Kele János hírlevele: Kell-e aggódnunk Szoboszlai miatt?

Kedves regisztrált olvasók,

Harmincöt nap múlva startol Németországban a 2024-es labdarúgó Európa-bajnokság, ideje hát nekünk is felpörögni: mostantól egészen a torna kezdetéig hetente érkezem a postaládátokba egy ún. Eb-hírlevéllel. Felvesszük a ritmust, áttekintjük a magyar csapat esélyeit, belesünk a csoportellenfelek öltözőjébe, beszélünk az Eb tágabb-szűkebb kontextusairól, a topcsapatokról és a topjátékosokról, illetve mindenről, ami csak benneteket érdekel. Ez utóbbi kapcsán biztatlak Titeket arra, hogy bátran keressetek, kérdezzetek és zaklassatok engem olvasói levelekkel – a legérdekesebb fölvetésekre a hírlevél következő epizódjaiban igyekszem majd válaszolni is, amennyire tőlem telik.

Én többnyire úgy vagyok vele, hogy a fontos dolgokról nem csak, vagy nem főleg beszélni, mint inkább írni kell, ez a dolgok rendje, módja, engem így kötöttek be.

Ha a magyar válogatott Eb-n szerepel, az fontos dolog, ha topjátékosuk van (Szoboszlai személyében), az fontos dolog – a kettő együtt meg aztán pláne. És amúgy is, régóta mondogatom: a futball a legfontosabb nem fontos dolog a világon. Így hát írok róla – mást nem is tehetek.

Mint ahogyan ír Szoboszlai Dominikról a magyar sajtó is, ha tetszik, szakmányban. Nincs nap, hogy ne szülessen róla poszt, cikk, Facebook-komment, Insta-reel és TikTok-videó: minden levegővétele vonzza a kattintást, a figyelmet. Jelenleg ott tartunk, hogy a magyar internet egyes zugaiban már föllelhetetlen az a szó, hogy Liverpool, van helyette „Szoboszlai csapata”, mint amiképp Mohamed Szalahból, vagy Virgil van Dijkból is „Szoboszlai csapattársai” lettek a mi saját, külön bejáratú hungarikum-horizontunkon.

A Szoboszlai-jelenség fölfalja a tudatot, kiirtja maga körül az árnyalatokat és az érveket. Ha jól játszik, ő az isten, ha épp lecserélik, minden második magyar újság angol zugportálok kommentszekcióit túrja, hátha ráakad egy végletes(en ostoba) kritikára, amit aztán címlapon lobogtathat néhány (tízezer) kattintásért cserébe. Egészséges ez? Aligha. Mi dolgunk vele? Elmagyarázom.

Most például az a szakasz zajlik, amikor a magyar sport- és egyéb sajtó megkezdi az aggódást. Jajj, „Szoboszlai megint csak csere volt” a Liverpoolban – oppardon, helyesen: Szoboszlai csere volt Szoboszlai csapatában –, mi lesz így vele? Kiszorul a csapatból, nem számol majd vele az új edző, nyakunkon az Eb, elveszünk, jajj, Istenem, segíts. Pánik, jajongás, érzelem – kattintás. Látszólag egyszerű, érthető séma. Mivel küzdhetünk ellene? Tényekkel. Legalább itt, magunk között, ha már így összejöttünk.

Nos, egy ilyen tény például, hogy az elmúlt harminc napban Szoboszlai a Liverpool összes meccsén pályára lépett (maradjunk annyiban, sokan szeretnének így kiszorulni egy európai topcsapatból). Igen, való igaz, hogy négyszer volt csere, és csak kétszer kezdő, mint ahogyan az is, hogy ez előtt az időszak előtt – amikor egészséges volt – jobbára kezdőként számolt vele Klopp. Jól néz ki, hogy a csapat előző négy bajnokiján összesen 75 percet volt a pályán, és abból is 63-at az Everton elleni, arcpirítóan sima vereség alkalmával? Aligha. De kell-e vajon emiatt nyakló nélkül pánikolni?

Dehogy.

Szoboszlai első liverpooli szezonjában jelenleg összesen 2678 játékpercnél tart. Ebből 2079-et gyűjtött össze a Premier League-ben, amivel a csapat hatodik legtöbbet „használt” játékosa jelenleg Van Dijk, Luis Diaz, Mac Allister, Szalah és Alisson mögött. Korábban egész eddigi karrierjében csak egyszer, a tavalyi évadban töltött ennél is több időt a pályán (akkor 3700 perc fölé jutott Lipcsében) – az volt az első olyan év a karrierjében, amikor egyáltalán nem terhelték sérülések. Ha tekintetbe vesszük a szintlépést, amit az idei évben meg kellett ugrania, a sérülését, ami éppen január-februárban helyezte őt partvonalon kívülre, akkor lássuk be, nehéz lenne úgy érvelni, hogy nem állta meg a helyét Klopp csapatában.

Igen, tudom, sokan úgy érvelnek most, hogy az utóbbi meccseken nem játszott jól, a tendencia pedig lefelé mutat, úgyhogy hiába a pazar szezonkezdet (Dominik a ‘Pool első 18 bajnokiján mindig kezdő volt, és le is mindössze ötször cserélte Klopp), sajnos van miért aggódni. Megint mások azt mondják, már a szezon elején sem játszott _igazán_ jól, de egy darabig tartott az edzői türelem – mégis csak 70 millió eurót szurkoltak le érte nyáron – mostanra viszont elfogyott.

Na, ez utóbbi az otromba hülyeség.

A valóságban ugyanis arról van szó, hogy Szoboszlai játéka átalakult Liverpoolban a Lipcsében megszokotthoz, és a válogatottban tőle látott szerepkörhöz képest. Egyszerűen mást várnak tőle.

Az igazi kérdés az, hogy ennek vajon képes-e, és ha igen, milyen szinten megfelelni.

Nos, elég csak rápillantani az fbref.com alant látható diagramjára, hogy lássuk: a posztján játszó PL-játékosokhoz képest szinte minden mutatóban egészen pazar statisztikái vannak. Igen, messzebbről látja a kaput, mint Lipcsében. Igen, nem az utolsó passzok kiosztása a feladata. Igen, sokszor inkább labda nélküli mozgásokkal kell területet nyitnia Szalahnak és Alexander-Arnoldnak. Igen, sokszor több szerepe van a labda- és a kontrolltartásban, mint a kapu szigorúan vett veszélyeztetésében. De, hogy ezekben ne lenne jó, sőt, ligaszinten is a krémhez tartozó középpályás? Nonszensz.

A kép még érdekesebb, ha mélyebben belemegyünk, és megnézzük a labdabirtoklásban mutatott statisztikáit. Az xfbAnalytics grafikonján az látszik, hogy majd’ minden labdás mutatóban elit számokat hoz, és a liga felső 10%-ába tartozik várható veszélyességi mutatót (xT) tekintve, a támadóharmadbeli érintések számát vizsgálva, a tizenhatoson belüli jelenlétet, vagy a támadóharmadon belüli passzok számát alapul véve is. És ezek mellett kifejezetten elit (értsd: a posztján játszók felső 4-5%-ban a helye) például progresszív labdacipelésekben, és a hosszú passzok hatékonyságát vizsgálva.

Arról nem is beszélve, mennyire fontos kirakós eleme Klopp meccsterveinek az ő sokoldalúsága. Jobboldali nyolcasként Szaláh és Alexander-Arnold „alá játszik”: az ő feladata labda nélküli mozgással folyosókat nyitni a számukra, beszállni a kombinációkba, pozíciós rotációval bontani a sokszor mélyen behúzódó ellenfelek mély blokkját, labda ellen pedig beszállni a letámadásba (intenzív presszingben ő a Liverpool talán legjobbja). Ha viszont nincs Alexander-Arnold, akkor Dominik tud játszani baloldali nyolcast is, ahol magasabban helyezkedhet, és többször odaérhet a kapu elé. Ha Curtis Jonesszal egyszerre van a pályán, akkor Szoboszlai feladata a játéktempó felpörgetése, ő játssza a direktebb, vertikálisabb focit, míg az angol válogatott középpályás az, aki a labdajáratást, a kontroll fenntartását segíti. A vak is látja – de Klopp biztosan – mennyire sok hangszeren játszik Szoboszlai, és ebben az idei, bemutatkozó PL-szezonjában leginkább ezt használta ki, amikor forgatta, finomhangolta a csapat játékát. Hogy jövőre Arne Slot merre mozdul el innen? Na, ez legyen mondjuk egy következő hírlevél témája.

Gyorshírek az Eb-ellenfelek háza tájáról:

• csőstül jön a baj a skótoknál: nem elég, hogy zsinórban hét meccse nyeretlenek (legutóbb az észak-írek csinálták meg őket hazai pályán pár nappal azt követően, hogy a hollandok feltörölték velük a padlót), sorra dőlnek ki a kulcsembereik az Eb-ről. A Bologna egészen pazar szezont futó felfedezettje, Lewis Ferguson már biztosan nem lehet ott a tornán – bár őt a csőkonzervatív Steve Clarke eddig sem használta agyon a nemzeti csapatban –, de sérülésből lábadozik a southamptoni középpályás, Stuart Armstrong, valamint a Real Sociedadban játszó védő, Kieran Tierney is. Biztosan nem utazik a csapattal Németországba az Everton fiatal jobb bekkje, Nathan Patterson, de ami nagyobb gond, hogy a keret másik kiemelkedő jobboldali futója, Aaron Hickey sem bevethető: ő már ősszel megsérült, és bár sokáig úgy nézett ki, hogy felépülhet a tornára, nemrég a Brentford dán edzője, Thomas Frank úgy nyilatkozott, ő a skótok helyében nem nagyon lenne bizakodó.
• a németeknél ezzel szemben felfelé indult meg a szekér Julian Nagelsmann kinevezése óta, a laptop edzők példaképe ráadásul azóta hosszabb távon is elköteleződött a csapat felé, hiszen kikosarazta a szolgálataiért cserébe még önmagát megalázni is hajlandó Bayern München vezetőségét. Nagyobb probléma – a mi szempontunkból, mert általános futballszurkolói szempontból tegyük össze a két kezünket –, hogy a válogatottba visszatérő Toni Kroos egészen zseniális formában focizik az idei szezonban, írt is róla egy remek cikket Michael Cox az Athleticre.
• a svájciak szokásuk szerint szépen megbújnak a mezőnyben, és bár a keretük első ránézésre most nem látszik annyira félelmetesnek, mint néhány tornával ezelőtt, azért nem árt rájuk figyelni, mert – különösen a védelemben és a középpálya tengelyén – olyan kemények, mint a kád széle. A szövetség ráadásul nem henyél, hanem gőzerővel dolgozik a Young Boys portugál származású csatára, Joao Monteiro honosításán (egyelőre kérdéses, befejeződik-e időben a papírmunka, lám, ilyenkor volna jó egy határozottabb sportkormányzat, ami szerencsére itt, a Lajta történelmileg, khm, szerencsésebb oldalán már jó ideje adott).

És akkor mintegy búcsúzásképp, fontos dátum a végére: Marco Rossi jövő héten kedden hirdet bő keretet az Eb-re, a következő hírlevélben ezt részletesen is taglalom majd. (Vonatkozó, viszonylag friss hír, hogy csakúgy mint 2021-ben, ezúttal is 26 fős keretek utazhatnak majd az Eb-re, miután a nemzeti szövetségek ezirányú kérését elfogadta az UEFA.)

Addig is ahoj, üdv, pacsi,

Janek

(Ja, és ne felejtsetek el kérdezni, jó volna beröffenteni egy Q&A-rovatot a következő epizódtól.)