Mennyit kockáztat a Liverpool az új sztárigazolással, a fiatal Gakpóval?

A holland első osztály majdnem minden évben kitermel legalább egy-két olyan játékost, aki úgy emelkedik ki a mezőnyből, hogy egyszerűen nincs maradása. A Feyenoord, az AZ Alkmaar, a Twente és a PSV Eindhoven sem éppen története legfényesebb időszakát futja az elmúlt években, de az Ajax az említett együttesek helyett is intézkedik ebben a kérdésben. A liga hatodik legdrágább eladásával azonban ezúttal a PSV jelentkezett: 37 millió fontért (plusz potenciális 13 millió fontnyi bónuszért) értékesítette a 23 éves Cody Gakpót. A vevő: a Liverpool.

Jó ideje az Eredivisie elitjébe tartozott, most azonban minden statisztikai mutatót és szemmel észrevehető tényezőt tartalmazó listát utcahosszal vezetett.

Kilenc góllal a holland góllövőlista első helyezettje, és a gólpasszok terén is messze mindenki előtt jár,

12 sikeres előkészítéssel. A nevéhez fűződik a legtöbb teremtett helyzet, a második legtöbb várható gólpassz (xA); a PSV bajnoki góljainak kereken felében közvetlen szerepet vállalt, ami azt tekintve, hogy Dzsudzsák Balázs egykori kenyéradója hárompontos lemaradásban van csupán a listavezető Feyenoordtól nem asztalról lesöprendő teljesítmény.

Csakhogy néha, ami csillog, fénylik és ragyog, az csak a külsőleg tűnik nemesnek, belül csalódást keltő. Azt mindjárt az elején, a részletek előtt leszögeznénk, hogy Gakpo korántsem ilyen. De a játékának és a pályafutásának mélyére nézve, rengeteg kérdés és kétség vetődik fel.

A történelem ismétli önmagát

Tavaly januárban sem állt fényesen Jürgen Klopp csapata. Amikor átléptünk 2022-be, a ‘Pool egy meccsel kevesebbet játszva, de mégis csak 9 pontos hátrányban volt a listavezető Manchester City-hez képest. Aztán az évad végére olyan jól sikerült felzárkóznia, hogy a rendes játékidő vége előtt tíz perccel még úgy állt, hogy a City elbukja a bajnoki címet. Ebben, a Ligakupa-, illetve az FA Kupa-elsőségben és a nem kevésbé fontos Bajnokok Ligája-fináléban elévülhetetlen érdemeket szerzett a téli átigazolási ablak során megszerzett, kolumbiai Luis Diaz. Sadio Mané új szerepben (középen) kivirágzott fél évre, Diaz pedig egy, a Liverpool támadósorából kissé már kivesző elemet hozott vissza. Óriási lendületet, sebességet és fifikát, agressziót és bátorságot. A Mersey-partiak gyalogja beért a sakktábla túlsó felére, és a csapat egyetlen új bábuval a maga javára fordította a játékot.

Valami effélére készülhetnek most is. Azonban egy év alatt nagyot változott a világ az Anfielden, és az akkori tökéletes választás most kockázatosnak tűnő próbálkozás.

A Liverpoolt tulajdonló Fenway Sports Group néhány héttel ezelőtt nyilvánosságra hozta, hogy ugyan sehova nem rohannak, nincs kapkodás és sikeresen jelentkező vevő sem, el fogják adni a klubot. Hogy mikor és ki veszi át a csapatot, az egyelőre teljesen bizonytalan, csak annyi biztos, hogy ezen a folyamaton át fognak esni. Az FSG úgy látja, most jutott az egyesület értéke a csúcsra, eljött a pillanat, hogy kiszálljanak, hiszen mindig is befektetésként tekintettek erre a projektre. Hogy a kiszállást előlegezte meg a belső elvándorlás, vagy az éppen a felfordulás következménye, ez még nem tudódott ki, de a történtekkel párhuzamosan a vezetőség is szétszéled. Michael Edwards, a korábbi sportigazgató egy ideje már távozott, egykori segítője és helyettese, Julian Ward a szezon végén megy. Ahogyan a tíz évvel ezelőtt az analitikus szemléletet meghonosító, a kutatási osztály igazgatójaként dolgozó Ian Graham is. A szálakat eddig irányító kulcsfigurák közül hat hónap múlva egyedül Klopp edző marad.

Mindez azért fontos, mert Gakpo több szempontból igazi liverpooli szerzemény,

máshonnan nézve viszont meglehetősen átgondolatlan transzfernek tűnik.

A lelkületével, az elhivatottságával minden rendben: fel akarja falni a világot, igyekszik napról-napra haladni előre és imádja a felelősséget. Klopp ilyen labdarúgókat keres; olyanokat, akik, ha azt kéri tőlük, kilencven percen keresztül, megállás nélkül ostromolják az ellenfelet. Ám mindeközben – ahhoz képest, hogy májusban a 24. életévét tölti be – korántsem kész futballista, a beilleszkedéséhez türelemre és időre lesz szükség. Bár nyilván ebben reménykednek az új otthonában, egyáltalán nem biztos, hogy rögtön a helyére kerül a puzzle-ban, ahogyan az annak idején Diaznak sikerült.

Számháború

A múlt tavasszal zárult a bajnokságban 12 góllal és 12 gólpasszal zárt, ahogy azt az elején már említettük, a most féltávnál elért 9 + 12-vel megkérdőjelezhetetlen az előrelépése. Az Európa Ligában még mellé tett 3 gólt és 2 sikeres előkészítést…, de éppen itt, a nemzetközi színtéren érkezünk el az egyik problémához. A nyáron, a BL-selejtezősorozat harmadik körében a Monaco ellen 210 perc alatt két kaput el nem találó lövésre futotta csak tőle, majd a következő fordulóban, a Rangerstől elszenvedett kiesést egy – szögletet követő – gólpasszal asszisztálta végig. Az EL csoportkörében az Arsenal elleni két találkozón úgyszintén egy szöglet utáni pontosan középre kanyarintott asszisztot és két pontatlan lövést jegyzett. És a csoportutolsóként végző Zürich kitömésében vállalt kezességétől azért nem száll el az ember…

A számokon túl, akció közben sem mutattak jól számára ezek a mérkőzések. Gakpót az Arsenal játékosai például valósággal eltüntették a pályáról, nyoma sem volt annak a dominanciának, amit a holland liga esélytelenebb csapatai ellen mutatott.

Egy olyan játékos előtt, aki a top öt ligán kívülről igazol a kontinens legjobbjaihoz, kétféle út áll.

Vagy olyan brutális teljesítményt nyújt, hogy a nívósabb riválisokkal szemben csökkenő mutatói még mindig kiválóak maradnak, vagy a minőségibb társak sora és környezet emel rajta, így lép szintet karrierjében.

Ha Gakpo beválik, akkor az a második lehetőség eredménye lesz. Az első blikkre szenzációsnak tűnő performansz erősebb ellenfelekre szűrve már inkább minimálisan átlagon felüli, amit tovább torzít, hogy a PSV-nál ő végzett el minden pontrúgást. Ez Trent Alexander-Arnold, Andrew Robertson, Kosztasz Cimikasz és Mohamed Szalah csapattársaként nem nagyon maradhat fenn Angliában. Vagyis, ha ezt is levesszük a repertoárból, akkor már a vonal alatt vagyunk – úgyhogy ezt a képzeletbeli rudat kellene a liverpooli keretnek megemelnie.

És a kétségek ellenére bőven van is mit megemelni. Gakpo rúgótechnikája egészen félelmetes. A helyzetei minőségéhez képest jelenleg messze felülteljesít a kapu előtt, ami a várható gólok mutatójának szabályai szerint nem maradhat hosszú távon így, de egyáltalán nem a véletlen műve. Olyan bődületes erő rejlik a holland támadó lábában és olyan halál pontos célzókészülék, hogy rakétaként képes kipókhálózni a kapu bármely szegletét. Nem hiába bízták rá a pontrúgásokat sem a nevelőegyesületénél: a beadásait rendkívül különleges módon tudja megtekerni. Ezen a téren az abszolút top kategóriát képviseli. Noha egyelőre túlságosan ritkán él vele, remek labda nélküli futásait figyelhetjük meg, nem csak a játékszert dédelgetve tudja szétszedni a hátsó sorokat. Premier League-szinten már nem kiemelkedő, de klassz a sebessége és az első lépései is igen fürgék. Az angol élvonalban szintén nem lesz vele a legjobbak között, de príma a cselezőkészsége is.

A fizikuma a leginkább csalóka.

Igazi mintaatléta lehetne: különböző számokat találni mindenfelé, de 190 centiméter körüli a magassága, a lába hosszúsága, az izomzata, a felépítése pedig igazi vadállattá tehetné. Ennek ellenére Gakpo nem túlzottan kedveli a fizikai párbajokat; nincs játéka a kapunak háttal, és egyáltalán nem tanulta meg kihasználni a testfelépítéséből adódó előnyöket. Labdavezetés közben nem védi rosszul a labdát, ám nem képes álló helyzetből elnyomni a védőket, és a fejelési technikája jóindulattal is legfeljebb közepesnek mondható. A hírek alapján a Manchester United középcsatárt szeretett volna faragni belőle, ami előzetesen éppen az itt felsoroltak miatt tűnhetett volna parttalan próbálkozásnak.

Adott egy futballista, aki az egyik, topligáknak „tehetségeket termelő” bajnokság élcsapatában ász. Mindenki neki segít, tőle várja a csodát, a szögletek, a szabadrúgások, a tizenegyesek az övéi, nem mellesleg csapatkapitány és a teljes támadójátékot rá építették fel. Őt keresik, bármikor és bárhol lábhoz kérheti a labdát, aztán azt kezd vele, amit csak szeretne. Annyit és onnan lő, amennyit és ahonnan csak kedve támad. Ezt hihetetlen hatékonysággal és eredményességgel teszi, de akkor is a közösség és a játék középpontjaként.

Ezt követően leigazolja a világ egyik legerősebb csapata. A pontrúgásokat egy még nála is kivételesebb rúgótechnikájú új társ végzi el, a kapura ágyúzást pedig még a lassacskán klublegendává nemesedő, háromszoros PL-gólkirály Mohamed Szalahnak és a hősünk átigazolási díjának kétszereséért elhozott Darwin Núneznek is csak módjával engedélyezik. A legfontosabb, az elinduláshoz és a működéshez nélkülözhetetlen alkatrészből nem pocsékoló, határok szabta keretek között mozgó kiegészítővé kell válnia. Azt, amit tett, amitől kiemelkedett, úgy, ahogy azt eddig tehette, nem teheti, és mindenféleképpen fel kell erősítenie az eddig háttérbe szorított vagy nem különösebben acélos tulajdonságait.

Ez nem lehetetlen. Ami biztos: Gakpo amiben jó, abban varázslatos tehetségű, és a Liverpool viszonylag diszkont áron juthatott hozzá egy csillaghoz. De a beilleszkedés, a fejlődés biztosan türelmet és munkát igényel. Muszáj lesuvickolni a drágakő belsejét, mert

a külcsín az új állomáshelyen már nem lesz elegendő.