A lájkvadászaton kívül mit nyer még Ronaldóval a Manchester United?

Mi értelme egy újabb aranyozott festékrétegnek a Bentley-re, ha közben elveszítetted a motort?

– kérdezte Zinédine Zidane, miután a Real Madrid 2003-ban nem hosszabbította meg Claude Makékélé szerződését. A francia védekező középpályás a Chelsea-be igazolt, ahol nemcsak az egy évvel később megérkező José Mourinho akkoriban Angliában forradalminak számító 4-3-3-as felállásában töltött be kulcsszerepet, hanem hatalmas űrt hagyott maga után Madridban.

A Real Madridnál már minden készen állt arra, hogy a két bajnoki címben és egy Bajnokok Ligája-sikerben kulcsszerepet vállaló francia középpályás megújíthassa a szerződését, a klubelnök Florentino Pérez viszont másképp gondolkodott: a Galaktikus-érát csúcsra pörgetve inkább megszerezte a világ akkori legismertebb futballistáját, David Beckhamet a Manchester Unitedtől.

Az akkor már Zidane-t, Luis Figót, Raúlt és Ronaldót is a keretében tudó Real Madrid egyensúlya teljesen felborult. Makélélé nemcsak abban jeleskedett, hogy megállította a védelem előtt az ellenfél támadásait, hanem ő volt az első játékos, aki elindította a csapata saját akcióit. A Beckham-mánia közepette a Real Madrid végül senkivel sem pótolta a távozó világbajnokot, és a csapat egészen 2007-ig egyetlen bajnoki címet sem tudott nyerni, a Bajnokok Ligájában pedig 2005 és 2010 között egyszer sem jutott túl a nyolcaddöntőkön.

David Beckham megszerzése a Real Madrid számára sokkal inkább volt presztízskérdés, mint szakmai. Az ősi rivális Barcelona frissen megválasztott elnöke, Joan Laporta szintén az angol játékos megszerzésével kampányolt, de végül a Real Madrid bizonyult meggyőzőbbnek, hiába nem volt futballszakmailag megalapozott az újabb drágakő megszerzése.

Nagyon úgy tűnik, hogy az akkor Beckhamet eladó Manchester United az idén nyáron hasonló pozícióban találta magát egy másik legendás 7-es, Cristiano Ronaldo leigazolása kapcsán.

A lájkháború nyertese

Miután Cristiano Ronaldo egyértelművé tette, hogy távozni szeretne a Juventustól, az őt képviselő Jorge Mendes azonnal aktivizálta magát, hogy megtalálja az ötszörös aranylabdás játékos következő klubját.

Kapcsolódó

A gólok megvoltak, de lehet bukásnak nevezni Ronaldo juvés éveit?

Cristiano Ronaldo torinói pályafutásának lezárultával leszögezhető, hogy a portugál nem szegte meg a szerződését. Hozta, amit várni lehetett tőle, aki pedig mást várt, az magában keresse a hibát.

A hírek szerint a szerződése feltételeiről már megállapodás is született a Manchester Cityvel, miután az angol bajnoki címvédő próbálkozásai Harry Kane leigazolására végül sikertelennek bizonyultak. Pep Guardiolának ugyan voltak fenntartásai azzal kapcsolatban, hogy a portugál sztár mennyire illeszthető be az elképzeléseibe, és talán ennek is köszönhető, hogy a manchesteri kékek nem szerettek volna átigazolási díjat fizetni a Juventusnak, amelynek viszont mindenképp szüksége lett volna a pénzre.

A Manchester Unitednél egészen addig a pillanatig fel sem vetődött Ronaldo szerződtetése, amíg a városi rivális City komolyan képbe nem került, és a csapatot irányító Ole Gunnar Solskjaer nem riasztotta a vezetőséget, hogy azonnal lépniük kell. Végül egykori és jelenlegi játékosok, valamint a legendás Sir Alex Ferguson segítségével sikerült meggyőzni Ronaldót, hogy a Manchester City helyett azt a klubot válassza, amelynek színeiben bajnoki címeket és Bajnokok Ligáját nyert, és amelynek játékosaként megkapta élete első Aranylabdáját.

A Manchester United ráadásul minden további nélkül hajlandó volt bónuszokkal együtt 23 millió eurót kifizetni a Juventusnak, amivel sikerült legyőzni a városi riválist az elmúlt másfél évtized egyik legjobb játékosának, és a klub legendás alakjának szerződtetési versenyében.

A Cristiano Ronaldo hazatérésének bejelentéséről szóló Twitter-bejegyzést

egy órán belül egymillióan lájkolták,

az Instagramon pedig ez lett minden idők legkedveltebb bejegyzése egy sportcsapattól.

A szurkolókat egyértelműen sikerült megnyerni. A mindent elsöprő nosztalgia, figyelem- és rajongáshullám a lehető legjobbkor jött a United számára. Sikerült abszolút uralni a közösségi médiát, ami az év végi jelentésekben bizonyára remekül néz ki, de mi történik majd a futballpályán?

Mi szükség van új festésre motor nélkül?

A Manchester United ezen a nyáron egészen mostanáig kifejezetten okosan fejlesztette tovább a keretét. Több mint egy évnyi tárgyalás után sikerült megszerezni Jadon Sanchót a Borussia Dortmundtól, aki egyensúlyt hozhat a csapat elmúlt években féloldalassá vált támadójátékába, valamint Raphael Varane leigazolásával egy világklasszis, gyors és a játékot jól olvasó középhátvéddel tudták megerősíteni a hátsó sort.

Ha a kezdőcsapatot nézzük, akkor csupán egyetlen kardinális pozícióban nem jött össze az izmosítás: a mélységi középpályás posztján. Az előző szezonban a United többnyire Scott McTominay és Fred párosával tudott kellő biztonságot nyújtani a védelemnek ahhoz, hogy előttük Paul Pogba és Bruno Fernandes két további játékossal kiegészülve rohamozhassa az ellenfelek kapuját.

A két játékos közül viszont egyik sem kifejezetten jó a labda előrejuttatásában, és a labdaszerzést tekintve is csak egymás mellett képesek magas szinten is értelmezhető teljesítményt nyújtani. Ráadásul Solskjaer továbbra sem az aprólékosan kidolgozott és begyakoroltatott támadásépítési sémák embere, így a United hiába tudta legyőzni a Premier League legutóbbi fordulójában a Wolverhamptont, a csapat azon a meccsen, és egy körrel korábban, a Southampton elleni döntetlen alkalmával is szenvedett, amikor megpróbált eljutni a támadóharmadba, hogy a legnagyobb klasszisai érvényesülhessenek.

Cristiano Ronaldo megszerzése ezt a problémát egészen biztosan nem oldja meg.

Sőt az elmúlt években mindinkább kizárólag a befejezésekre szakosodott klasszis ugyanúgy szenvedhet majd elöl, esetleg tőle csöppet sem szokatlan módon folyamatosan visszajárhat a labdáért, ami akár még több gondot is szülhet a csapat játékán belül.

Viszont, ha a Manchester United az átigazolási időszak utolsó napján igazolna is egy olyan középpályást, aki nemcsak remek labdaszerző, hanem amellett képes hatékonyan előrefelé játszani, Cristiano Ronaldo leigazolásának akkor sem lenne különösebb sportszakmai alapja.

A portugál minden kétséget kizáróan még most, 36 évesen is a világ egyik legjobb befejező játékosa. A 2007-2008-as évadtól számítva mindössze egy olyan szezonja volt pályafutása során amikor 90 perces átlagban – a büntetőket nem számolva – ne lőtt volna gólt legalább minden második meccsén, ráadásul rendszeresen több gólt szerez annál, mint amennyi a helyzetei minősége alapján várható lenne. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy Ronaldo inkább a mennyiségre törekszik: a Juventusban töltött évei alatt sem volt olyan szezonja, amelyben 90 percenként átlagban ötnél kevesebb próbálkozása lett volna.

Ennek viszont megvolt az ára Olaszországban: a Juventus a 2017-2018-as évadban 86 góllal nyerte meg a Serie A-t, a rákövetkező évben, Ronaldo megszerzését követően ez már csak 70 találattal jött össze, még egy évre rá 76-szor tudtak betalálni a torinóiak, míg az előző szezonban a 77 gól mellé már csak a 4. helyet tették oda a bajnokságban. Minden évadban Ronaldo próbálkozott a legtöbbször lövéssel a csapaton belül, és ő szerezte a legtöbb gólt is, miközben az eredményességet tekintve összességében egyértelműen visszaesett a Juventus.

A Ronaldo-központú játék ráadásul a Bajnokok Ligájában sem vezetett eredményre.

Egyszer a negyeddöntőig jutott vele a Juventus, kétszer pedig a nyolcaddöntő volt a végállomás a Lyon és az FC Porto ellenében.

Solskjaernak tehát azzal is számolnia kell, hogy legrosszabb esetben Cristiano Ronaldo szerepeltetése felborítja az egyensúlyt a csapatában, miközben a MU-nak eddig sem volt problémája a góllövéssel és a befejezésekkel. A 2020-2021-es Premier League-évadban a Manchester United 73 góljánál csak a bajnok Manchester City ért el többet, ráadásul az együttes 13 góllal szerzett többet, mint amennyi a helyzetei minősége alapján várható lett volna.

Ez a túlteljesítés magasan a legnagyobb volt az egész mezőnyben, így, ha valamiben fejlődniük kellene, az a kialakított helyzeteik minősége. Ebben viszont nem Cristiano Ronaldo fog segítséget nyújtani.

Ráadásul Edinson Cavani személyében a keretben már akad egy olyan játékos, aki betölti a rutinos befejező csatár szerepét. Az előző évadban Ronaldo a büntetőket nem számolva némileg ugyan több gólt szerzett kilencvenperces átlagban (0,74 vs 0,65 G/90), és magasabb volt a várható góljainak mennyisége (0,65 vs 0,48 npxG/90), de amíg Ronaldo rengeteget lőtt kapura rossz pozíciókban, addig Cavani általában magasabb minőségű helyzetekben vállalt lövést (0,13 vs 0,21 npxG/Sh). Emellett az uruguayi több helyzetet készített elő, és ezek a helyzetek magasabb minőségű lehetőségek voltak (0,96 vs 0,98 kulcspassz/90 és 0,09 vs 0.18 xA/90).

Továbbá az sem elhanyagolható, hogy amíg Ronaldo szinte semmiféle védőmunkát nem végez (a nyomásgyakorlásokat nézve az öt európai topliga csatárait figyelembe véve az alsó két százalékba tartozik), addig Cavani még 34 évesen is jól használható labda ellen a 90 percenkénti 13,75 nyomásgyakorlásával és 1,64 sikeres szerelésével és labdaszerzésével.

Amennyiben az uruguayi az átigazolási időszak utolsó napján valamilyen okból mégis távozna, akkor sem tűnik túl okos húzásnak ráfizetéssel lecserélni a nála jóval idősebb, valamivel gólérzékenyebb, de labda nélkül kevésbé használható Ronaldóra.

Arról nem is beszélve, hogy Ronaldo érkezése megnehezítheti annak a Mason Greenwoodnak a dolgát, aki a Premier League első három fordulójában kivétel nélkül gólt szerzett. Az előző szezonban többnyire a jobb oldalon szerepelt, de Jadon Sancho érkezésével várható volt, hogy középen többször tűnik majd fel, ahol viszont Cavani mellett immár a visszatérő Ronaldo is a riválisa lehet. Itt pedig érdemes elgondolkodni azon, hol is lesz egyáltalán Ronaldo helye ebben a csapatban?

Hová illik Ronaldo a kirakósban?

Ahogyan Cristiano Ronaldo játéka átalakult az évek során, és az előnyös tulajdonságai leginkább a befejezésekre korlátozódtak, adná magát, hogy Solskjaer egyszerűen középcsatárként alkalmazza az általa megszokott 4-2-3-1-es játékrendszerben. Ronaldo itt tudná kamatoztatni leginkább kiváló befejezőkészségét és fejjátékát, ugyanakkor azt nem árt figyelembe venni, hogy a portugál klasszis pályafutása során még soha nem játszott tartósan egymaga ezen a poszton.

A Real Madridban ugyan egyre jobban eltolódott a játéka a befejezések irányába, de ezt a szélről indulva tette meg, Karim Benzema pedig középcsatárként a kiszolgáló személyzet tagja lett. Később a Juventusban eleinte szintén a szélről indulva játszott Mario Mandzukic oldalán, aki védekezésben is tehermentesíteni tudta a csapattársát, majd az előző szezonban Andrea Pirlo irányítása alatt Álvaro Morata lett többnyire Ronaldo állandó társa, aki a bal oldali félterületben kapta a labdát.

Nem kizárt, hogy Ronaldo bizonyos esetekben ezúttal is a bal szélről indulva támadja majd a kaput, mert Marcus Rashford még egy ideig sérülése miatt nem lesz bevethető, és ezen a poszton ő is inkább második csatárt, mintsem klasszikus szélsőt játszott. Solskjaer a tetejébe rendszeresen arra utasította a fiatal angol támadót, hogy labda nélkül ne zárjon vissza teljesen a szélen, hogy egy labdaszerzés esetén gyorsabban és előnyösebb pozícióból indíthassanak kontratámadást. Erre a szerepkörre Ronaldo is tökéletesen alkalmas lenne, de itt is az a kérdés, hogy mi történik akkor, amikor Rashford ismét játékra jelentkezik.

Az sem elhanyagolható tényező, hogy az előző szezonban Paul Pogba akkor játszott a legjobb formában, amikor a bal szélről befelé mozogva a kapuhoz közel játszhatott, és az eddig látottak alapján továbbra is ez az egyik legjárhatóbb út a United számára.

Amióta igazán berobbant, minden csapat igyekezett Cristiano Ronaldo köré szervezni a játékát,

és akárcsak a Juventusnál, a Manchester Unitednél sem fér kétség ahhoz, hogy a portugál rendszeresen gólokat lő majd. Ennek ellenére a torinói együttes évről évre rosszabb lett vele, és a Unitednél is inkább csak további kérdéseket vet fel a megszerzése, miközben a meglévő, látványos problémák egyikére sem jelent megoldást.

A Unitednél egyértelműen nem túl átgondolt, érzelmi alapú döntést hoztak Cristiano Ronaldo leigazolásakor, ami a futball legmagasabb szintjén hosszú távon ritkán jár zajos sikerrel. Az előző szezon tapasztalatai és a riválisok állapota alapján a Manchester United Ronaldo szerződtetése előtt is a negyedik legjobb csapatnak számított a Premier League-ben, és ez az átigazolás bejelentését követően sem változott.

Ráadásul a szurkolók kezdeti hatalmas lelkesedése is hamar átcsaphat frusztrációba, ha egy ekkora fogás után az eredmények továbbra sem akarnak megérkezni.

És akkor majd jogosan tehetjük fel a kérdést:

a lájkok begyűjtésén kívül mi értelme is volt ennek az egésznek?