Csődközelben az Inter, zseniális kapitányainak köszönhetően mégis hasít az óceánjáró

Az olasz örökrangadó annyiból feltétlenül leképezte az évadot, hogy az Inter nyomasztó fölényét hozta a milánói mérkőzés. Bár csak 1-0-ra nyert Simone Inzaghi csapata, győzelme jogosságához nem férhetett kétség, a Juventus erőtlen próbálkozásait könnyedén tartotta kordában a hazaiak szervezett, precíz védekezése, Yann Sommer kapusnak néhány vérszegény próbálkozást kellett csak hárítania, miközben a másik oldalon Wojciech Szczesny kétszer is földöntúli bravúrral őrizte meg a Juve halovány reményeit.

Győzelmével az Inter – egy meccsel kevesebbet játszva –, négy ponttal vezeti a tabellát a szombati, római vendégjáték előtt, ám ez a differencia nem adja vissza azt a magabiztosságot, amellyel uralja a bajnokságot.

A rangadóit imponálóan nyeri, a Milannal és a címvédő Napolival feltörölte a pályát, de nem kegyelmezett az Atalantának, a Fiorentinának és a római csapatoknak sem.

Tette mindezt úgy, hogy a Bajnokok Ligájában is simán hozta le az őszi csoportkört, és bár az Olasz Kupát (a Bologna ellen) letette magáról a csapat, a Szuperkupa megnyerésével már a szezon első trófeáját is a vitrinjébe helyezte.

Nem rossz egy csődközeli vállalkozástól

Az, hogy a pályán ilyen jól alakulnak a dolgok az Internél, óriási szó, tekintve, hogy közben a klub gyakorlatilag csődhelyzetben van, a tulajdonosának pedig száz napon belül törlesztenie kellene a likviditási gondok miatt felvett kölcsönét, ami a kamatokkal együtt nagyjából 400 millió euróra rúg.

A Covid minden olasz csapatot alaposan megpofozott, de talán egyiket sem annyira, mint az Intert. Milánóban ugyanis az volt a helyzet, hogy a pandémia nem csak a bevételi forrásaitól vágta el a klubot, a kínai tulajdonos sem tudott a segítségére sietni, mert közben az állampárt letiltott minden Kínán kívüli befektetést. Emiatt volt kénytelen a Suning legalább a likviditás, illetve a klub felszínen tartása miatt 275 millió eurós hitelt felvenni az Oaktree nevű amerikai befektetési alaptól.

A kölcsönt nem adták ingyen, 12 százalékos piaci kamat van rajta, így a Suning jelenlegi adóssága alig száz nappal a törlesztés esedékessége előtt durván 400 millió. A kínaiak nem is csinálnak titkot belőle, hogy nem tudják visszafizetni a hitelt.

A helyzet most úgy áll – szögezzük le: mindenki csak találgat, senki nem tudja, mire készül a Suning –, hogy a kínai tulajdonosnak két lehetősége van. Az egyik, hogy nem fizet, és ezzel a tulajdonrésze az Oaktree-re száll át. Ezt nyilván szeretnék elkerülni, így valószínűbbnek látszik a másik megoldás, miszerint megpróbálják más forrásból re-finanszírozni a hitelt, ám az szintén elég problémás. Felvetődhet a kérdés, miért nem adják el a klubot, ha nincs pénzük a működtetésére. A válasz egyszerű: megpróbálták, nem sikerült.

Előbb az amerikai BC Partnersszel nem tudtak dűlőre jutni, majd a szaúdi Public Investment Fund tűnt befutónak, de előbbi nem volt hajlandó a kért összeget megadni, utóbbi pedig – érthető módon – inkább a Premier League felé fordította a figyelmét, és a Newcastle Unitedet vette meg.

Hiába, a nemzetközi pénzpiac cápái nem altruista intézmények; ha érzik, hogy valaki bajban van, azon nyerni próbálnak.

A Kobra meg a pajtása

Az egyszeri szurkoló úgy van vele, ha ki is látszik az Inter feneke a nadrágjából, attól még a pályán alakulhatnak kiválóan a csapat dolgai, hiszen a sportszakmai döntések lehetnek akár teljesen függetlenek a gazdasági helyzettől. Ez igaz is, ám ahhoz, hogy az Inter ne csak a túlélésre játsszon, hanem működőképes, mi több, versenyképes maradjon, zseniális klubvezetőkre is szükség van. Mit ad isten, Piero Ausilio és még inkább Beppe Marotta, a Kobra személyében ezek is rendelkezésre állnak.

A fenti gondolatmenet ugyanis éppen ott bukik meg, hogy egy gazdaságilag nehéz helyzetben lévő, de a pályán jól hasító csapatot a nemzetközi futballpiac nehézfiúi úgy szétszednek, mint Floki a lábtörlőt. Tudják, hogy az Inter még versenyképes bért sem tud adni, nemhogy nemet tudjon mondani egy-egy olyan ajánlatra, amit a topjátékosaiért tesznek az európai futball krőzusai. Ez – többször, mint nem – a csapat hanyatlásához vezet, hiszen a legjobbjait elviszik, pótolni őket pedig reménye sincs.

Itt jön azonban a képbe az Inter két sportigazgatója, Marotta és Ausilio.

Az ő éles szemmel kiválasztott játékosaikkal Simone Inzaghi egészen a Bajnokok Ligája döntőjéig menetelt, azaz alaposan kimaxolta a kifacsarható bevételeket, legyen szó akár az UEFA-tól a szereplésért járó díjazásról, akár a tévéközvetítésekből befolyó összegekről, akár a monumentális San Siróból befolyó meccsnapi bevételekről. De ez még kevés volt az üdvösséghez, az Inter a nyáron kénytelen volt 129,5 millió euró értékben eladni játékosokat, ami normál esetben térde kényszerített volna bármilyen csapatot.

Marottáék azonban igen okosan a befolyó összeg csaknem felét visszaforgatták az együttesbe, és láss csodát: az Inter még jobb is lett tavalyi önmagához képest. Ebben egyébként nincs sok újdonság, a klubvezetők évről évre hasonlóan építik újjá az Intert: 2022-ben nem kevesebb, mint 205 millió euróért adtak el futballistákat, és csak 42-t költöttek másokra.

Ezt a játékot pedig csak úgy lehet játszani, ha tévedhetetlen szemmel szúrod ki azokat a játékosokat, akikkel nemcsak a sportszakmai színvonal tartható fenn, hanem bennük van a jövőbeli értékesítésükből befolyó összegek ígérete is. Marottáék ezt tokkal-vonóval hozzák, Inzaghi pedig évről évre ügyesen építi be az új érkezőket.

Már megvannak a következő áldozatok

Az Inter, ne legyen kétségünk, meg fogja nyerni a mostani bajnokságot. Ez volt az évad legfontosabb célja, és bár a mezőny gyengesége is a segítségükre van, a scudetto szimbolikus jelentőséggel bír, hiszen ez lesz a huszadik. Azaz felkerülhet a csapat címere fölé a második csillag. Ez már önmagában nagy dolog egy ilyen anyagi helyzetben lévő klubban, de van tovább is.

Az Internek

még mindig rendkívül piacképes játékosai vannak,

azaz, ha muszáj, még mindig van kikből pénzt csinálniuk Marottáéknak. Lautaro Martínez, Marcos Thuram és Alessio Bastoni is kivételes képességű futballista, viszont az ő eladásuk igen érzékenyen érintené a csapatot, pótlásuk pedig nem lehetséges. Pont ezért nem is velük fogja folytatni a kármentést az Inter vezetősége, hanem a jelenlegi legjobb olasz középpályással, Nicolo Barellával.

No, nem mintha őt olyan marha könnyű lenne pótolni, csakhogy Marottáék már tavaly lecsaptak a szárd középpályás méltó utódjára, akinek így volt egy éve felvenni a milánói ritmust. Vagyis amikor az Inter a nyáron – várhatóan brutális pénzért – eladja Barellát, Davide Frattesi fogja szavatolni, hogy a gazdasági oldalra befolyó óriási bevétel ne kerüljön túlságosan sokba a sportszakmai oldalon.

Így kell a viharos vizeken is biztonságosan üzemeltetni egy óceánjárót.