A walesi New Saints magabiztos legyőzése után a Ferencváros 2-0-s vereséget szenvedett a dán Midtjylland otthonában a Bajnokok Ligája harmadik selejtezőkörében. De mi nem működött? Taktikai elemzés.
sport
Brutálisan erősnek ígérkezik idén a League One, azaz az angol harmadosztály, melyre a világszerte népszerűvé vált Wrexhamnek köszönhetően sokan rá fognak csodálkozni. Csakhogy a tavalyi idénnyel ellentétben most már nem Ryan Reynolds és Rob McElhenney csapata számít majd nagykutyának, sőt.
Eltelik pár év, és a legutóbbi, olimpiai esetből egészen biztosan kvízkérdés lesz.
Az edzőt váltó bajnokcsapat az „arany MTK” és a „nagy Újpest” nyomdokaiba lépne, a többiek távolról nézik. Beharangozó az NB I pénteken rajtoló új idényéről.
Az Egyesült Államok, Mexikó és Kanada közösen rendezi meg a 2026-os világbajnokságot, így a három válogatottnak – no meg a szervezőknek – elméletileg remek lehetőséget nyújtott a tesztelésre a 2024-es Copa América. A Copán új kapitányukkal negyedik helyen végzett kanadaiak köszönik, jól vannak; az amerikaiak és a mexikóiak leégtek és szövetségi kapitányt váltanak.
Mit lehet elmondani Anthony Martial manchesteri karrierjéről, miután 317 lejátszott meccs után ingyen távozott a klubtól 2024 júniusában? Hogy sikeres lett volna? Azt aligha.
Gareth Southgate vette a kalapját, az Európa-bajnoki ezüstérmes angol válogatott szövetségi kapitányt keres: augusztus 2-ig nyitva áll az álláshirdetés, várják a pályázókat. Az utódnak „csak” nagy tornát kellene nyernie, beteljesítve egy 1966 óta hiába hajszolt álmot.
Bajnoki programon a világító-berendezés felépítése óta 1964. július 19-én gyűlt egybe a legnagyobb közönség (85 000 néző) a Népstadionban. A labdarúgók, akiknek több mint a fele egy hónappal korábban Eb-bronzérmet nyert, 13 góllal hálálták meg az érdeklődést: az Újpest 4-2-re nyert az FTC, a Honvéd 4-3-ra a Vasas ellen.
Trendek, góleloszlás, álomcsapatok – vajon miként is tudnánk értékelni a 2024-es Eb-t?
Pep Guardiola legendás bon mot-ja szerint igazán mindig az kockáztat, aki semmit nem kockáztat. De vajon igaz ez a megállapítás a válogatott futballra is? És tényleg ez volt minden idők leggyengébb Eb-je? Egyáltalán: feltétlenül pragmatikus dolog az ultradefenzív, kockázatminimalizáló játékfelfogás?
Magyar idő szerint hétfőn hajnalban, Argentína győzelmével ért véget a 48. Copa América, összeszedtük a torna legizgalmasabb történéseit, valamint a legjobb csapatszintű és egyéni teljesítményeket.
Története során negyedszer lett Európa-bajnok a spanyol labdarúgó-válogatott miután 2-1-re győzte le Angliát a vasárnap esti, berlini döntőben. De hogyan tudták a hajrában döntésre vinni a dolgot a spanyolok, és mi nem működött az angoloknál? Taktikai elemzés.
Mire lesz elég Yamal ellen az angolok akadozó baloldali védekezése? Mire megy a spanyol emberezős presszing ellen az a Southgate, aki eddig hat a három ellen sem merte megkockáztatni a labdakihozatalokat? Lesz-e esélye kontrázni az angoloknak?
Lamine Yamal, Nico Williams és Dani Olmo tölti meg élettel az Eb-döntős spanyol válogatott (támadó)játékát, Fabián Ruiz kulcsfontosságú gólokat szállít, de a csapat gépezetének legfontosabb fogaskereke egy végtelenül higgadt, mindenfajta nyomást remekül tűrő középpályás, akinek a hiánya feltűnőbb, mint a jelenléte.
Mutatjuk a spanyol-francia és a holland-angol meccsek legfontosabb taktikai húzásait.
Reaktív brazil válogatott? A terület és kezdeményezés átadásával? Igen. Eddig Brazília ellenfelei próbálkoztak ezzel a futballal, mert más lehetőségük nem nagyon volt. Ez megsemmisülés, az identitás elvesztése, a tradíciók lábtörlővé degradálása.
A francia–angol akár álomdöntő is lehetne, ám a mutatott játék szórakoztató értéke alapján inkább rémálomdöntő lenne: történelmi viszonylatban vizsgáljuk meg, lehetett-e ennyire kockázatkerülő játékkal nagy tornát nyerni.
Túlvagyunk az Európa-bajnokság negyeddöntőin, és három mérkőzés múlva megtudjuk, hogy a spanyol, a francia, az angol, avagy a holland válogatott ülhet-e fel az európai válogatott futball trónjára. A negyeddöntők taktikai elemzése azonban idő és motiváció hiányában elmarad. Bakos Kristóf véleménycikke.
A 2024-es Európa-bajnokság negyeddöntőjének legnagyobb meglepetése Törökország jelenléte: Vincenzo Montella csapata szórakoztatóan kaotikus futballal jutott be a legjobb nyolc közé, de ettől fogva az esélyek erősen ellene szólnak. Persze ez pont a törököket ritkán szokta érdekelni.
A világ, belevasbetonosodva a maga meseszintre egyszerűsített futballvilágképébe, nem vette ugyan észre, hogy a YouTube-fociforradalmár, aki a dühöngőben, edzésen vagy a poros udvaron, utcán az ellesett cseleket gyakorló gyerekek fantáziáját uralja, nem a hatalmasra fújt ellenpontok, Cristiano Ronaldo és Messi, hanem Neymar.
„Nyilvánvalónak tetszett, hogy csak egy csapat nyerheti meg a világbajnokságot, az pedig Magyarország válogatottja” – mondta Horst Eckel, az NSZK együttesének legfiatalabb labdarúgója az 1954-es vb-döntőről. A meccset tényleg csak egy csapat nyerhette meg, de az nem a favorit magyar együttes volt hetven éve, július 4-én.
Anglia ugyan negyeddöntős, de ezen az Eb-n a legelső 30 percet leszámítva nem játszott jól. Sőt, nézhetetlen és kilátástalan játékot produkálva vergődik. Southgate-nek korábban is voltak kritikusai, de a csapata fejlődött, lehetett bízni abban, hogy most is megoldja a problémát. Ezúttal azonban mintha nem is akarná megoldani.
Cristiano Ronaldo mindent az akaratával ért el, miért ne tudná kicsorbítani az idő vasfogát is? Az idő és a hiúság küzdelme végtelenül unalmas, mindig új, ezerszer lejátszott meccs, de ha az aktuális játéktér egy világszerte érzelmeket generáló ikon személyisége, akkor mégis nagyobb a megértés esélye.
A 2018-as világbajnokság a pontrúgások tornája volt, de a 2022-es már nagyon nem, és az idei Európa-bajnokság inkább a katari vb-re hajaz, mint az oroszországira. Mi működött akkor, mi változott azóta, és hová tűntek a rögzített játékhelyzetek után szerzett gólok?
