Hetvenöt éve különleges FTC–Újpest rangadóval kezdődött az esztendő: a négy mérkőzésre betiltott Üllői úti pálya újra megnyitott 1949. január 2-án. A büntetést az 1948. november 28-án rendezett Ferencváros–Vasas bajnoki mérkőzés (4-2) körülményei váltották ki.
A Népsport két nappal az őszi meccs után azt jelentette: „Az Üllői úti pályán hétről-hétre megismétlődő tüntetések kérdésével az MLSZ elnöksége is foglalkozott. Az elnökség leszögezte, hogy ezekben a tüntetésekben fasiszta provokátoroknak nagy szerepük volt.
Az elnökség tehát első figyelmeztetésként azt a határozatot hozta, hogy a Ferencváros játékjogát négy hétre felfüggeszti, és ugyanannyi időre betiltja az Üllői úti pályát. A döntés azt jelenti, hogy a Ferencváros a soron következő négy mérkőzésére nem állhat ki, a mérkőzések pontjait az ellenfelek kapják, az Üllői úti sporttelepen pedig négy hétig nem lehet mérkőzést rendezni.”
A zöld-fehér klub mentette a menthetőt. Münnich Ferenc kommunista rendőrkapitány – későbbi miniszterelnök-helyettes, majd miniszterelnök –, egyben az FTC elnöke a következő közleményt adta ki (egyetértésben a ferencvárosi vezetőséggel): „A fasiszta ízű, demokráciaellenes tüntetések (…) ferde megvilágításba helyezték az egész FTC-t, diszkreditálják az egyesületet, s azt a látszatot keltik, mintha a háttérben meghúzódó reakció a Ferencvárost választotta volna ki a sportban arra, hogy zavart, nyugtalanságot keltsen. (…) Kalandorok, jobboldali agitátorok fojtogatják a Ferencváros táborát, és körmönfont módon időnként magukkal tudják ragadni még a jóhiszeműeket is, akiket pedig csak a Ferencváros iránti rajongás vezet. Ez a kisszámú, de elszánt söpredék (…) egy hazug, népellenes, bűnös ügy szolgálatára akarja lealacsonyítani egyesületünket.”
Utóbb azt is a széles közvélemény tudomására hozta a ferencvárosi vezetés: „Elhatároztuk, hogy Rákosi Mátyáshoz, a magyar sport nagy barátjához fordulunk. Föltárjuk előtte a problémákat, hogy útbaigazítást kapjunk tőle a Ferencváros helyes útjának megszabásához.
Arra is meg akarjuk kérni a dolgozó magyar nép nagy vezérét, hogy tegye lehetővé: az indokolt szigor ne sújtsa egyesületünket a sportban elért eredmények terén, ne kárhoztassa tétlenségre csapatunkat a bajnokságban.
S december 2-án Rákosinál járt az FTC elöljáróinak három tagú küldöttsége. Majd december 6-án az jelent meg a sajtóban: „Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes közölte, egyetért az MLSZ ítéletének politikai részével, mert megengedhetetlen, hogy a pályákon a közönség egy része demokrácia-ellenes tüntetéseket rendezhessen. Az ítélet sportbeli része azonban javításra szorul, mert a Ferencváros csapatának eddig elért eredményeit nem szabad érinteni. Ennek nyomán az MLSZ – dr. Ries István elnök javaslatára – úgy módosította a Ferencváros terhére hozott ítéletet, hogy az FTC lejátszhatja az őszi idényben hátralévő bajnoki mérkőzéseit, a pályaválasztói jogot azonban megvonta tőle. Ez azt jelenti, hogy a pályaválasztás joga az ellenfelekre száll át.”
Külön pikantériája volt a haddelhaddnak, hogy éppen a Vasas elleni találkozó után robbant ki.
Dr. László András, az MLSZ alelnöke 1942. június 26-án azzal a beadvánnyal fordult a szövetséghez, hogy a szervezet törölje tagjai sorából a Vasast.
Indoklásul azt hozta fel: „A Vasas FC mérkőzésein lefolyt jelenségek arra mutatnak, hogy a Vasas szembehelyezkedik a keresztény és nemzeti irányzattal.” Márpedig „a Magyar Labdarúgók Szövetségének teljes erejével le kell törnie minden olyan megnyilvánulást, amely a szövetség erkölcsi és világ felfogásával szemben áll, és így szemben áll a magyar nemzet felfogásával is.”
Az MTK-t 1940-ben – a Horthy-korszak zsidótörvényei nyomán – már sikerült kiiktatni, a Vasas viszont megmaradt, igaz, 1944-ben előbb Nehézipari Munkások Sport Clubja, majd Nemzeti Vasas, sőt – sárga-kék mezben – Kinizsi néven kellett játszania.
Azaz nem az FTC volt az első politikai alapú Kinizsi; akasztófahumorral azt lehet mondani, a Vasas e tekintetben megelőzte korát.
Az FTC–Újpest barátságos találkozó egy héttel azután következett, hogy karácsonykor – december 26-án – a zöld-fehérek 5-3-ra nyertek bajnoki mérkőzésen a lilák vendégeként. A később a Megyeri útra vezényelt Deák Ferenc három, Czibor Zoltán és Kocsis Sándor egy-egy gólt szerzett, Szusza Ferenc 5-2-nél kozmetikázott némiképp az eredményen.
A Népsport azonban azt írta: „Kocsis gyengén játszott. Semmi sem sikerült neki.” Képzeljük, ha sikerül…
A Kis Újság úgy vélte: „Tartalékkapusa miatt kapott ki az Újpest a gólratörő Ferencvárostól.”
A lila-fehérek hálóját Fehéri Jánosnak kellett volna őriznie, miután Károlyi József megsérült. A helyettes megilletődötten védett, és már csak egyszer (összesen hatszor) állhatott az újpesti háló elé.
Lyka Antal ferencvárosi edző persze nem csalódott:
Örülök, hogy veretlenül lettünk őszi elsők
– mondta.
Utóbb az FTC 26 győzelemmel, egy döntetlennel és három vereséggel, 140 adott és 36 kapott góllal hódította el a bajnoki címet. Azon a négy meccsen, amelyet egyfolytában idegenben kellett vívnia, hét pontot szerzett, csak az MTK-val ikszelt (1-1). A további három találkozón egyaránt diadallal, a gólok összesítésében 18-6-tal jutott túl.
Az 1949-es nyitányon viszont 6-2-re kikapott. Lyka edző nem bosszankodott: „A rossz talaj és a sok sérült – Csanádi, Kéri, Mészáros – éreztette hatását a csapat játékán. Ráadásul – tette hozzá – barátságos mérkőzés volt…”
A hóval borított ferencvárosi pályát 8000 néző övezte, a karácsonyi rangadót – amely délelőtt fél 12-kor, a fél 10-re kiírt MTK–Szombathely mérkőzés (3-0) után kezdődött – 22 ezren látták.
Januárban az Üllői úton is kettős meccs volt: a menők előtt az újságírók és a rádiósok futballoztak egymással.
mert hamarosan az a hír látott napvilágot: „A Ferencváros-szurkolók elleni barátságos mérkőzésre készülődő Vasas-szurkolók vasárnap délelőtt 10 órakor edzést tartanak az Üllői úti pályán. Felszerelésről a Ferencváros gondoskodik.”