Bullshit-bingó az új Szuperliga, de a futball katalizátorának éppen jó lehet

Az természetes, hogy a nagy sikerű filmekből folytatás készül, de egy kevésbé nagy sikerű projektnek is neki lehet veselkedni: így történt a labdarúgó Szuperligával is. A Szuperliga 1.0 villámgyorsan összeomlott – ha jelzőket keresünk a megvalósítására, akkor a döbbenetesen amatőrtől a szánalmasan gyengéig használhatunk néhányat –, a futball keretrendszerének szétfeszítésére tett puccsszerű kísérlet befuccsolt.

A Szuperliga új tervezete rögtön az után jelent meg, hogy az Európai Unió Bírósága közzétette döntését, amely szerint a labdarúgás csúcsszervei (a világszervezet: FIFA és az európai szövetség: UEFA) visszaéltek domináns hatalmi pozíciójukkal, amikor (szankciókkal fenyegetőzve és jóváhagyásukat megvonva) ellehetetlenítették a klubok potenciális Szuperliga-csatlakozását. A döntés szerint a nemzetközi futballszervezetek nem akadályozhatják meg a 2021-ben látottakhoz hasonlóan a konkurens sorozatok elindulását, mivel eljárásuk ellentétes volt az EU versenyszabályaival. Ugyanakkor a bíróság kimondja azt is:

Ez nem azt jelenti, hogy egy Szuperliga-projektet muszáj lenne jóváhagyni.

A döntést a Szuperliga mögött álló A22 Sports győzelemként értékelte, kijelentve: a futball felszabadult, a klubok saját kezükbe vehetik sorsukat. Az A22 saját YouTube-csatornáján egyből közzé is tette az új Szuperliga-tervezetet:

• Sztár Liga (16 klub; 2 kieső): 16 csapat 2 nyolcas csoportban körmérkőzést vív oda-visszavágós alapon. A két csoport első 4 helyezettje továbbjut a kieséses szakaszba, a két csoportutolsó kiesik az Arany Ligába. A kieséses szakaszban a negyed- és elődöntők oda-visszavágós rendszerben zajlanak, a döntő egymérkőzéses.
• Arany Liga (16 klub; 2 kieső, 2 feljutó): 16 csapat 2 nyolcas csoportban körmérkőzést vív oda-visszavágós alapon. A két csoport első 4 helyezettje továbbjut a kieséses szakaszba, a két csoportutolsó kiesik a Kék Ligába. A kieséses szakaszban a negyed- és elődöntők oda-visszavágós rendszerben zajlanak, a döntő egymérkőzéses. A két döntős feljut a Sztár Ligába.
• Kék Liga (32 klub; 20 kieső, 2 feljutó): 32 csapat 4 nyolcas csoportban körmérkőzést vív oda-visszavágós alapon. A négy csoport első 2 helyezettje továbbjut a kieséses szakaszba. A kieséses szakaszban a negyed- és elődöntők oda-visszavágós rendszerben zajlanak, a döntő egymérkőzéses. A két döntős feljut az Arany Ligába. A legrosszabb 20 csapat kiesik, a helyüket a következő idényben a nemzeti bajnokságokból töltik fel.

A mérkőzéseket hét közben játszanák – így nem ütközne a Szuperliga a bajnoki küzdelmekkel –, fix helyek sem lennének. Jól látszik, hogy az A22 megpróbálta az első próbálkozás legsúlyosabb kritikát kapott részeit – zárt küzdelemsorozat, nincs kiesés-feljutás, ütközési lehetőség a bajnokságokkal – kijavítani.

A legnagyobb ígéretet a szervezet a szurkolóknak tette:

a terv szerint saját multimédiás platformján ingyenesen elérhetők lennének a mérkőzések. Ez nagy különbség lenne a mostani helyzethez képest, amelyben a közvetítési jogok birtokosai gyakran előfizetős platform(ok)ra viszik a Bajnokok Ligája közvetítéseit, ez pedig jelentős költséget jelent a szurkolóknak.

A korrigált Szuperliga-terv mindenkinek megpróbál valamit kínálni:

• a kluboknak jelentősen magasabb bevételt, több garantált mérkőzést (8 helyett 14), hazai-idegenbeli párharcot minden esetben (ez az új, svájci rendszerű BL-ben nem így lesz),
• a Szuperligából kimaradóknak, a futballpiramis alacsonyabb szintjén állóknak bőkezűbb pénzlecsorgatást,
• a szurkolóknak a saját streamingplatformon (Unify) ingyenesen elérhető meccseket,
• a nemzeti bajnokságoknak azt, hogy tiszteletben tartja hagyományos, hétvégi időpontjaikat,
• a zárt versenysorozatoknak ellenzőknek a rendszer (relatív) nyitottságát,
• az őszi csoportmérkőzések érdektelenségét bírálóknak magasabb minőségű meccseket,
• a női futballnak egy saját, 32 csapatos Szuperligát.

„Olyan ajánlattal akarunk előállni, amely lassacskán meg tudja győzni mind a klubokat, mind a szurkolókat. Széles körű eszmecserét akarunk kezdeményezni a futballról. A legfontosabb, hogy ezt most már nyíltan meg lehet tenni: nem kell szankcióktól és büntetésektől félni” – mondta a BBC-nek Bernd Reichart, az A22 ügyvezetője.

Csali tehát több is lóg a horgászbot végén, kapás azonban (egyelőre) alig. A projekt mellett rendíthetetlenül kitartó Real Madrid és Barcelona – e két klub profitálhatna a legtöbbet, mivel ha elindul a Szuperliga, jelentős „lojalitási bónusszal” is számolhat – nyilván továbbra is támogatja azt, a Real-elnök Florentino Pérez pedig továbbra is kulcsfigura.

A vezető klubok többsége azonban igyekezett elhatárolódni a tervezettől, jelezve, nem szándékozik kilépni a jelenlegi keretek közül (cinikusabb indoklással: megvárja előbb, mit hoz a konyhára a megreformált BL). A legfontosabb európai klubok zömét tömörítő, a PSG-vezér Nasszer al-Khelaifi által vezetett ECA szintén ellenérdekelt félnek számít. Az érintett topligák közül a Premier League, a La Liga, a Ligue 1 és a Bundesliga álláspontja Szuperliga-ellenes, az olasz klubok többsége szintén távolságot tartott a kezdeményezéstől. Az UEFA a várakozásoknak megfelelően a Szuperliga életképtelenségére célozgatott (az elnök Aleksander Ceferin Zoomon megtartott sajtótájékoztatóján gúnyosan megjegyezte, csináljanak, amit akarnak, elindíthatják a fantasztikus, kétklubos versenysorozatukat), a FIFA-kommentár pedig arra utalt, hogy a bírósági döntés valójában semmin sem változtatott.

Egyvalamin azért talán igen:

a döntés alapján nem lehet erőből eltiporni egy konkurens versenysorozat elindítását.

Az ajtó kitárult – ha nem is a Szuperliga, hanem egy UEFA-rivális elitsorozatról szóló érdemi diskurzus előtt. A Szuperliga terve ugyanis (bármennyire is érthető a főként szurkolói berzenkedés) racionális. A világfutball afelé halad, hogy szétfeszítse a status quo jelentette kereteket. Minden nemzetközi versenysorozat duzzad (több meccs, több közvetítés, több bevétel), a FIFA a klubvilágbajnokság felturbózásával elit (igaz, csak négyévenként megrendezendő) konkurenciát kínál a BL-nek és telepumpálja pénzzel a nem európai résztvevőket is. Ha az európai Szuperliga elindítását nem lehet erőből lenyomni, akkor konkurens versenysorozatok tervei fognak keringeni, a klubok pedig dönthetnek, melyiket választják. Az ütőkártyák jelenleg (még?) inkább az UEFA kezében vannak: mellettük állnak a topligák, illetve az ECA nagy tömbje; a Szuperligának a Real, Barcelona duón kívül jó néhány nagyágyút meg kellene még győznie ahhoz, hogy komolyan lehessen venni.

Ugyanakkor a Szuperliga (sokkal) több pénzt és magasabb minőséget ígér. A futball szereplőinek pedig több pénzre van szükségük: a koronavírus-világjárvány megmutatta, hogy még a legnagyobbak is sebezhetők, a bajnokságok eltartóképessége is véges. A status quo fenntartása a legjobb anyagi helyzetben lévő, márkaként is a legerősebbnek számító angol Premier League klubjainak, valamint az olajállamokkal összefonódott csapatoknak kedvez.

A legnagyobb klubok tudják, hogy igazán az általuk szolgáltatott szórakozásra kíváncsi a nemzetközi nézőközönség. Egy még nagyobb bevételt hozó, a pénzek elosztásába a kluboknak több beleszólást biztosító elit versenysorozat érthetően vonzó lehet számukra, a több pénz mellett a nagyobb bevételi biztonság pedig legalább ennyire fontos. Mindenki megpróbál helyezkedni, és közben átalakul a futballvilág: nagyobb küzdelemsorozatok jönnek létre, megváltoznak a szervezeti struktúrák (gondoljunk a klubhálózati modellek előretörésére), és elképzelhető, hogy előbb-utóbb jön egy szereplő, amely felborítja a nemzetközi sportszervezetek irányította rendszert. Más sportágakban erre már láttunk példákat.

„A döntés kicsit megváltoztatta a keretrendszert és új lehetőségeket nyitott meg. Természetesen PR-háború is folyik az érintett felek között, de előbb-utóbb le kell ülniük tárgyalni egymással (…) Az [A22] azt állítja, a futball végre megszabadult az UEFA monopóliumától, és a klubok végre nyíltan megvitathatják annak jövőjét.

Úgy tűnik, a kluboknak kiírt sorozatok már nem annyira ragadják meg a figyelmet, mint régebben. Kevés az igazi téttel bíró mérkőzés, igazából csak tavasszal lesznek érdekesek a küzdelmek. A szurkolók egy részét ez már nem érdekli, friss megközelítésre lenne szükség

– mondta a futballszakíró Guillem Balague a BBC Football Daily podcastjében. Balague ugyanakkor kételkedik abban, hogy a Szuperliga ingyenes tartalmat ígérő modellje megvalósítható.

„Ez a harc a pénzről, illetve a javak kontrollálásáról szól. A Szuperliga – illetve az azt támogató Real Madrid és Barcelona – a Premier League és az általuk klubállamoknak hívott jelenség ellen küzd (…) A fő problémájuk az, hogy korlátozottak a pénzügyi lehetőségeik, és ezért a konkurencia elhúz tőlük, az olló csak nagyobbra és nagyobbra nyílik. Több pénzt akarnak, de még fontosabb, hogy másképp osztanák el. Mellesleg a futballpiramis alsóbb szintjeire visszacsorgatott pénz is háromszorosa lenne annak, amit az UEFA ígér. Ezzel – és azzal, hogy vitát kell nyitni a futballt emésztő problémákról – egyetértek. Igenis, vitázni kell; és ha szükséges, át kell rajzolni a határokat, átírni a kereteket, szabályokat. A Szuperliga tervezett formátumával viszont nem értek egyet, mert bár azt állítják, ez meritokrácia, közben egyértelműen nem az. És egy pillanatig sem hiszem el azt, hogy teljesen ingyenes tartalmat kínálnának a nézőknek, mert ez gazdasági szempontból nonszensz” – vélekedett.

Erősebben fogalmazva: az A22 ugyan meritokráciát, nyitott rendszert emleget, de javaslata olyan, mint egy bullshit-bingó. A kritikus szemlélő kipipálhatja a PR- és kamuszagú pontokat. Meritokrácia (pipa!). Kiesés-feljutás (pipa!). Bérelt helyek hiánya (pipa!). Lehetőség a nemzeti bajnokságok képviselői számára (pipa!). Kiszámítható, magasabb bevételek (pipa!). Ingyenes tartalom a szurkolóknak (pipa!).

Közben nem esett még szó arról, mi alapján sorolnák be a csapatokat a háromszintű Szuperliga-piramisba.

A bemutatott rendszer egészen minimális felfelé áramlást biztosít,

érdemi cserélődés csak a legalsó, harmadik szintjén lenne a piramisnak. Az A22 részéről Reichart ügyvezető ki is mondta, a jelenlegi versenyrendszerben az európai szinten kiemelkedően teljesítő klubok a következő idényben (bajnoki helyezésüktől függően) lemaradhatnak a kontinentális szereplésről, ez pedig „nem fair”. Mások lehet, azt mondanák: ilyen az érdemi meritokrácia…

Sok szempontból az új Szuperliga-tervezet inkább csak szófia beszédnek tűnik, érdemi támogatás nélkül. Viszont katalizátornak megfelelhet, főként a bírósági döntéssel együtt: ha megszűnik a nagy futballszervezetek versenyszervezési monopóliuma, akkor érdemi vita indulhat, amely jelentős átalakuláshoz vezethet. Amíg nem jön egy még jobban átgondolt, és (ez még fontosabb) jóval szélesebb körű támogatást élvező tervezet, addig a klubok többsége valószínűleg a jelenlegi, már bejáratott rendszer mellé áll.

De vajon mi történik, ha felbomlik egyszer az UEFA-ECA együttműködés?

Mi lesz, ha a klubok előtt több versenyeztetési alternatíva nyílik meg a nemzetközi színtéren? Mennyire lesz csábító, ha egy UEFA-rivális versenysorozat sosem látott pénzügyi támogatást tud projektje mellé állítani?

Mert szurkolói akarat ide, meritokrácia oda, minőségi kérdések amoda, a legnagyobb klubok szemében a legfontosabb tényező a kiszámíthatóan érkező, számukra kedvezően elosztott, egyre növekvő mennyiségű pénz lesz. Amelyik szervezet ezt biztosítja, az kritikus tömeget nyerhet meg magának. Jelenleg – már csak történelmi okokból is – ez az UEFA. De ki tudja, tíz év múlva melyik lesz az?