John Berry/Getty Images
Foci sport24

Egressy Zoltán: Vér és arany – Párizs örül (?)

A PSG egy hazai döntetlennel behozhatatlan előnyre tett szert a francia bajnokságban. A játékosok örültek, a tűzijátékok beindultak a stadionban – a szurkolók viszont csak egykedvűen álldogáltak. Meg vannak sértődve. A PSG csak francia bajnok lett, nem BL-győztes.

Két Neymar, három Messi, egy Verratti és meglepő módon egy Pauleta utazik velem  a metrókocsiban, ránézésre egyikük sincs tizenöt éves, feszülnek a mezek az izzadó hátakon, már csak tizenvalahány megállót kell kibírnom a Parc des Princes stadionig, az idő kiváló, délután esett ugyan, de csak néhány percig, minden adott tehát az ünnepléshez, ráadásul  az ellenfél nem rossz csapat, de tökéletesen alkalmasnak tűnik az áldozati bárány szerepére – mert

hiszen a közönség ma bajnoki címet szeretne ünnepelni. Gondolom előzetesen.  Aztán elbizonytalanodom.

Ennek oka, hogy a hangoskodó, névmezes fiatalokon kívüli utazók, akik nyilvánvalóan szintén a PSG–Lens meccsre vitetik magukat a metróval, olyan fejjel ülnek-állnak, mintha valami kötelező programon kellene részt venniük; másnap, az Eiffel-torony tövében kicsit megértőbbnek bizonyulok: arra gondolok, hogy nekem ugyan mámorító dolog a szép ámulások szent városában a háromszáz méteres tornyot látni, de a helyiek bizonyára halálosan unják (sose szerették egyébként, az eredeti terv szerint le is bontották volna az 1889-es világkiállítás után), ahogy hozzászoktak már ahhoz is, hogy rendszeresen élőben láthatják Messit, Neymart, Mbappét, talán csömörük van tőlük, néha még Di Maria is beáll, semmiség, mindennapos, unalmas apróságok.

Én azonban nem vagyok párizsi, nekem tehát csoda lesz, erre készítem magam, megvolt délelőtt többek között a diadalív, a Champs-Élysées, a Concorde tér a sokkal több mint háromezer éves obeliszkkel, a Tuileriák kertje, még a Petit Palace is, amelynek egykori kiállításairól (például a  gyerekjáték-felhozatalról) Ady tudósította a Pesti Naplót 1904-ben, de a lényeg most következik (és még kiállítás is lesz a meccsen): Messiék a gyepen. És hát próbálok, de

érzem már, hogy nem nagyon tudok ezek ellen a játékosok ellen szurkolni, túl sok örömöt szereztek,

Mustafa Yalcin/Anadolu Agency via Getty Images

igaz, ketten közülük nem itt, hanem a korábbi klubjukban, ugyanakkor erősen szimpatizálok a Lensszal, főként mióta láttam a csapat közös örömét, amikor a játékosok értesültek róla, hogy Jonathan Clauss nevű hátvédjük meghívót kapott a válogatottba, úgy  ugráltak, mint a kisgyerekek, vagy mintha őket válogatták volna be.

Többkörös ellenőrzésen kell sikeresen átjutni a stadionba lépés előtt, a táskámat konkrétan négyszer nézik át udvariasan, de ellentmondást nem tűrően, a tapogatások után mindig jön egy kedves „mercy monsieur”, az ásványvizes flakon bejöhet, de a kupakja nem; engem is megmotoznak, aztán mehetek a helyemre, a játékoskijáróval szemben, a felezővonal magasságában ülök, felülről a nyolcadik sor, én innen látom át a pályát majdnem úgy, mint Messi lentről, az ülés szűk, és kicsit meredek az egész, ha nem is annyira, mint Győrben, ahol szintén egy bajnokavatás-meccsen szuszakolódtam be néhány éve a helyemre, különös, hogy nem zuhantam le.

Kedves Olvasónk!Az általad keresett cikk olvasása Sport24 előfizetéshez kötött.
Sport24 előfizetés
990 Ft/hónap
Sport24 - Előfizetés logó
  • havi 24 cikk Magyarország legjobb focis szerzőitől
  • előfizetői extrák
    (részvétel a Sport24 szerzői által tartott meccskibeszélőn)
Próbáld ki most kedvezményesen az első hónap csak 490 Ft!
Ha már előfizetőnk vagy, jelentkezz be!
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.