Tavaly nyáron a másodosztályú szezon jelentős részében pofontól pofonig szédelgő Nyíregyháza Spartacus remegő lábakkal utazott el az osztályozó első mérkőzésére. Az NB III nyugati csoportját megnyerő Veszprém – saját stadionja nem lévén – Ajkán fogadta a Szparit, és bár játékban félholtra verte a vendégét, a nyíregyiek óriási mázlival megúszták 0-0-lal. A visszavágó még szörnyűségesebben nézett ki, az egy szerencsés lövéssel előnybe kerülő Szpari szinte a félpályát sem lépte át, a veszprémiek végig domináltak, de gólt nem tudtak szerezni. Bennmaradt a Nyíregyháza.
Nagy ugrás az időben: 2024 februárjának legvégén a szabolcsiak három nap leforgása alatt Győrben melegre verték legfőbb kihívójukat az NB I-ért folyó harcban, majd egy újabb idegenbeli győzelemmel a MOL Magyar Kupában is bejutottak a legjobb nyolc közé. A Szpari megállíthatatlanul menetel a Merkantil Bank Ligában, úgy vezeti tizenegy pontos előnnyel a tabellát, hogy mindössze egyetlen vereséget szenvedett el a szezonban. Alaposan megfordult a széljárás Szabolcsban az elmúlt egy évben.
Lerohannak, lenyomnak, legyőznek!
Egy ekkora fordulathoz általában égszakadás-földindulás kell, kivált egy olyan kiegyenlített bajnokságban, mint a magyar másodosztály, amelyben az első tíz helyezett általában lazán össze-vissza veri egymást, még ha minden évben van is egy kiemelkedő csapat. Nyíregyházán nyilván nem kívántak maguknak még egy olyan szezont, mint a legutóbbi, de arra talán a klubvezetés sem számított, hogy az idén február végére gyakorlatilag kiharcolja a feljutást a csapat.
A csapat újratervezéséhez nyilván
és Révész Bálint az NB II szintjén abszolúte odatette magát. Már tavaly, amikor égett a ház, több NB I-es rutinnal büszkélkedő játékos érkezett, de a sikert eleve ellehetetlenítette, hogy a csapatot nem kevesebb, mint öt edzőváltás hátráltatta (Lengyel Rolandot kétszer is kinevezték, bár másodjára már a sportigazgató, Fekete Tivadar állt helyette a vonal mellett). Először a kispadon kellett tehát rendet tenni.
Tímár Krisztián kinevezése mellett több dolog is szólt. Egyrészt a korábbi védő pályafutása során volt a Szpari játékosa, másrészt elég jól ismerte az NB II-es viszonyokat, hiszen Győrben dolgozott korábban, ezen kívül tudott róla, hogy szívesen dolgozik fiatal játékosokkal. De talán minden másnál fontosabb volt a futballfilozófia, amit a fiatal edző magáénak vall.
A Szpari úgy presszingel, mintha nem lenne holnap, igyekszik minél magasabban labdát szerezni és hibákra kényszeríteni az ellenfelet. A rendkívül proaktív, támadó szellemű játékot kevesen vállalják fel a másodosztályban (talán még Aczél Zoltán Kozármislenye próbálkozik hasonlóval), legfőképpen azért, mert ez a fajta játék makulátlan erőnlétet követel. De Nyíregyen ezt is megoldották, kiváló munkát végez a fiziós stáb, minek köszönhetően hiába várják az ellenfelek, hogy a Szpari elfárad a labda szüntelen üldözésében.
Az emberanyag is változott
A tavaly tűzoltás céljával igazolt játékosok között is akadnak, akik alapemberek lettek (például Nagy Barnabás), de a nyári piacon mozgott igazán eredményesen a Szpari. Az NB I-ből kieső Vasastól érkezett a csapat házi gólkirálya, Géresi Krisztián, a Kecskeméttel nagyszerű szezon futó Mihajlo Rjasko, a Tímárral korábban Győrben már együtt dolgozó Toma György, illetve mind közül a legfontosabb igazolás, a sérüléséből lábadozó Nagy Dominik.