Lothar Matthäus magyar szövetségi kapitányként 100 néző előtt kezdte, majd 150 előtt fejezte be

A korabeli bulvár szerint Lothar Matthäus évi 300 ezer eurós fizetésért szíveskedett elvállalni, hogy magyar szövetségi kapitány legyen. Ez 2004-ben 79 millió forintos keresményt jelentett, sokaknak még ma sem lenne rossz, de viszonylag kevesen voltak világ- és Európa-bajnok, továbbá 150-szeres válogatott labdarúgók.

Igaz, a napjainkban (is) tévékommentátorként foglakoztatott Matthäus az edzői pályán a közelében sem járt annak, amit extraklasszis játékosként felmutatott.

Magyarországot mindjárt azzal lepte meg, hogy 28 futballistát hívott meg arra a ciprusi tornára, amelynek három magyar mérkőzését összesen 380 (átlagban 126) néző látta a helyszínen. A német szakvezető végül

81 labdarúgót szerepeltetett címeres mezben kapitányságának rövid két éve alatt,

ami alighanem a Guinness Rekordok Könyvébe illik.

Idehaza többen látták a próbameccseket, mint Cipruson, mert a Sport 1 közvetítette a hangulatmentes találkozókat, amelyek a magyar–örmény párharccal kezdődtek 2004. február 18-án Pafosz városában.

A kiutazók névsora ez volt: Babos Gábor (Breda), Vlaszák Géza (Újpest), Végh Zoltán (MTK); Fehér Csaba (Breda), Bodnár László (Szaturn), Böjte Attila, Stark Péter (mindkettő Győr), Dragóner Attila (FTC), Komlósi Ádám, Füzi Ákos (mindkettő MTK), Pető Zoltán (Sopron), Lőw Zsolt (Cottbus), Bodor Boldizsár (Beerschot); Simek Péter (Újpest), Gera Zoltán (FTC), Molnár Balázs (ZTE), Dárdai Pál (Hertha), Lendvai Miklós (Charleroi), Tóth Balázs (Videoton), Lisztes Krisztián (Werder Bremen), Polonkai Attila (Újpest), Németh Norbert (Győr); Kenesei Krisztián (Gouan), Kovács Zoltán (Újpest), Kovács Péter (Tromsö), Szabics Imre (Stuttgart), Torghelle Sándor (MTK), Tököli Attila (FTC).

A Nemzeti Sport emelkedetten vezette fel a meccset. Azt írta: „Elérkezett a várva-várt pillanat.”

Majd a legjobb osztályzatot Babos kapusnak adta, aki 8-ast érdemelt ki az újságtól. Ez sokat elárult arról, hogy – noha a magyar válogatott 2-0-ra nyert – a sikerért szenvedni kellett.

A győzelmet a német mester két német légiósa, Szabics és Lisztes gólja hozta meg a második félidőben, de rájuk a második mérkőzésen nem lehetett számítani, mert az első nap után Matthäus és lett kollégája, Aleksandrs Starkovs is – átmenetileg – elköszönt a külföldön játszóktól, Babostól, Bodortól, Fehér Csabától, Dárdaitól, Lisztestől, Szabicstól, illetve Kolinkótól (Rosztov), Astafjevstől (Admira Wacker), Laizanstól (CSZKA Moszkva), Paharstól (Southampton), Verpakovskistól (Dinamo Kijev).

Matthäus a 2-0-ról azt mondta:

Minden kezdet nehéz, csodát senki sem várhatott.

Pláne nem, hogy Pafoszra olyan eső zúdult, amilyen 1910 óta nem fordult elő a nagyjából 30 ezer lakosú településen.

A második meccs kellemesebb időben folyt Limasszolban, de úgy nézett ki, azt átvitt értelemben nem ússza meg szárazon a magyar csapat. Kenesei 11-est rontott, majd Molnár Balázst kiállította Panajotisz ciprusi játékvezető, a kettő között pedig a védő Igors Stepanovs vezetést szerzett a letteknek.

Matthäus merészen reagált: létszámhátrányban is a támadó Tökölit küldte be a középpályás Füzi helyett. A kurázsi kamatozott, hiszen Tököli a 82. percben egyenlített, majd három perccel később finom gólpasszt sarkazott Kenesei elé (2-1).

Ezzel döntőbe jutottak honfitársaink, és az első helyért vívott magyar–román találkozó nézőcsúcsot döntött a tornán: Nicosiában 200 szurkoló előtt rendezték a mérkőzést. Fülöp László riporternek ezzel együtt suttognia kellett a televíziós állásban, hogy ne hallatsszék minden szava az elhagyatott pályán.

Anghel Iordanescu román szövetségi kapitány szinte a juniorválogatottat állította ki: csapatában négy 22, két-két 20 és 21, valamint egy-egy 19 és 23 éves játékos – köztük három újonc – szerepelt.

Az ellenfél kezdőtizenegye 53 válogatottságot számlált együttvéve úgy, hogy Adrian Iencsi és Florentin Petre 40-et „elvitt” az amúgy sem túl nagy mennyiségből.

Mégis a románok nyertek, méghozzá 3-0-ra, mert a Vlaszák – Komlósi (Stark), Dragóner (Kenesei), Pető – Simek, Lendvai, Gera, Tóth (Bodnár), Lőw (Böjte) – Kovács Péter (Kovács Zoltán), Tököli összetételű magyar csapat nem tudott érdemben hozzászólni a mérkőzéshez. Ezúttal Tököli hagyott ki büntetőt, Fülöp pedig keserűen mondta a mikrofonba: „Teljesen szétestünk a második félidőben.”

A Nemzeti Sport „dühítő hibákról” meg arról írt, hogy

a mérkőzés vége rémálom volt.

Ezzel szemben a bukaresti Prosport „a jövő Romániájáról” cikkezett, megemlítve, hogy Iordanescu ifjú kiválasztottjai összesen nem játszottak 200 első osztályú meccset.

Matthäus rendületlenül álmodozott. „Úgy kell mozognia a csapatnak, ahogyan a tenger mozog. Három hullámban. Külön a védelemnek, külön a középpályás sornak és külön a csatársornak” – mondta.

Egyúttal azt javasolta az újságíróknak és a közvéleménynek: „Nézzenek előre, mert én ezt teszem a játékosaimmal együtt. Ami volt, azt felejtsék el! Azzal foglalkozzanak inkább, hogy ez a magyar csapat, igenis, versenyképes lesz a vébéselejtezőkön.”

A kvalifikációs csoport végeredménye ez volt:

1. Horvátország 24 pont, 2. Svédország 24, 3. Bulgária 15, 4. Magyarország 14, 5. Izland 4, 6. Málta 3.

A magyar együttes az első három elleni hat mérkőzésen egyetlen egy gólt szerzett összesen, csak Izland és Málta legjobbjait győzte le.

Egy fájdalmas gól a selejtezőből, amit Ibrahimovic a 91. percben szerzett Budapesten:

Majd egzotikus túrára utazott az amerikai kontinensre. A keret tagjai abban a tudatban keltek útra, hogy második ellenfelük Haiti válogatottja lesz, de aztán Antigua és Barbuda még kevésbé ismert képviselői vártak rájuk Miamiban. Előzőleg a DVSC vezetői közölték, hogy nem szívesen engedik el játékosaikat, mondván: „Minek repkednek? Jobb, ha pihennek!”

Matthäus azzal vágott vissza: „Érthetetlen, hogy a debreceniek fáradtságra hivatkozva csak egy játékosukat – Ferenczi Istvánt – engedték el, miközben a válogatottnál is számításba vett többi futballista Szekszárdon egész napos kispályás tornán vett részt.” Hozzátette: „Mi az, hogy a klubvezetők megtiltják játékosaiknak, hogy a válogatott túrájára utazzanak?! Hát hol élünk?”

Levonta a konklúziót:

A magyar futballban többet hazudnak, mint a politikában!

(Szerintem annál többet képtelenség.) Végül elismerte: „Amikor Magyarországon munkába álltam, fogalmam sem volt a viszonyokról és a játékosok tudásáról.”

A válogatott 2-0-ra kikapott Mexikótól, viszont 3-0-ra lesimította Antigua és Barbudát. Ez volt Matthäus utolsó meccse magyar kapitányként.

Cipruson száz néző előtt kezdte, az Egyesült Államokban 150 előtt fejezte be.