Tényleg óriási csalódás Messi párizsi játéka?

Amikor Lionel Messi tavaly nyáron a transzferidőszak egyik legváratlanabb eseményét szolgáltatva a Barcelonát elhagyva a Paris Saint-Germainhez szerződött, egyszerre lehetett bizakodni abban, hogy a francia csapat az – azóta már a hetedik Aranylabdáját is megkapó – argentin zsenivel, valamint Neymar és Kylian Mbappé kettősével képes lesz rendkívül látványos futball produkálni. Ugyanakkor joggal fogalmazódtak meg olyan kételyek, melyek szerint ez a hármas a védekezésbeli hiányosságai miatt éppen Bajnokok Ligájában jelenthet hátrányt a csapatnak. Éppen abban a sorozatban, amelyet a katari tulajdonban lévő párizsiak a leginkább szeretnének megnyerni.

Ezek az aggodalmak pedig igazolást is nyertek azon a két meccsen, amelyen a PSG a BL-címre eséllyel pályázó Manchester Cityvel találkozott a csoportkörben. Az első mérkőzést ugyan elsősorban pont a támadóik kiemelkedő egyéni kvalitásainak és némi szerencsének köszönhetően még megnyerték a franciák, ám az idegenbeli találkozón Pep Guardiola csapata lubickolt, miközben a csodahármas többnyire a félpálya környékén ténfergett, és hét mezőnyjátékos próbálta kétségbeesett megoldani a védőfeladatokat.

Amit viszont talán kevésbé lehetett várni az az, hogy

még a francia bajnokságban is kevésbé megy a szekér az együttesnek,

több meccset is csak kínkeservesen, az utolsó pillanatokban sikerült behúzni, és ez leginkább a támadójáték hatékonyságának a számlájára írható. A 2019/20-as szezonban Thomas Tuchel irányítása alatt a párizsiak a büntetőket nem számolva 90 perces átlagban várhatóan 2,40 gólra elegendő mennyiségű és minőségű helyzetet (xG) dolgoztak ki, ami a következő évadban már 1,92-re csökkent a közben a stafétabotot átvevő Mauricio Pochettino irányításával. Majd ebben az idényben – immár Messivel is kiegészülve – 1,69-re apadt ez a szám.

De még ennél is sokkolóbb, hogy elmúlt évtized legeredményesebb gólszerzőjeként számontartott Lionel Messi egy gyengébb bajnokságba költözve a szezon feléhez érve egyetlen bajnoki gólt tud felmutatni. A legfőbb kérdés pedig természetesen az: mi az oka az argentin világsztár gyengélkedésének, vagy egyáltalán beszélhetünk-e arról, hogy a korábbiaknál sokkal gyengébben teljesít az új csapatában?

Hova tűntek a gólok?

Kezdjük rögtön a nyilvánvalóval, ez pedig Messi gólmennyiségének brutális mértékű visszaesése a korábbiakhoz képest. Amióta debütált a Barcelona felnőttcsapatában, a dél-amerikai játékos kilencven percenkénti gólátlaga bajnoki szinten – nem meglepő módon – egészen kiemelkedő (0,87), ebben a szezonban viszont majdnem tíz teljes mérkőzést követően mindössze 0,10-es, amivel a világ egyetlen támadója sem büszkélkedne el.

De pontosan mi változott meg? Ennyi volt a pályafutása a legmagasabb szinten? Persze a válasz közel sem ennyire drámai, sőt talán túl egyszerűnek is hathat. Messi ebben a szezonban egyszerűen balszerencsés a kapu előtt.

A futballban rendkívül nehéz megállapítani, hogy ki mennyire jó befejező, hiszen még egyetlen teljes futballszezon is rendkívül kicsi mintát szolgáltat ezzel kapcsolatban. Összességében a legtöbb topligás labdarúgó hosszú távon (vagyis a nagy minta alapján) nagyjából annyi gólt szerez majd, amennyi a helyzeteinek mennyisége és minősége (xG) alapján egy ezen a szinten átlagos játékostól várható. Nagyon kevés azoknak a száma, akik konzisztensen, éveken keresztül a várhatónál kevesebb vagy több gólt érnek el a várhatónál, de Messi egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozik.

Az argentin 2010 óta – a büntetőket nem számítva – összesen 335 gólt szerzett 263,19-es xG mellett, ami azt jelenti, hogy 71,81-el többet, mint tette volna azt egy átlagos futballista ugyanennyi és ugyanilyen minőségű lehetőségből. Vagyis

Messiről bátran kijelenthető, hogy kiemelkedően jó befejező játékos.

Ehhez képest ebben az idényben a Ligue 1-ben a 34 éves klasszis 4,6-os xG mellett ért el mindössze 1 találatot, ami 3,6-os alulteljesítést jelent. Ha az öt európai topligát vizsgáljuk, akkor ennél rosszabbul ebben a tekintetben csak ketten teljesítettek (az egyikünk éppen az a Harry Kane, aki Messihez hasonlóan éveken keresztül a várhatónál több gólt szerzett). Egy csapásra gyenge befejezővé vált volna Messi? Ez természetesen nem igaz, főleg úgy, hogy ez az alig tízmeccses minta eltörpül az elmúlt bő évtized mutatói mellet, és ahogy halad előre a szezon, nagy valószínűséggel Messi góljainak száma is közelebb kerül a várható mennyiséghez (vagy akár túl is szárnyalja azt). Erre utal az a tény is, hogy a Bajnokok Ligájában eddig három akciógólt szerzett, miközben a várható góljainak a mennyisége mindössze 1,9 volt.

Viszont mivel kevés kivétellel nehezen mérhető, ki mennyire jó befejező, kiemelt fontosságú, hogy ki hányszor és milyen minőségű helyzetekbe kerül. Ebben pedig – bár nem drámai mértékben – szintén látható visszaesés Messi esetében.  Ami a legszembetűnőbb, hogy az argentin kevesebbszer próbálkozik kapura lövéssel, mint bármikor az utolsó négy barcelonai évadában. A helyzeteinek átlagos minőségében ugyan nem történt jelentős változás, de a kisebb mennyiség miatt a kilencven percenkénti várható góljainak mennyisége 0,48-ra esett vissza (azaz majdnem minden második meccsen lenne csak várható tőle gól), miközben az utolsó négy barcelonai idényének összesített átlaga 0,59 volt.

Ez már sokkal inkább köthető a Paris Saint-Germain csapatszintű játékához, és ahhoz, hogy ennek következtében Lionel Messinek milyen feladatokat kell ellátnia a pályán.

Messi nem talál a hálóba, de akkor mit csinál?

A kérdésre a rövid válasz: minden mást, amit eddig is. Lionel Messit pontosan az tette az elmúlt másfél évtized legnagyobb labdarúgójává, hogy nemcsak egyszerű gólgép volt, hanem számos szerepkörben, jó néhány feladatot el tudott látni. Ami persze Barcelonában hosszú távon ahhoz vezetett, hogy végül szinte mindent neki kellett elvégeznie, ami sikeressé tudja tenni a csapat támadójátékát.

Az tehát látszik, hogy Mauricio Pochettino csapatában Messi fókusza kevésbé a befejezéseken van, de ez annak köszönhető, hogy jóval nagyobb szerepet kell vállalnia a támadások felépítésében.

Ahogyan arról korábban már szó volt, a PSG támadójátékának sikeressége jelentősen visszaesett a korábbiakhoz képest az argentin edző kinevezését követően, aminek főleg az az oka, hogy a csapatait eddig teljesen eltérő filozófia mentén építette fel. Amíg az Espanyolnál, a Southamptonnál és a Tottenhamnél a folyamatos, agresszív letámadás, és ezáltal az ellenfél kapu elé ragasztása (főleg az utolsó állomáshelyén) a fiatal feltörekvőben lévő játékosokkal tökéletes fegyvernek bizonyult, addig a párizsi sztárokkal ez már kevésbé kifizetődő módszer.

Ráadásul Pochettino – Thomas Tuchellel ellentétben – kevésbé hatékony a labdabirtoklási és helyzetkreálást elősegítő sémák kidolgozásában, ami azt eredményezi, hogy csapata nehezebben és lassabban jut el az ellenfél kapujáig, különösen akkor, ha Marco Verratti nincs a pályán.

Itt jön a képbe Lionel Messi, akit így a támadóharmadban könnyebben tudnak izolálni az ellenfelek, és akinek gyakran mélyebbről kell segítenie a támadásépítést.

Messi, szintén az utolsó négy barcelonai szezonját vizsgálva, átlagosan 2,63 kulcspasszt osztott ki meccsenként, és 4,24 alkalommal juttatta el átadással a labdát a tizenhatoson belülre. Most ezekben a mutatókban minimális visszaesés tapasztalható 2,5 kulcspasszal és 4,06 tizenhatoson belülre juttatott labdával. Ugyanakkor a támadóharmadba juttatott labdák száma a korábbi négy szezon átlagához képest 6,52-ről 7,81-re, a progresszív passzainak a száma pedig 9,48-ról 11,1-re nőtt. Az utóbbi tekintetében ráadásul ebben a szezonban az öt topliga legalább 450 percet játszó futballistái közül ő a leghatékonyabb.

Lionel Messi teljesítménye tehát összességében nem nevezhető egyértelműen csalódásnak, és valójában

két problémája van a Paris Saint-Germainnél.

Részint az, hogy a bajnoki meccseken a kapu előtt rendkívül peches. Részint pedig az, hogy a már az előző évadban is meglehetősen diszfunkcionálisan működő csapatban a támadások befejezése helyett sokkal nagyobb szerepet kell vállalnia a labda ellenfélre veszélyes pozíciókba történő eljuttatásában.

A két gond közül az előbbi alighanem idővel megoldódik, utóbbi kapcsán viszont – ebben a környezetben – Pochettino egyre kevésbé látszik kompetensnek.