A VfB Stuttgart Németország legsikeresebb klubjainak egyike; fennállása során ötször nyerte meg a német első osztályt, azon belül háromszor a Bundesligát. A legutóbbi, 2007-es győzelme óta azonban főleg az alsóházban találkozhattunk a csapat nevével, sőt volt két évad, amit a másodosztályban töltött az együttes. A Stuttgart tavaly is közel állt a kieséshez, végül osztályozón tudta megőrizni Bundesliga-tagságát, miután a kétmeccses párharcban 6–1-re verte a Hamburgot.
A klubvezetés ekkor elégelte meg Bruno Labbadia munkáját, akit Sebastian Hoeness váltott a kispadon. A Stuttgart vele sem kezdett katartikus feltámadásba, de az új edző a hátralévő nyolc bajnokiból csak egyet veszített el (három győzelem és négy döntetlen mellett), így meglett az osztályozó. Az elmúlt három évadban a csapat a 9., a 15. és a 16. helyen zárt, de Hoeness kinevezése azonnali és tartós változást hozott a klub életében. Az xG és xGA tízmeccses görgőátlagán jól látszik, hogy az utóbbi években a csapat alárendelt szerepet játszott a meccseken, Hoeness érkezésével azonban ez a trend megváltozott, és most már a Stuttgart az, amely gyakorlatilag hétről hétre felülmúlja az ellenfeleit.
Sebastian Hoeness, az egykori Bayern München-elnök Uli Hoeness unokaöccse korábban a Bayern második csapatánál és a Hoffenheimnél edzősködött. Ő is azok közé a szakemberek közé tartozik, akikre nagy hatást gyakorolt Pep Guardiola. „Az a futball elképesztő volt – emlékezett vissza Hoeness Guardiola Bayernjére. – Olyan nyomasztó fölényben játszottak, hogy az ellenfeleknek levegőt venni sem volt idejük. Néhányan talán unalmasnak találták, de én nagyon élveztem, a megszállottja lettem. Aztán ott voltak a taktikai újítások – például a szélső védők középpályán történő játszatása –, amelyek az én gondolkodásmódomat is átformálták.”
A Guardiola-foci stílusjegyei Hoeness Stuttgartján is megmutatkoznak. A mostani idényben a Leverkusen és a Bayern után a Stuttgart labdabirtoklásai állnak a legtöbb passzból (4,27), és a támadások sebességét illetően is csak ez a két csapat lassabb Hoeness együttesénél (1,77 méter/másodperc).
A Stuttgart igazi erejét azonban az adja, hogy nemcsak egyféleképpen tud játszani. „Szeretjük variálni a dolgokat – mondja Hoeness.
Van egy rendszerünk, amelyhez bármikor vissza tudunk térni, de adunk egy bizonyos fokú szabadságot a játékosoknak.
A német csapatokra általánosságban jellemző, hogy jók az átmenetekben, de mostanában senki sem alkalmazza olyan hatékonyan azokat, mint a Stuttgart. Hoenessék általában a pálya középső harmadában kezdik meg a letámadást, emiatt csak hatodikak a magas labdaszerzések számát tekintve (203). (Magas labdaszerzés alatt azokat értjük, amelyek az ellenfél kapujától maximum 40 méterre történnek). A góllal végződő magas labdaszerzéseket tekintve viszont toronymagasan a Stuttgart vezet, amely már kilenc (!) gólt szerzett ilyen akcióból. Ez nemcsak a Bundesligában számít extrának, hanem az öt európai topliga mezőnyében is; ennél több gólt (10) csak a Napoli lőtt magas labdaszerzés után. A kontextus kedvéért, a Leverkusennek négy, a Bayernnek három ilyen gólja van.
Nyáron a kulcsjátékosok közül Borna Sosa (Ajax), Konstantinos Mavropanos (West Ham) és Wataru Endo (Liverpool) is elhagyta a csapatot. Az érkezők oldalán viszont ott volt Alexander Nübel (Bayern), Maximilian Mittelstadt (Hertha Berlin), Deniz Undav (Brighton), Serhou Guirassy (Rennes) és Angelo Stiller; utóbbival a Hoffenheimnél dolgozott együtt Hoeness. Ezek a játékosok azonnal meghatározó tagjai lettek a Stuttgartnak, amely jelenleg a legfiatalabb átlagéletkorú (25,6 év) csapat a Bundesligában.
Hátulról történő építkezésnél általában a háromfős védelem bal oldalán játszó Hiroki Ito feladata a labda felpasszolása a középső harmadba. Itt legtöbbször Stiller kéri a labdát, aki kellően gyors és mozgékony ahhoz, hogy nyomás alatt is leforduljon, és meginduljon a kapu felé. A Bundesliga mezőnyében Granit Xhaka után neki van a második legtöbb labdaérintése a pálya közepén (1201) és a második legtöbb pontos passza a támadóharmadba (156). Stillertől rendszerint a bal oldali szárnyvédő Mittelstadthoz vagy a félterületbe behúzódó Chris Führichhez vezet a labda útja. Innentől kezdve ők vagy rágyorsítanak a védelemre (ha van területük) és belemennek az egy az egy elleni szituációba, vagy egymással összejátszva megpróbálnak a védelem mögé kerülni – a lényeg, hogy a labda kerüljön minél közelebb a tizenhatoshoz. Felfutások és mélységi beindulások természetesen a jobb oldalon is előfordulnak (Josha Vagnoman vagy Jamie Leweling szokott szárnyvédőt játszani), de jóval ritkábban, mint a bal szélen.
