A francia másodosztályban nemrég a Stade Malherbe Caen a Paris FC csapatát fogadta. A meccs egy darabig eseménytelenül csordogált, majd a második félidőben a Paris FC megszerezte a vezetést, amire a hazai szurkolók egy új rigmusba kezdtek, ami így szólt:
« Au fond, j’aime le Stade Malherbe, je ne sais pour quelle raison. Non seulement on ne fait que de perdre, mais en plus on perd a la maison. »
Ça y est, @Orel_san a sa chanson des supporters du @SMCaen ! #SMCPFC @WeAreMalherbe #MNK pic.twitter.com/Z4Nkmh8w7d— Jean-Baptiste Marie (@jeanbatmarie) November 20, 2021
Végtére is szeretem a Malherbe-et, nem tudom, miért,
mindig kikapunk, otthon is csak nyomorgunk.
A dal egy kikacsintás volt, egy létező dalszövegre épült, melynek szerzője is ott ült a közönség soraiban. Aurelien Cotentin, művésznevén Orelsan rapzenében utazik, szintén caeni származású, a régió gyermeke, eredeti szövege így szólt: „Végtére is a Föld kerek, tudjuk, hogy miért, akárhányszor körbejárjuk, a végén mindig hazavágyunk”.
Orelsannak épp akkor jelent meg az új lemeze (Civilisation), amikor a meccset rendezték. Franciaországban már az első héten rekordnak számító 138 929 példányt adtak el belőle, ezzel a nyitánnyal a francia rap történetének legsikeresebb albuma lett.
Caenban szeretik az iróniát, sőt, egyenesen sportot űznek belőle. A klubhoz tartozik a helyi Twitter egyik leghumorosabb szurkolói fiókja, a We Are Malherbe (WAM), amit a klub bérletesei üzemeltetnek. Kezdetben úgy működtek, mint egy francia focis Hírcsárda, honlapjukon humorosan kifordított kamu híreket gyártottak a klub hétköznapjairól. Később a Twitter-fiókjuk lett a bázisuk, ahol ártatlan poénnak szánt kiszólások nőtték ki magukat szállóigévé. A szokásos hétvégi meccsek előtt például mindig bejelölték a soron következő ellenfelük fiókját, majd megírták, hogy „Bonsoir, nous allons vous poutrer”, vagyis „Jó estét, ma este ki fogjuk tömni önöket”.
A humor aztán tovább duzzadt. Amikor a Caen döcögősebb időszakon ment keresztül, a WAM létrehozott egy LinkedIN fiókot, ahová fiktív álláshirdetéseket tettek fel, mintha új játékosokat toboroznának. Amikor egy szezon végén a kieséssel kacérkodtak és úgy tűnt, hogy a bennmaradás azon múlik, hogy megveri-e közvetlen ellenfelüket a Bordeaux, átváltoztatták minden avatarjukat bordeaux-i színekre és úgy kommunikáltak, mintha bordeaux-iak lennének.
Ha voltak is itt-ott félresikerült poénok (egy korábbi játékosuk, Andy Delort nem annyira vette a lapot), a Cean sosem lépett át egy határt, mindig finoman táncoltak a szatíra és az irónia határán. Ahogy az oldal egyik üzemeltetője fogalmazott:
Megtehettük volna, hogy nagyon olcsó poénokat gyártunk, játékosokat pécézünk ki és szurkolókat hergelünk. De mi nem vagyunk ilyenek, nem fogunk arra uszítani, hogy a vezetőség mondjon le. Azok nem mi lennénk.
Hogy ez szurkolói vagy regionális vonás, jó kérdés. Caent sokan Normandia kulturális központjának tartják, ahol a legmagasabb az egy főre jutó művészeti intézmények száma.
