A Liverpool válasza Haalandra: Núnez, a 100 milliós uruguayi csatár

Bár a Bajnokok Ligája döntője előtt egy sajtótájékoztatón félhivatalosan megígérte, hogy marad, Mohamed Szalah liverpooli szerződéshosszabbításának aljára még mindig nem került oda az aláírás. Mindeközben Sadio Mané távozása szinte garantálható, így azt figyelembe véve, hogy Roberto Firmino már az előző szezonban kiszorult a kezdőből, a mögöttünk hagyott néhány év nagy támadó triójának jövője egytől-egyig bizonytalan a Mersey partján.

Diogo Jota egy évvel ezelőtti, Luis Díaz idei érkezése részint erre a folyamatra adott választ a klub részéről – borítékolni lehetett, hogy egy fontos láncszem a mostani átigazolási ablakban is a helyére kerül. Ő lett a nemsokára 23. születésnapját ünneplő, a Benficából érkező uruguayi támadó, Darwin Núnez, 80 millió plusz további 20 millió euró bónuszért cserébe. Hatalmas pénz, hatalmas remények és egy kockázatos, ám rém izgalmas transzfer. Vizsgáljuk meg minden szereplő oldaláról!

A Benfica szempontjából

A Benfica az európai futball egyik legjobban csengő márkaneve, olyan csapaté, amelynek minden évben a bajnoki címért kell küzdenie Portugáliában. Ám amellett, hogy ez utoljára a 2018/19-es évad végén sikerült, a lisszaboniak jelenleg átmenetben lévő együttes képét mutatják, nagyon furcsa kerettel. Év közben a legendás Jorge Jesus és a klub útjai elváltak egymástól, a helyét ideiglenesen Nélson Veríssimo vette át a kispadon. Az edző a BL-ben tisztesen helytállt, míg a bajnokságban a dobogó alsó fokáig juttatta együttesét, de az egyértelmű, hogy a helyére érkező Roger Schmidtnek újjá kell építenie a társaságot.

A mediterrán ország három gigászának (a másik kettő a Porto és a Sporting) elég jól körülhatárolható az üzleti modellje: minden más klubnál jobban működő scouting-rendszer, minek köszönhetően „premier tehetségeket” találnak, s a fiatalokat élvonalbeli lehetőséghez segítve addig fejlesztik, míg a leggazdagabbak busás áron le nem csapnak rájuk. Ebből aztán kisebb összegekért újra megkereshetik az ifjú ígéreteket, akikből valószínűleg egy-két játékos ismét 50-60-70-80 millióért kelhet el, ebből újfent futja fiatalokra… A sort az Eredet című film „álom az álomban” koncepciójához hasonlóan a végtelenségig lehetne folytatni.

A Benfica azért érezhette kissé szorult helyzetben magát, mert a szekér kereke eltörött.

Miközben az elmúlt esztendőkben olyan veteránokkal töltötték fel a keretet, mint Nicolás Otamendi, Jan Vertonghen vagy Adel Taarabt, a további fontos szereplők jó korban lévő, de inkább középszerű minőséget képviselő labdarúgók: Julian Weigl, Éverton, Roman Jaremcsuk, Joao Mário, Haris Seferovic.

Ezeket a futballistákat nehezen lehetne komoly összegekért értékesíteni, olyan tehetségnek pedig, akinek reálisan kinéz egy majdani világklasszis státusz, a szárnyát egyelőre lassan bontogató Goncalo Ramost, na meg Darwin Núnezt nevezhetjük. Ahhoz, hogy a Benfica megpróbálja utolérni a Portót és a Sportingot, gyakorlatilag muszáj eladnia a csatárt. Az, hogy ennek ellenére ilyen frenetikus árat tudtak kialkudni a Liverpoolnál, a tárgyalási technikájukat dicséri, és jól mutatja, mekkora potenciál rejlik a dél-amerikai ékben.

Núnez részéről

Amikor Luis Díaz januárban Angliába érkezett, hangsúlyosan kiemeltük mi is, mennyire fontos a karaktere szempontjából, hogyan nőtt fel.

Kapcsolódó

A Liverpool új sztárja, Luis Diaz a kolumbiai sivatag kecskenyájai mellől érkezik

Bár a Liverpool csak fél év múlva tervezte a megszerzését, a piac mozgolódott, és az angol klubban tudták, nem engedhetik el Luis Diazt. Mert a kolumbiai a tökéletes Klopp-futballista.

Diogo Jotát kivéve minden liverpooli támadó – Mané, Firmino és Szalah is – rengeteget küzdött azért, hogy profi futballistává váljon. Mindannyian szerény körülmények közepette nevelkedtek, így a harcos személyiségük tökéletesen alkalmassá teszi őket, hogy betagozódjanak a Klopp-féle letámadásba, és magukénak vallják a csapatot övező elévülhetetlen hozzáállást. Ez alól Núnez sem kivétel.

Édesapja építkezéseken dolgozott, míg édesanyja üvegeket gyűjtött az utcán – így próbálták fenntartani a családot. Sokat áldoztak azért, hogy a fiuk eljuthasson oda, ahová most készül, és ő ennek a tehernek teljes tudatában cseperedett világéletében.

Amikor esélye nyílt, hogy Uruguayból Európába igazoljon, könyörgött a Penarol igazgatójának: engedje el, és a transzferből keresett pénzen házat vett a szüleinek.

Azon túl, hogy emiatt pazarul illeszkedik a Vörösök által támasztott elvárásokhoz, két személyiségjegy ismeretes a körülötte lévők elmondása alapján. Az első a legkevésbé sem problémás: a legtöbben kedves, szorgalmas, jólelkű srácnak írják le, aki nagyon kellemes társaság a mindennapokban. A második azonban felvet némi dilemmát: Núnez tavalyi szezonja elég visszafogottan sikerült, korántsem hozta azokat a számokat, melyeket az idén láthattunk tőle.

A közönség kikezdte őt a közösségi médiában, amire nem reagált túl jól. Embereket tiltott le, letörölte a profilját, aztán visszatette. A brit sajtó minden másnál kegyetlenebb ragadozó; ha ezt a fajta nyomást nem tudja megfelelően kezelni, az akár tönkre is teheti őt mentálisan.

A visszafogott évad után a legutóbbiban hatalmasat robbantott: 41 tétmérkőzésen 34 gólt vágott, ebből 26-ot bajnokikon. A portugál és az öt európai topligát figyelembe véve kizárólag Robert Lewandowski, Kylian Mbappé, Karim Benzema és Ciro Immobile mattolta többször az ellenfelek kapusait. A 22 éves vagy annál fiatalabb támadókat figyelve, 90 percre vetítve mindenkinél kíméletlenebb volt Núnez: a kapura tartó lövések és a gólok tekintetében senki sem érhetett a nyomába, se az éppen a Dortmundból a Manchester Citybe igazolt Erling Haaland, se Dusan Vlahovic, se Vinicíus Jr, se Kai Havertz, se Joao Félix.

Most, ezen a nyáron jött el a pillanat a szintlépésre, és ezt rajta kívül a Liverpool is pontosan tudta.

A Liverpool nézőpontjából

Bár nem különösebben hasonlít Núnezhez, az előbb már emlegetett Haaland több szempontból is jó alapja az összehasonlításnak. Mindketten igen lenyűgöző fizikumúak, magasak, izmosak, így adott esetben jogosan vetődhetne fel, hogy erőből dolgoznak – valamiféle klasszikus középcsatárok. Kétségtelenül használják a testi adottságaikat, de messze nem csupán ebből élnek. Sokkal többek ők.

A Bajnokok Ligája-finálé után a Liverpool szurkolói között végigfutott egy kissé furcsa trend képe, miszerint az egyaránt gól nélküli Liga Kupa-, FA Kupa- és BL-döntő egy irányba mutat: kell egy igazi befejező ember. A felvetés főleg azért hangzott különösen, mert Klopp Angliába érkezése óta csakis esetileg használt valódi csatárt (Origi); a támadósor a fluiditásra, a helycserékre, a kiszámíthatatlanságra és a sok mozgásra épült. Ezért működött kiválóan hamis kilencesként Firmino, és ezért brillírozott Mané középre kerülésével is az együttes január után.

Núnezzel egyszerre cserélik a járt utat járatlanra, illetve maradnak a már kitaposott ösvényen. Ő nem csak középen tud szerepelni: a Benficában sokszor eleve balszélsőként, vagy a 3-4-2-1-es felállásban egy sorral hátrébb küldték pályára. Mindemellett rengeteget operál a bal oldali félterületben. A labdakezelése és a technikája – erre mindjárt visszatérünk még – ég és föld a francia legendához képest, de a sajtó nem hiába kezdte el használni párhuzamként Thierry Henryt. Ugyanúgy jól megtermett fickó, aki hihetetlen gólvágó, és azon túl, hogy szenzációsan érkezik a tizenhatoson belül, kifejezetten szívesen tanyázik egy az egy ellen a vonalhoz közelebb. Ebben könnyedén vélhetjük felfedezni a távozófélben lévő Manét, más téren viszont – és ez az igazán izgalmas – módfelett különbözik a „pótolt” és a „pótlék”.

A mobilitása és a térérzéke ellenére – bámulatosan teremt helyet a mellőle befelé lépőknek, amikor kikalandozik balra, úgyhogy Díazzal együtt élmény lesz nézni őket – a két legfontosabb tulajdonsága a

teljességgel kiismerhetetlen, frenetikusan ütemezett beindulása a védők mögé,

illetve hogy mennyire konzisztens módon kerül kiváló lövőhelyzetekbe. Nem rossz a passzjátéka, maximálisan képes egy-egy fontos átadás kiosztására, de ebben Firmino, és főképp Mané szintjétől mérföldekre elmarad. A Liverpool Núnezzel gólvágót vásárolt, s ő éppenséggel beilleszthető a csapat játékába, de ettől még mindenféleképpen alkalmazkodást, változtatást igényel a komplett szerkezetet és elképzelést tekintve.

Az uruguayi találatait végigböngészve arra jutunk: azok többsége szervezetlen védelmek ellen született. Ez a Premier League egyik legfőbb bajnokesélyesének dresszét magára öltve majd jóval ritkábban történik meg. Ám az, hogy mennyire érzi, hova és hogyan kell megérkeznie a kapu előtt és, hogy merre tud kibújni egy résen a legszűkebben, legkompaktabban helyezkedő hátsó sorok ellen is, felbecsülhetetlen. Emiatt nem nagyon érdemes aggódni, mert Trent Alexander-Arnold, Szalah és Thiago passzai jönni fognak, oda kell csak érni azokra, és Núnez számtalanszor bizonyította, hogy képes erre.

A megindulásai előtti másodpercekben élmény nézni: olyan, mint egy amerikaifutball-elkapó, apró testcselekkel, súlypontáthelyezésekkel billenti ki a védőket, mielőtt elzúg mellettük. Mintha hetedik érzéke lenne a labda ívének és útjának kiszámításában. Akár, amikor rögtön őt találja meg, akár, amikor pattog a tömegben, szinte gravitál a lába felé. Taníthatatlan és nélkülözhetetlen adottságok ezek.

A legvastagabb kérdőjel a gárda működésével kapcsolatban vetődik fel. Firmino és Mané is remekül kötötte össze a csapatrészeket, tőlük funkcionált istenigazából hatékonyan a Liverpool. Ahogyan azt már érintettük, az oldalra és visszamozgásait pazarul ki tudják használni a társai, beindulhatnak majd mögé mások, mindazonáltal ettől még nem fogja betölteni azt a ragacs-habarcs szerepet, amit az említett elődök. Kloppnak és a stábjának másképp kell ezt elérnie, mert különben felborul az egyensúly. A Fulhamből érkező, fiatal, de piszok ígéretes portugál-angol Fábio Carvalho, vagy a sérüléséig ősszel komoly felelősséggel felruházott Harvey Elliott szolgálhat majd válasszal erre a kérdésre.

Ami mindemellett biztosan ad még nyári munkát Núneznek és a klubnak, az a letámadás és a játékos első labdaérintése.

Egyik sem lehetetlen küldetés, hiszen az előbbi fejlesztésére keresve sem találhatnánk alkalmasabb terepet az Anfieldnél, míg az utóbbit idővel és gyakorlással simán lehet tompítani – erre Romelu Lukaku a példa. Évekig szívatták őt a manchesteri labdaátvételei miatt, aztán az Interben megfelelő körülmények mellett, a helyes taktikai keretrendszerbe helyezve, ez már mit sem számított.

Ettől függetlenül mindkettő kulcsfontosságú terepe a beilleszkedésnek. Amennyiben a ‘Pool a kiválasztás folyamata során azt állapította meg, hogy a csatárt hatékonyan rá lehet venni a részvételre a presszingben – egyébként valószínűleg nem igazolták volna le –, akkor mindössze türelem kell, de abból a jelenlegi számok alapján meglehetősen sok. A portugál bajnokságban sem emelkedett ki az előrevédekezést mérő statisztikákban, úgyhogy lesz mit pótolni az angol élvonal intenzitása mellett.

És ha már szót ejtettünk a Liverpool vezetőségéről… A Vörösök nem kevés, de a nagy rivális Manchester Citynél kevesebb pénzből tudtak versenyben maradni az elmúlt esztendőkben, köszönhetően annak, hogy az átigazolási piacon szinte egyetlen baklövést sem követtek el. Az eddigi érkezők azonban egytől egyig profilba illettek, majdnem minden liverpoolos tulajdonságot és képességet magukénak tudhattak.

Núnez különleges, rá ugyanis ez nem igaz maradéktalanul. A riválisok reménykedhetnek abban, hogy most történt meg az első igazán nagy hiba, hogy brutális összegért lőttek bakot, de azon azért érdemes elgondolkodni: ahogyan sok másik játékos vagy nyomvonal esetében, vajon nem ők látnak, tudnak-e valamit, amire egyelőre a versenytársak nem jöttek rá?

Talán nem véletlen, hogy ugyanazon a nyáron jutottak ugyanarra, mint a Manchester City. Nevezetesen, hogy eljött a pillanat egy kegyetlen középcsatár beszerzésére. A mögöttünk hagyott években zömében ilyen futballista nélkül értek el sikereket, s az adatok lehet azt mutatták, hogy ezt mostanáig lehetett fenntartani.

Márpedig, ha a Liverpool könyörtelen befejezőt keresett, jobbat nem találhatott Darwin Núneznél.