Sérülés nélkül megőrzött veretlenség – így győzte le a törököket a magyar válogatott

A magyar válogatott Törökország ellen, hazai pályán kezdte meg a 2024-es esztendőt azzal a céllal, hogy a tavalyi rendkívül sikeres, veretlenül végigvitt év után megkezdje a felkészülést a nyári Európa-bajnokságra. Bár nem tétmérkőzésről volt szó, a Puskás Arénában így is majdnem teltház fogadta a csapatokat. Kijelenthetjük tehát: a közvélemény rajongása és bizalma tehát töretlen Marco Rossi válogatottja iránt.

Szövetségi kapitányunk viszonylag kellemes helyzetben találta magát a csapat összeállításakor, hiszen

rég nem látott, bő merítési lehetőség állt rendelkezésére;

ezúttal csak Willi Orbán játékát kellett sérülés miatt nélkülöznie. A magyar válogatott kezdőcsapatában két nagy visszatérő is volt: Gulácsi remek lipcsei teljesítménye nyomán került újra a kapuba, Schäfer pedig tavalyi lábtöréséből felépülve húzhatta magára ismét a címeres mezt. Legutóbb mindketten 2022 szeptemberében, az olaszok elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésen lépek pályára a nemzeti együttesben.

A kapuban tehát Dibusz helyett Gulácsira esett Rossi választása, a nagy kérdés persze, hogy nyáron kire esik majd. A védelemben Balogh Botond került be Lang Ádám és Szalai Attila mellé. A két szárnyvédő ezúttal is Nego és Kerkez lett, a középpályán Schäfer mellett Nagy Ádám és Szoboszlai Dominik játszott, elöl pedig ezúttal is a ferencvárosi Varga Barnabás, illetve Sallai Roland kezdett.

A török válogatott irányítását tavaly novemberben az olasz Vincenzo Montella vette át, akire játékosként Rómából, edzőként főleg a firenzei időszakából emlékezhetünk. A közelmúltban azonban éppen Törökországban, az Adana Demirspor csapatát irányította, majd az örmények elleni döntetlen után, tavaly szeptemberben nevezték ki kapitánynak. A Horvátország és Lettország elleni győzelemmel a selejtezőcsoport első helyére kormányozta a „félholdasokat”, akiknek az Európa-bajnokságon Portugália és Csehország mellett a görög–grúz párharc győztese lesz az ellenfelük.

A törökök 4-2-3-1-es szerkezetben léptek pályára. A rutinos Mert Günok kapus előtt a védelemben Samet Akaydin és a Liverpoolban is megfordult, most hoffenheimi Özan Kabak mellett Ridvan Yilmaz és az AS Romából ismert jobbhátvéd, Zeki Celik kapott helyet. A középpályán a Fenerbahcében játszó Yüksek került a még mindig kihagyhatatlan, 35 évesen is csapatkapitány Hakan Calhanoglu mellé. A vonalak között a leicesteri Yunus Akgün, a Benficában játszó Kökcü, valamint a Juventus fiatal ígérete Kenan Yildiz szerepelt a középcsatár Ünal mögött.

A magyar válogatott a szokásos módon megpróbálta labdával is dominálni az ellenfelet,

a tavaly megszokott rugalmas, „relacionista” játékkal, a pálya bal oldalát erősen túltöltve. Ismét gyakran figyelhettük meg, ahogyan a játékosok pozíciójukat elhagyva, a csapat szerkezeti hálóját „újraszőve” futballoznak, miközben Nego időnként akár a pálya bal oldalára is elkalandozik, Szoboszlai pedig gyakran a védősorba visszalépve indítja a támadásokat. Többször is hangsúlyoztuk már, hogy az effajta játékszervezés a nagyobb döntési szabadság miatt jelentősebb összehangoltságot igényel, ez azonban nem mindig volt megfigyelhető. Az első félidőben a hazai együttes többször is indításra kényszerült, mert nem volt, aki a megfelelő pillanatban, jó testpozícióban kérje el a labdát. A játékrészt így a mieink mindössze három lövési kísérlettel zárták. Sokatmondó, hogy az ellenfél támadó harmadába a legtöbb passzt, kilencet Szalai Attila tudta eljuttatni, őt Szoboszlai Dominik követte hét ilyen átadással.

A török válogatott már nem az a szervezetlen, széteső csapat, amellyel 2020-ban találkoztunk: 4-2-3-1-es, a pálya közepét lezáró védekezésével többször megzavarták a magyar labdakihozatalokat, amikor a labdához legközelebb lévő támadó középpályás lépett fel Ünal mellé presszingelni, míg Calhanoglu és Yüksek feladata a labdák összeszedése volt.

A törökök öt emberrel támadnak le, a magyar válogatott ügyes forgással (Szalai fel-, Schäfer visszalép) kijátsszák a letámadást. Túl sok ember indul azonban egyszerre előre, Szoboszlai csak a vonal mellett tud labdát kapni.

Ha a törököknek sikerült labdával berendezkedniük a mi térfelünkön, akkor látszott, hogy Montella csapata támadásban is igyekszik átvenni a nemzetközi trendeket: a pálya egyik oldalának túltöltésével, de a mieinkénél talán kevesebb pozíciós szabadsággal próbáltak futballozni. A túloldali szélsővédő ilyenkor a pálya közepe felé húzódott, Calhanoglu pedig mélységből próbált irányítani. A magyarokat azonban ekkor sem hagyta cserben a már sokszor bevált 5-3-2-es vagy 5-4-1-es védekezésük, és a törökök csak kevés alkalommal tudtak lendületből mögéjük kerülni.

Török labdabirtoklás, magyar védekezés. A balhátvéd Müldür hátul marad, Kenan Yilmaz pedig szélességet ad. A túloldalon fordított a szereposztás: Celik felfut, Yunus befelé mozog. A magyar csapat 5-4-1-ben agresszívan kilép a labdát kapó török játékosokra, ezzel visszafelé terelve az ellenfelet.

Szintén segítette a magyar válogatottat, hogy az ellenfél térfelén ezúttal is agresszívan letámadott és visszatámadott, a megszokott 5-2-3-as felállásban, amely gyakran akár 3-4-3-má is átalakult. A Szoboszlai­, Varga, Sallai hármas a két középhátvédet szigetelte el a Calhanoglu, Yüksek párostól, miközben Nego és Kerkez lépett fel magasan a két szélső védőre. Ha a presszinget a törökök átjátszották, akkor a labdás oldali középhátvéd is bátran feltolódott, ám a törököket a legtöbb ilyen szituációban sikerült ívelésre kényszeríteni, a magyar válogatott nem nyílt ki erőteljesen, Gulácsinak csak egyszer kellett nagyobbat védenie. Az elvesztett labdákat is gyakran sikerült visszaszerezni már az ellenfél térfelén, a legtöbb sikeres kísérlete (nyolc) Sallai Rolandnak volt a magyar csapatból.

Magyar letámadás. Szoboszlai, Sallai és Varga a törökök leghátsó vonalát támadja, Nego és Kerkez a szélső védőkre lép fel. Szükség esetén a belső védők is bátran kilépnek az emberükkel.

A második félidő elején a magyar válogatott egy beívelt szabadrúgás után, kezezés miatt tizenegyeshez jutott, amelyet természetesen Szoboszlai értékesített. A mérkőzés képe így a gól után némileg átalakult: míg az első félidőben a mieink 56 százalékban – azaz valamivel többet – birtokolták a labdát, addig

a második félidő labdabirtoklása egyértelműen a törököké volt (67 százalék).

A magyar együttes így egyre mélyebben védekezett. A török válogatott hátrányban sem tudott sokkal dinamikusabbá válni, a sok csere egyik csapat játékán sem igazán segített. A mieink pedig újoncot avattak: a korábbi kapitány középső fia, Dárdai Márton is bemutatkozhatott a válogatottban. A mérkőzés végén kis híján Schäfer András is góllal térhetett volna vissza, ám találatát les miatt érvénytelenítették.

Együttesünk végül sikeresen őrizte meg egygólos előnyét, és győzelemmel kezdte az évet.

A játékról nem lehet dicshimnuszokat zengeni, de talán nem is ez volt a lényeg: a legfontosabb, hogy a márciusi barátságos mérkőzéseket sérülés nélkül meg kell úszni, és az erre való törekvés meg is látszott mindkét csapat játékán.

Kérdéses tehát, szakmailag mennyi értelmük van az ilyen találkozóknak. Nem véletlen, hogy az UEFA jövő márciusra egy újabb fordulót iktatott be a Nemzetek Ligájában, ezzel is kiváltva az európai válogatottak barátságos mérkőzéseit.

Folytatás Koszovó ellen, kedd este hétkor, szintén hazai pályán.