Luigi („Gigi”) Riva, aki most, 79 éves korában meghalt, a mi fiunk is. A Népstadionban debütált az olasz válogatottban 1965. június 27-én, amikor a bolognai Ezio Pascutti a nyolcadik percben megsérült.
Az olasz csapat tele volt későbbi Európa-bajnokkal, vb-ezüstérmessel, BEK-győztessel (a kontinens első számú klubtrófeáját 1963-ban és 1969-ben a Milan, 1964-ben és 1965-ben az Internazionale nyerte el).
A squadra azzurra összetétele így festett: Albertosi (Fiorentina) – Poletti (Torino), Salvadore (Juventus), Rosato (Milan), Facchetti (Inter) – Fogli (Bologna), Rivera (Lodetti, mindkettő Milan) – Mora (Milan), Sandro Mazzola (Inter), Bulgarelli, Pascutti (mindkettő Bologna, az utóbbi helyett Riva; Cagliari).
mert az 1965-ben bajnok – majd 1966-ban veretlenül aranyérmes – Vasas kikérte (és megkapta!) legjobbjait a Közép-európai Kupa bécsi döntőjére. Az összetétel ez volt: Gelei – Szepesi, Mátrai, Sipos (Solymosi), Sóvári – Nagy István, Rákosi – Nagy Antal (Kuti), Bene, Albert, Fenyvesi.
Az olaszok elleni találkozót követő legközelebbi, szeptember 5-én rendezett hivatalos válogatott mérkőzésen, az osztrákokkal vívott vb-selejtezőn (3-0) öt Vasas-játékos – Mészöly Kálmán, Ihász Kálmán, Mathesz Imre, Fister Ferenc, Farkas János – szerepelt a kezdő tizenegyben.
Augusztus 20-án, a Juventus elleni próbameccsen – azon is 70 ezren voltak a Népstadionban – Mészöly és Ihász kezdett, Bakos Sándor és Mathesz a második félidőre állt be (1-0).
Apropó, Juventus! Négy nappal a magyar–olasz előtt volt a Vásárvárosok Kupája döntője Torinóban, ahol az FTC – Fenyvesi Máté góljával – 1-0-ra győzött, és elhódította a serleget. A VVK-csúcstalálkozót oda-vissza alapon rendezték volna, de a Ferencváros felajánlotta az egymeccses itáliai lehetőséget a Juvénak, mert meghívása volt New Yorkba, és nem akart az Egyesült Államokról lemaradni.
Így már Torinóban Amerika volt.
Aztán a KK-döntőben a Vasas 1-0-ra legyőzte a később a Cagliariban védő Enrico Albertosi kapust nélkülöző Fiorentinát (gól: Mészöly, 11-esből), majd a válogatott 2-1-re nyert az olaszok ellen. Albert Flórián 16 méterről lőtt a jobb felső sarokba – nála az efféle távolság ritkább volt, mint a zöld-fehér holló –, Sandro Mazzola egyenlített, majd
Magyarország–Olaszország 3-0.
Ám a 19 évesen debütáló Rivát, Cagliari történetének első válogatott labdarúgóját nem törte meg a vereség. Összehasonlíthatatlanul nagyobb viszontagságokat is kénytelen volt elviselni: édesapja a kis Gigi nyolcéves korában meghalt, aztán a gyermeknek kollégiumba kellett költöznie, ahonnan úgy szökött meg rendszeresen, ahogyan később a védőktől szakadt el.
A C ligában fedezte fel a Cagliari, és gyöngyszemre lelt: mindmáig egyetlen bajnoki címét a háromszoros gólkirály Riva vezérletével nyerte 1970-ben. Manlio Scopigno edző azt mondta: „Ez az egy scudetto tízzel ér fel.”
