Eltiltásra és nagy klubra vár a tizenegyesrúgás brentfordi királya

Három csapat veszített kevesebb mérkőzést idén a Brentfordnál: a bajnoki versenyfutást vezető Arsenal, a szintén végső győzelemre esélyes Manchester City és a Bajnokok Ligája-helyre pályázó Newcastle United. A tavaly feljutó csapat jelenleg nyolcadik, és bár elég irreálisnak tűnik, hogy odaérjen bármelyik európai kupaindulást jelentő pozícióba, már az is elképesztő, hogy a pontszámát tekintve nincs messze ettől.

Azon túl, hogy a Brentford a Premier League – és talán a világfutball – egyik legjobban felépített egyesülete rendkívül részletes, tényekre és adatokra alapozó kiválasztással és átigazolási politikával, ez az eredmény nagyon nagy részben köszönhető a csapat csatárának, Ivan Toney-nak.

Az angol támadó harmadik a liga góllövőlistáján 16 találattal – teljesítménye tökéletesen megérdemelt. A bajnokság harmadik legmagasabb várható gólszámát termelte, emellett – ahhoz képest, hogy a csapata kifejezetten hajlamos átadni az irányítást az ellenfeleknek – lövésekben és kapura tartó kísérletekben is a top 10-be tartozik. Ami pedig esetében talán még fontosabb: a második legtöbb tizenegyest próbálhatta meg ebben az évadban a kapuba juttatni, és minden alkalommal meg is tette ezt. Mi több: az angol élvonalban még sohasem hibázott büntetőt, ahogyan előtte a Championshipben is 9/9-es mutatóval büszkélkedhetett 2020/21-ben!

Annyira jó ebben a műfajban, hogy fogadni lehetne a végkimenetelre, ha odaáll a tizenegyespontra…

Fej felett lebegő eltiltás

Toney karrierjének igen fényes pontján áll, miközben élete egyik legnagyobb problémájával kénytelen szembenézni hónapok óta. A múlt év novemberében indított ellene eljárást az angol szövetség – fogadási visszaélés miatt. A szervezet úgy találta, 2017 februárja és 2021 januárja között Toney 262 különböző esetben szegte meg a szabályzatukat.

Profi labdarúgó ugyanis nem fogadhat, nem adhat fogadási tanácsokat és nem szolgálhat olyan belső információval, amely segítené egy-egy fogadás sikeres végkimenetelét.

Ez a magas szám nagyon komoly vád. Bár hasonló ügy időről-időre előbújik – akár a legmagasabb szinten is –, ilyen volumenben meglehetősen ritka.

A hírek szerint Toney végig együttműködött az eljárás és a nyomozás során, nem fellebbez, a vádpontok bizonyos pontjaiban beismerte bűnösségét. Nem is annyira régen, 2021-ben a most a Newcastle-ban szereplő Kieran Trippier egy barátjának adott tippért tíz hétig kényszerült a partvonalra, és büntetést fizetett. A korábban a Liverpoolban remeklő Daniel Sturridge szintén egy tipp miatt négyhónapos eltiltást kapott. A 2000-es évek angol futballjának fenegyerekét, Joey Bartont 1260 vádpontban találták bűnösnek, és 18 hónapra ítélték, amit aztán 13-ra tudott csökkenteni fellebbezését követően.

Ha ezekből a példákból indulunk ki, a Brentford jó néhány hónapra elköszönhet majd a kulcsjátékosától. A hírek szerint fél évről van szó: legalábbis ezt szellőztette meg a sajtóba a közelmúltban, persze Toney tiltakozását és ellenérzését kiváltva. Hiszen az eljárás természetesen titkos és bizalmas. Lenne.

Az angol válogatott szövetségi kapitánya, Gareth Southgate mindenesetre a pályán nyújtott teljesítményt nézte. Beválogatotta ugyanis csapata soron következő két mérkőzésére, az olaszok és az ukránok elleni Eb-selejtezőre.

Nem volt még tárgyalása, így ítélet sincs ellene, így nem tudom, mi alapján ne kellett volna behívnom.

A legrosszabbkor

Az elkerülhetetlennek tűnő kényszerpihenő a lehető legrosszabb időpontban jöhet. Tavaly, a Brentford feljutása után a támadó jó, de nem kiemelkedő szezont futott – szemben a mostanival. Minden, amit korábban alacsonyabb osztályokban mutatott, elkezdett működni, márpedig, ha ez hétről-hétre megtörténik a Premier League-ben, akkor Toney valószínűleg bárhol képes lenne rá. Tökéletesen időszerű – 26 éves, ereje, pályafutása csúcsán van – és logikus lenne, ha a nyáron szintet lépne, vagyis egy topcsapatban folytatná. Ha nem lebegne a feje fölött az eltiltás.

Négy éve még a harmadosztályban szerepelt.

A Brentfordba érkezésekor szintet lépett, a csapat feljutásakor megint. Ennyire rövid idő alatt ez brutális tempó. Az pedig döbbenetes, hogy a csapatra gyakorolt pozitív hatása szinte minden osztályban és színpadon ugyanakkora volt. Nem áll majd 24 vagy 31 gól a neve mellett, mint a League One-ban meg a Championshipben, de a sok találat mellett ugyanannyit lenne képes hozzáadni a kollektív egészhez a Manchester Unitedben vagy a Chelsea-ben, mint amennyit a Peterborough Unitednél vagy a Brentfordnál megtett.

Toney-nál kevés munkásabb, alázatosabb középcsatár van a futballpályákon (a hetedik legkevesebb átlagos labdabirtoklással rendelkező csapat esetében ez a hozzáállás szinte kötelező is). Abszolúte a legmagasabb polcot képviseli a posztján nyomásgyakorlásokban, szerelésekben, a passzsávok zárásában és a fedezőárnyéka használatában. Mindezt őrületes futómennyiséggel és párharcerősséggel vegyíti. Toney az élő bizonyítéka annak, hogy a fejpárbajok nem a magasságról, a termetről szólnak, hanem a ritmusérzékről, a súlypontemelkedésről és a harciasságról. A levegőben a Premier League egyik legjobbja: a Brentford fontos fegyvere a támadásépítések közben, hogy őt meg lehet találni elöl a hosszú passzokkal. Nem elit, de átlagon felüli befejező, nem kivételes módon, de kiváló színvonalon kerül helyzetbe. Ami viszont mindenképpen kiemelkedő tulajdonsága, az az, ahogyan összeköti a támadásokat, egyfajta ragacsként. Kitűnően tartja meg a labdát, nem jön zavarba, ha a kapunak háttal kell pozíciót fognia, és onnan nagyon pontosan készítgeti le, továbbítja a labdát. Nem különösebben kreatív passzoló, mint mondjuk Harry Kane, de olyan, mint egy hálóját szövő pók, aki szorgalmasan, soha meg nem állva varrja össze az offenzívák lyukas pontjait.

Egy játékelemben pedig kétségkívül, kérdés nélkül a világ egyik legjobbja. A tizenegyesek értékesítésében.

A nem mindennapi általában az egyediségből ered

Nagyjából egy lépésnyi távolságban helyezkedik, nem fut neki a labdának. Egy lassú lépés után azonnal a lendítés és a lövés következik – szigorúan kifordított belsővel. Ez eddig önmagában nem volna világmegváltás, de ami eközben a fejében megy, az totálisan különleges. Jamie Carragher, a Liverpool legendás védője mondta egyszer egy tévéműsorban, hogy „mindennek, amit a tizenegyesek elvégzéséről tanultunk gyerekként, az ellenkezőjét csinálja”. Az általános technika az, hogy kiválaszt az ember egy sarkot vagy pontot előre, és egész egyszerűen megpróbálja oda a legpontosabban és a legerősebben bevágni oda a labdát.

Toney ezzel szemben a legutolsó pillanatig nem tudja, hova lő. Nem tervez, nem jósol, nem rendelkezik előre. Figyel.

Hogy mit? A kapus mozgását. Nem megpróbálja belőni valahova, hanem kivár, és figyeli a vele szemben állót. Annak ugyanis muszáj lesz a legkésőbb abban a pillanatban elindulnia valahova, amikor a labda elhagyja a fehér pöttyöt, különben semmiképpen nem ér oda. Toney erre a pillanatra vár, ezért belsővel lő, hogy a legnagyobb kontrollja legyen. Bár elvileg ő a reagáló fél ebben a szituációban, mégis maximálisan a lábában az irányítás, döbbenetesen hidegvérű. A PL történetében ketten maradtak 100 százalékon azok közül, akik legalább 10 tizenegyest elvégezhettek: Yaya Touré és Toney. Meglátjuk, meddig tudja ezt tartani, de ha James Ward-Prowse úgyis nemsoká megdönti David Beckham közvetlenül értékesített szabadrúgásrekordját, itt az ideje Matt Le Tissier 26/25-ös sikeres büntetőmutatójának is utána menni.

Toney-nak is utána fognak a csapatok, eltiltás ide, eltiltás oda. Ez kizárólag idő kérdése.

Egy példa Toney büntetőjére: