A legrémisztőbb és legfájdalmasabb az volt, amikor egyenként kellett kinyitnunk a hullazsákokat, hogy megnézzük, tudunk-e azonosítani rokont vagy barátokat (…) Ezen az estén úgy éreztük, az emberi életnek nincs értéke.
Az idézet egy Prayogi nevű boltostól származik. Prayogi (kérésére a teljes neve nem jelent meg) a The Guardian tudósítójával beszélt a Kanjuruhan-stadionkatasztrófáról, amelynek szurkolóként részese volt. Mint arról beszámoltunk, a malangi Kanjuruhan Stadionban az Arema csapata indonéz bajnokin fogadta a Persebaya együttesét. A Persebaya 3-2-es győzelme után a hazai drukkerek a pályára rohantak, a rendőrség – a FIFA kifejezett tiltása ellenére – könnygázzal oszlatott, mire pánik tört ki, és ennek az első megerősített jelentések szerint legalább 125 áldozata lett. Október 4-én már 131 áldozat nevét tették közzé, ezzel a malangi a futballtörténelem második legnagyobb stadionkatasztrófájává vált. A halottak között van legalább 32 gyermek és fiatalkorú, valamint két rendőr is. A legfiatalabb áldozat csak 3 éves.
„Sötét nap ez mindenkinek, aki a futballban dolgozik, és egyben felfoghatatlan tragédia” – jelentette ki Gianni Infantino, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség első embere. Megkezdődött a katasztrófa kivizsgálása, az indonéz labdarúgó-küzdelmeket felfüggesztették. Több okból is érdemes a tragédiához vezető eseményeket megvizsgálni:
- Jövőre Indonéziába mennek a világ legtehetségesebb fiatal játékosai, hiszen az ázsiai országban rendezik meg az U20-as világbajnokságot.
- Indonézia pályázik a következő Ázsia Kupa megrendezésére.
- Olyan eljárás vezetett a halálesetekhez, amit a FIFA – éppen a korábbi esetekből tanulva – megtiltott a meccset biztosító karhatalmi erőknek. A modern futball három „leghalálosabb” mérkőzésén ugyanez volt a katasztrófa közvetlen kiváltó oka, és a négy legsúlyosabb katasztrófa esetében kulcsszerepe volt a rendőri hibáknak.
Fatális hasonlóság
1964. május 24., Lima, Peru. A Peru–Argentína olimpiai selejtező mérkőzésen a vendégek egy góllal vezetnek, amikor a hajrában Peru egyenlít – illetve egyenlítene, mert a találatot nem adják meg. A dühös szurkolók a pályára tódulnak. A rendőrség oszlat és könnygázt küld a tömegbe, mire pánik tör ki, a drukkerek menekülni kezdenek.
A kijárókban a tömeg feltorlódik, a redőnyök végül a hozzájuk nyomott testeknek „adják meg magukat”. Legalább 328 drukker veszti életét. A menekülni nem próbáló, a lelátón maradt szurkolók közül senki nem kerül az áldozatok közé.
1989. április 15., Sheffield, Anglia. A Liverpool–Nottingham Forest FA Kupa-elődöntőre a két tábor elkülönítve érkezik a sheffieldi Hillsborough Stadionba. A liverpooliak a Leppings Lane felől, egy szűk bejárón léphetnek be. A tömeg feltorlódik a stadionon kívül, a kezdőrúgás közeleg. A rendőrök kinyitnak egy kijárati kaput is, hogy meggyorsítsák a beengedést, a drukkerek bezúdulnak a nyugati lelátó bejárójába, és a kapu mögötti két középső, egyébként is túlzsúfolt szektorba, amint elkezdődik a mérkőzés. Az érkezők a kerítéshez szorítják az elöl állókat, és mire a rendezők kinyitják a menekülőkapukat, már késő. Több mint két évtizeddel később egy független vizsgálóbírói jelentés megállapítja: bár a rendőrség megpróbálta a Liverpool-drukkerekre fogni a katasztrófát, annak oka pont a rendőri és szervezési hibák sorozata volt, amelyeket aztán megpróbáltak eltussolni.
Az áldozatok száma 97.
2001. május 9., Accra, Ghána. A Hearts of Oak és az Asante Kotoko örökrangadóján elszabadul a pokol. A Hearts of Oak két késői góllal megfordítja a rangadót, a vesztes csapat drukkerei székeket dobálnak a pályára. A rendőrség válasza könnygáz, a reakció pánik. A stadion kapui – akárcsak Limában – zárva vannak. A stadion halálos csapdává változik, 126-an vesztik életüket a kaotikus tolongásban.
2022. október 1., Malang, Indonézia. Az Arema–Persebaya rangadó (ez a kelet-jávai szuperderbi) a vendégek 3–2-es győzelmével zárul – a Persebaya 23 év után először nyer legnagyobb vetélytársa otthonában. A két klub szurkolói olyannyira ellenséges viszonyban vannak, hogy 1988 óta a derbikre (elvileg) nem léphet be vendégdrukker, de ez sem elégséges a biztosításhoz. A lefújás után hazai fanatikusok rohannak a pályára, mire a rendőrség nemcsak gumibotozással, hanem könnygázzal is oszlatni kezd. Összecsapások kezdődnek.
A szűk lépcsőházban és a kijáratoknál feltorlódik a tömeg, a keskeny kapuknál pedig egyszerre csak ketten léphetnek ki. A rendőrség beszámolója szerint több százan próbáltak meg átnyomakodni a minimális áteresztőképességű (de nyitva tartott) kapukon. Szemtanúk elmondása alapján a kijutást legalább egy kapunál rendőrségi kordon nehezítette meg, más beszámolók egybehangzóan állítják: több kapu zárva volt. A halálos áldozatok száma legalább 131.
Megdöbbentő, hogy közel 60 évvel a limai katasztrófa után lejátszódhatott egy nagyon hasonló eseménysor. Hat évtized alatt ugyanis jóformán minden megváltozott a stadionokban: sokkal jobbak és biztonságosabbak lettek a pályák, a nemzetközi és nemzeti szervezetek protokollajánlásokat tesznek a biztosításhoz, és rengeteg tanulságot le lehetett vonni (sajnos) a korábbi katasztrófákból is. Ehhez képest megint a halottakat kellett számolni.
