Az történt 1969 telén, a Vásárvárosok Kupája-nyolcaddöntő első mérkőzése előtt, hogy a vendég Újpest már Varsóban, a házigazda Legia pedig még Budapesten volt. Azért alakult ez így, mert a lengyel csapat Bulgáriában készült, majd hazafelé leszállt fővárosunkban, de a rohamosan romló idő miatt felszállni már nem tudott.
A VVK-találkozót február 23-án délelőtt 11-re írták ki, és a Legia pénteken még nálunk rostokolt, csak szombaton hagyta el Budapestet, miután a légköri körülmények valamelyes változásával katonai repülőgépet küldtek érte.
A matinét a Népsport így vezette fel:
A varsói pályát öt centiméteres hó takarja, és nem is ajánlatos letisztítani, hiszen a talajnak csak a felszíne engedett fel. Alatta fagyos. Így aztán a labda nem pattan a pályán. Kétséges, hogy a játékvezető engedélyt ad-e vasárnap a mérkőzés lejátszására.
A Népszabadság pedig azt vetítette előre: „Labdarúgás helyett vízilabdázás vagy jégkorongozás lesz vasárnap délelőtt a Legia-stadionban.”
A klimatikus viszonyokra jellemző, hogy itthon bejelentették: legalább egy héttel elhalasztják az NB I tavaszi nyitányát. A varsói meccset viszont nem halasztották el, ám a feltételek nem javultak, úgy tombolt a tél, hogy technikai zavar miatt a Magyar Televízió csak a második félidőt közvetíthette.
„Jó, hogy az első félidőt nem látták otthon” – mondogatták a lilák, mert az Újpest olyannyira beszorult, hogy Káposzta Benő már negyedóra elteltével kiszólt a kispadra:
Mennyi van még hátra?
A szünetben gumi stoplis cipőre váltottak a lilák, de az sem segített sokat, a Népsport szerint „az Újpesti Dózsa a varsói jégmezőn képtelen volt megfelelni a várakozásnak”.
Pedig győzött, mégpedig úgy, hogy százszázalékos volt a helyzetkihasználása: az egyetlen lehetőséget – Fazekas László szögletrúgása után – Dunai II Antal a 87. percben tökéletesen kihasználta (1-0).
A siker olyannyira megnyugtatta az újpesti klubvezetést, hogy az elöljárók megállapodtak a címvédő Leeds Uniteddel a negyeddöntő mérkőzéseinek időpontjában (március 5. és 19.). Nyilván nem figyeltek Göröcs János szavaira: „A Legia ellen egyáltalán nem lehet biztosra menni még a Megyeri úton sem!”
Bizony nem lehetett. A február 26-án tartott visszavágó első félidejének végén Wladyslaw Stachurski védhetetlen szabadrúgásával és Janusz Zmijewski kiugrás utáni góljával 2-0-ra vezetett a lengyel csapat a ragadós talajon. Farsang Endre szakosztályvezető gondterhelten említette: „Már minden hótól és jégtől megtisztítottuk az egész stadiont, a hétfői-keddi esőzés azonban alaposan eláztatta a pályát.”
