Nicolò Campo / LightRocket via Getty Images
Foci sport24

A gólok megvoltak, de lehet bukásnak nevezni Ronaldo juvés éveit?

Amikor Cristiano Ronaldo 2018-ban a Juventushoz szerződött, egyszerre két megállapodást kötött. Az egyiket a torinói klubbal, amiben azt vállalta, hogy az alsógatya- és parfümbrandtől kezdve a 330 millió Instagram-követőn át a CR7-univerzum utolsó szeletéig Piemontba költözteti a vándorcirkuszt. A másikat a szurkolókkal kötötte, és az állt benne, hogy Mr. Champions League végre elhozza a Szent Grált Torinóba.

Ronaldo távozása a Juventustól tulajdonképpen három hónapja kész tény. A legutóbbi szezon utolsó előtti fordulójában, az Inter ellen Andrea Pirlo lecserélte a büntetőt rontó támadót, az utolsó körben pedig nem is lépett pályára, aztán pedig kiposztolt egy – sokak által igencsak önzőnek és öncélúnak gondolt – búcsúüzenetet az Instára.

Közben levideózták, ahogyan tekintélyes flottáját elköltözteti torinói villájának garázsából, így a portugálok Európa-bajnoki kiesése után tulajdonképpen csak egy kérdés maradt: talál-e valakit a Juve, aki ki tudja – és főleg: ki akarja – fizetni CR7 súlyos bérét. Végül a Manchester United lett a régi-új csapata.

Fontos tényező, hogy a Juventus sem akarta megtartani a játékost. Ennek okairól, illetve az egész Juve-Ronaldo házasságról korábban már írtam, ezért ezt most nem írnám le újra. Annál is inkább, mert ezen a napon van fontosabb téma is, mint a Juventus klubépítése.

Hogy lenne ez bukás?

Ronaldo 134 meccsen 101 gólt szerzett a Juventusban, ezzel röpke három évad alatt a klub történetének 13. legeredményesebb játékosa lett. Nyert két bajnoki címet, egy Olasz Kupát, egy Szuperkupát, az utolsó évében pedig végre a gólkirályi cím is összejött, nem is szerény terméssel: 29-szer talált be. Tavaly kettővel többet lőtt, de az nem volt elég az európai aranycipős Ciro Immobile legyőzéséhez.

Ha a fenti adathalmazhoz hozzátesszük, hogy Ronaldo már 33 éves volt, amikor Torinóba szerződött, bődületes sikerről kellene beszélnünk. Nem ok nélkül lángolt fel azonban a vita – immár sokadszor – azzal kapcsolatban, hogy összességében milyen is a globális hatása csapatai támadójátékára, a vele együtt játszók teljesítményére, illetve az öltöző moráljára. Mert Ronaldónak, mint brandnek, bőven elég, ha a fenti statisztikákat fel tudja mutatni, de a Juventus kénytelen egészen más szemszögből nézni az eseményeket.

Kedves Olvasónk!Az általad keresett cikk olvasása Sport24 előfizetéshez kötött.
Sport24 előfizetés
990 Ft/hónap
Sport24 - Előfizetés logó
  • havi 24 cikk Magyarország legjobb focis szerzőitől
  • előfizetői extrák
    (részvétel a Sport24 szerzői által tartott meccskibeszélőn)
Próbáld ki most kedvezményesen az első hónap csak 490 Ft!
Ha már előfizetőnk vagy, jelentkezz be!
A héten elhunyt Jean-Paul Belmondo igazi sportpolihisztor volt, aki a futballba is belekóstolt, és 48 évvel ezelőtt kapcsolatai révén szokatlan szerepre vállalkozott: Párizs egyik frissen alakult futballcsapatának adott új lendületet. Annak a klubnak, amelyet ma úgy ismerünk, hogy Paris Saint-Germain.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.