CHARLY TRIBALLEAU / AFP
Foci

Franciaország legjobb rapperre egy lúzer klubnak szurkol

A francia másodosztályban nemrég a Stade Malherbe Caen a Paris FC csapatát fogadta. A meccs egy darabig eseménytelenül csordogált, majd a második félidőben a Paris FC megszerezte a vezetést, amire a hazai szurkolók egy új rigmusba kezdtek, ami így szólt:

Végtére is szeretem a Malherbe-et, nem tudom, miért,

mindig kikapunk, otthon is csak nyomorgunk.

A dal egy kikacsintás volt, egy létező dalszövegre épült, melynek szerzője is ott ült a közönség soraiban. Aurelien Cotentin, művésznevén Orelsan rapzenében utazik, szintén caeni származású, a régió gyermeke, eredeti szövege így szólt: „Végtére is a Föld kerek, tudjuk, hogy miért, akárhányszor körbejárjuk, a végén mindig hazavágyunk”.

Orelsannak épp akkor jelent meg az új lemeze (Civilisation), amikor a meccset rendezték. Franciaországban már az első héten rekordnak számító 138 929 példányt adtak el belőle, ezzel a nyitánnyal a francia rap történetének legsikeresebb albuma lett.

Caenban szeretik az iróniát, sőt, egyenesen sportot űznek belőle. A klubhoz tartozik a helyi Twitter egyik leghumorosabb szurkolói fiókja, a We Are Malherbe (WAM), amit a klub bérletesei üzemeltetnek. Kezdetben úgy működtek, mint egy francia focis Hírcsárda, honlapjukon humorosan kifordított kamu híreket gyártottak a klub hétköznapjairól. Később a Twitter-fiókjuk lett a bázisuk, ahol ártatlan poénnak szánt kiszólások nőtték ki magukat szállóigévé. A szokásos hétvégi meccsek előtt például mindig bejelölték a soron következő ellenfelük fiókját, majd megírták, hogy „Bonsoir, nous allons vous poutrer”, vagyis „Jó estét, ma este ki fogjuk tömni önöket”.

A humor aztán tovább duzzadt. Amikor a Caen döcögősebb időszakon ment keresztül, a WAM létrehozott egy LinkedIN fiókot, ahová fiktív álláshirdetéseket tettek fel, mintha új játékosokat toboroznának. Amikor egy szezon végén a kieséssel kacérkodtak és úgy tűnt, hogy a bennmaradás azon múlik, hogy megveri-e közvetlen ellenfelüket a Bordeaux, átváltoztatták minden avatarjukat bordeaux-i színekre és úgy kommunikáltak, mintha bordeaux-iak lennének.

Külön törődést kap a régió főellensége, a Le Havre, mely idén 150 éves, a caeniak viszont úgy beszélnek róluk, mint egy nyugdíjas otthonról. Egy idő után a klubok közösségi média felelősei is beszálltak a játékba, a kitömős beköszönésekre is mindig akad egy összekacsintós adjonisten.

Ha voltak is itt-ott félresikerült poénok (egy korábbi játékosuk, Andy Delort nem annyira vette a lapot), a Cean sosem lépett át egy határt, mindig finoman táncoltak a szatíra és az irónia határán. Ahogy az oldal egyik üzemeltetője fogalmazott:

Megtehettük volna, hogy nagyon olcsó poénokat gyártunk, játékosokat pécézünk ki és szurkolókat hergelünk. De mi nem vagyunk ilyenek, nem fogunk arra uszítani, hogy a vezetőség mondjon le. Azok nem mi lennénk.

Hogy ez szurkolói vagy regionális vonás, jó kérdés. Caent sokan Normandia kulturális központjának tartják, ahol a legmagasabb az egy főre jutó művészeti intézmények száma.

Kedves Olvasónk!Az általad keresett cikk olvasása Sport24 előfizetéshez kötött.
Sport24 előfizetés
990 Ft/hónap
Sport24 - Előfizetés logó
  • havi 24 cikk Magyarország legjobb focis szerzőitől
  • előfizetői extrák
    (részvétel a Sport24 szerzői által tartott meccskibeszélőn)
Próbáld ki most kedvezményesen az első hónap csak 490 Ft!
Ha már előfizetőnk vagy, jelentkezz be!
Nicolo Zaniolo három évvel ezelőtt az olasz futball legnagyobb reménységének tűnt. A januári átigazolási ablak utolsó napjaiban nyújtotta be távozási szándékát az AS Romának, így a következő fél évben a lelátó lehet az otthona.