az évszázad fogásának nevezni.

Labrune-éknek kellett a pénz, emiatt egy olcsóbb ajánlatra is rábólintottak, de emellett az Amazon és a Canal+ is a lehető legjobbkor tette le a borítékot az asztalra. A 2021–2024 közötti időszakra vonatkozó megállapodást június 11-én írták alá, Lionel Messi szerződtetését pedig augusztus 10-én jelentették be. Ha a legkisebb gyanúja is felvetődött volna annak, hogy az argentin Párizsban köthet ki, az egészen biztosan feljebb vitte volna az árakat a tárgyalásokon.

A megállapodás megköttetett, és úgy néz ki, a Liga három évig kimarad a dobásból.

Mivel a szerződés 2024-ig érvényes, nincs lehetőség újratárgyalásra, ki kell várni az időszak végét, ami azt jelenti, hogy mire eljutnak oda, Messi már 37 éves lesz, éppen lejáró szerződéssel Párizsban (feltéve, ha aktiválja a plusz egy évre szóló opcióját két esztendő után). Mire tehát a francia bajnokság a felértékelt, Messi márkájával hímzett portékáját tudná árusítani, már az is lehet, hogy az argentin árkon-bokron túl jár.

A fentiek csak a belföldi sugárzást érintik. Ami reményre adhat okot, az a nemzetközi televíziós megjelenés, ami eddig is a francia bajnokság Achilles-sarka volt. Bármennyire is hihetetlenül hangzik, de a Ligue 1 a nemzetközi megjelenésből mindössze 80 millió eurót kap vissza évente. A spanyol bajnokság (ahol a deal idején még Lionel Messi játszott) ennek a tizenegyszeresét keresi meg, de a Serie A is 139 millió eurót gyűjt be az USA és a közel-keleti piac nélkül. Mindezek azonban eltörpülnek a Premier League mellett, amely évi 1,5 milliárd euróért kering globálisan. A francia foci külföldön gyakorlatilag láthatatlan.

Az aktuális jogtulajdonos, a beIN Sport 2018–2024 közötti időszakra köteleződött el, így papíron nincs lehetőség újratárgyalásra, ám mivel a cég ügyvezetője az a Nasser El-Khelaifi, aki egyben a PSG tulajdonosa is, a Liga többi szereplője elkezdett reménykedni abban, hogy idő előtt újratárgyalhatják a feltételeket. Ezen a téren már látható mozgolódás: Jean-Michel Aulas, a Lyon elnöke hízelgően beszélt arról, hogy Labrune kiváló tárgyalópartner, aki képes mindig jó alkukat kötni.

A Ligue1-nak tehát már monetizálnia is nehéz lesz Messi érkezését, nemhogy még lecsorgatnia a kisebbekhez.

Messi érkezése ettől még a meccsnapi bevételekben megmutatkozhat,

igaz, ott sem számottevően. A PSG-vendégszereplések telt házat jelentenek majd minden hazai pályán szereplő klubnak, fordított esetben a PSG is még nagyobb tömegeket fogadhat. A 48 ezres Parc des Princes-ban ugyanakkor nem rejlik akkora növekedési lehetőség: a Covid előtti, 2019/2020-as évadban a Paris Saint-Germain hazai pályája 95,6 százalékos töltöttségen pörgött.

Ha a Liga nem is, a PSG megütötte a főnyereményt. A párizsi vezetők sportszakmailag vitatható, az európai futballgazdasággal szembemenő, de üzleti szempontból kifizetődő döntést hoztak. A horizonton felbukkanó katari világbajnokság előtt minden kulcspozícióban megerősítették keretüket, miközben a brandjüket összefonták a világ legjobb labdarúgójával. A klub nemrég felkerült a Forbes 50 legértékesebb sportmárkájának listájára: összértékét 2,13 milliárd euróra becsülik (ez a duplája az öt évvel ezelőttinek).

A klub megengedhette magának, hogy gigantikus bérezésű játékost vegyen (évi 35-40 millió euróra saccolják a Messi-megállapodást), mert tudják, hogy a másik oldalon gigantikus bevételeket realizálnak. A posztereken Messi arcképével új kereskedelmi megállapodásokat köthetnek, és szponzorokat csábíthatnak Párizsba, miközben a globális imázsuk még messzebbre jut: a bejelentés óta a követőtáboruk a Facebookon 100 millióra, az Instagramon pedig 245 millióra duzzadt.

Ha már a kicsik markát nem üti nagyobb többletbevétel a tévés pénzekből, vagy a meccsbevételekből, a leszivárgó gazdaság elmélete alapján a PSG azt is megtehetné, hogy hazait vásárol. A helyzet viszont itt sem rózsás: a PSG egyszerűen nem a francia bajnokságon belül költ. A PSG inkább az Internél (Hakimi, Icardi), a Dortmundnál (Diallo), az Evertonnál (Gueye), a Real Madridnál (Navas), a Sevillánál (Sarabia), a Schalkénál (Kehrer) és a Zenitnél (Paredes) vette elő a bukszát.

Franciaországban legutóbb a Monacónál, Kylian Mbappé esetében hagytak az asztalon nagyobb összeget, még 2017-ben, Neymarral egy időben. A hercegség aztán a pénzt szépen újra beforgatta: részben a saját infrastruktúrájába, részben pedig a kerete frissítésébe.

A leszivárgás azért nem megy majd végbe Franciaországban, mert a tömegek a 380 meccsből pusztán 38 meccsre fognak jobban figyelni. Egy Bordeaux–Brest, egy Nice–Lorient vagy egy Troyes–Saint-Étienne mérkőzés nem lesz érdekesebb attól, hogy egy hatszoros aranylabdás rója a Ligue 1 pályáit.

Ennek ellenére Franciaországban egyértelműen hurráoptimista a hangulat, Christophe Lepetit, a francia pénzügyi ellenőrző testület egyik tagja szerint

az évek alatt a francia bajnokságba érkező sztárok lekoptatták a Ligue 1 csúfnevét (farmers’ league, amit leginkább azért ragasztottak a bajnokságra, mert hiányoztak az igazán nagy nevek, és a játékosokat nem tartották elég képzettnek a többi topligában szereplőkhöz képest), Messi érkezése pedig még inkább feledteti ezt a téves mítoszt.

A következő években Messi ugyan a labdát, Labrune, Le Graet és Lepetit viszont a délibábokat fogja kergetni.