2019 novemberének második felére tarthatatlanná vált az a légkör, ami a Tottenham edzőközpontjában és öltözőjében kialakult. Bár akkor még nyíltan egyikük sem nagyon merte volna kimondani, a játékosoknak elegük lett. Elegük lett Mauricio Pochettino edzésgyakorlataiból, abból, ahogyan az argentin motiválni próbálta őket, az autoriter hozzáállásból.
De leginkább abból, hogy a szívük mélyén mind úgy érezték: a májusban elvesztett Bajnokok Ligája-döntőt követően Pochettino már nem hisz bennük 100 százalékig – ahogyan az őszi eredmények alapján ők sem hisznek már elkötelezetten abban, hogy a menedzserük útja trófeákat fog eredményezni.
Akkor, lassan három évvel ezelőtt is elég drámainak tűnt az a szakítás. Ám leginkább azért, mert Pochettino és a Spurs úgy tűnt, mintha egymásnak születtek volna.
A jelenből visszatekintve is drámai – csupán más tekintetből. Az, ami Pochettinót naggyá tette, az a munkamódszer, filozófia és kialakított közeg, ami a sikereit hozta, Londonban elért egy forráspontot, majd elpárolgott. Olyannyira, hogy azóta sem lelte meg, sem a másfél éves pihenője alatt, sem Párizsban.
2019 novemberében, amikor kirúgta őt a Tottenham, karrierje csúcsán állt. Szakmája legnagyobbjai között tartották számon, és mindenki azt találgatta, hol kapja majd meg az első igazán nagy munkáját, egy olyan csapatot, amely minden fronton a legmagasabb célokért küzd. Most, miután a Paris Saint-Germain hivatalosan is menesztette, miután nyár elején a Manchester United Erik Ten Hagot választotta helyette, csak találgatni lehet, mit tartogat a jövő.
Lesz-e olyan gigász, amely állást ajánl neki? Vagy tesz egy lépést visszafelé, és újfent egy Spurshöz hasonló állomáshelyen próbál csodát tenni? A francia fővárosban tett kalandja akkora foltot ejtett a renoméján, hogy senki sem tudja.
Egy vezér, egy sereg, egy cél
Otrombaság volna egy taktikailag éretlen, kizárólag az intenzitásban és rohanásban hívő edzőnek beállítani Pochettinót, ugyanis számtalanszor bizonyította a BL kieséses szakaszában, illetve rangadókon, hogy mind a játékrendszerek variálásában, mind a gyenge pontok detektálásában átlagon felüli. Átlagon felüli, de nem elit. A legnagyobb erőssége nem ebben rejlik, nem a videózásokon kielemzett apróságok ötletes kiaknázásában.
Ilyen értelemben kevésbé hasonlít Pep Guardiolára – sokkal inkább olyan, mint Jürgen Klopp. Jól meghatározott, felismerhető futballt vizionál, és egyszerre képes megvenni ezzel a labdarúgókat, valamint maga mögé állítani a teljes klubstruktúrát. Olyan a székház kialakítása, amilyet Pochettino szeretne, olyan játékosok érkeznek, amilyeneket Pochettino néz ki, akkor és úgy rendezik az edzéseket, ahogy Pochettino kiötlötte, és abban a stílusban, azzal a taktikával mennek neki az ellenfeleknek, amit Pochettino kitalált.
Legalábbis a Tottenhamnél zömében így történt (kivéve, ha Daniel Levy elnök meghúzta a nadrágszíjat, és senkit sem igazolt a piacon), ezért emelkedtek a top6 állandó tagjává, ezért indultak a bajnoki cím reményével szezon elején, és ezért jutottak be a legrangosabb európai kupasorozat fináléjába.
Ugyanakkor Párizsban minden megváltozott. Gyökeresen más körülményekkel találkozott: a tulajdonosi kör kijelölte számára az elérendő célt, a sportigazgató összerakosgatta neki a keretet, míg az öltözőben és a pályán úgy kellett volna rendet vágnia, hogy a futballisták évek óta az önkényeskedéshez szoktak, mind a mindennapokban, mind szakmailag. Ha valaki szabadnapra vágyott, megkapta, ha valaki felhívatta egy családtagjával az edzőt vagy valamelyik vezetőt, akkor a sérelmei meghallgatásra kerültek. Ha a sztárcsatárok nem akartak részt venni a labda elleni játékban, akkor kedvük szerint megtehették.
Önmagában, pusztán abból kiindulva, hogy Lionel Messivel, Kylian Mbappéval, Neymarral, Marco Verrattival, Ángel Di Maríával és még oly’ sok sztárral a kezei között milyen eredményeket ért el, és mit produkált a nemzetközi színtéren, nehéz nem bukásként értékelni a párizsi regnálását. Pusztán nevek alapján a 2021-2022-es PSG-keret minden idők egyik legerősebbje, ezzel kontrasztban viszont a korábbi évekhez képest sok téren visszalépést tapasztalhattunk.
