Harry Kane a nyáron német ligarekordot jelentő 110 millió fontért érkezett a Bayern München együttesébe. Akkori előzetes elemzésünkben azt írtuk: Thomas Tuchel elképzelésébe pontosan egy Kane-hez hasonló futballista illik, hiszen a profilja nagyon hasonlít a múlt évben távozott Robert Lewandowski játékához. Ez pedig a bajor klub számára kulcsfontosságúnak tűnt, hiszen a 2022/23-as évadban a Bayern egyik legnagyobb problémája a megbízható befejező emberek hiánya volt. Akkor a sikeres első néhány hét után a támadósor Lewandowski nélkül már nem működött ugyanúgy, ráadásul a tavaly nyári sztárigazolás, a liverpooli Sadio Mané is sokáig sérüléssel küszködött, így az idén egy év után tovább is állt Szaúd-Arábiába. Kane játékától tehát előzetesen azt várták Münchenben, hogy
az angol klasszis pedig immár trófeák megnyerésében is reménykedhetett új klubjában.
Bár Tuchel papíron 2022 tavaszán, Julian Nagelsmann sokkoló kirúgása után vette át a német rekordbajnokot, a kockázatos döntés a szezon végén nem hozta meg a várt eredményt: a Bajnokok Liigájában a Manchester City ütötte ki simán a Bayernt, a Német Kupa negyeddöntőjéből az utolsó percben esett ki a csapat, és a Bundesliga-elsőséget is csak egyetlen pont előnnyel, a rivális Dortmund méretes szerencsétlenkedésének köszönhetően gyűjtötték be tizedszer is a bajorok. A felkészülési időszak és az első hetek nagy kérdése az volt tehát, hogy Tuchel a balul sikerült idényzárás után mennyit változtat kezdeti játékelképzelésein, és mivel próbálkozik első „igazi” szezonjában.
Tuchel és Nagelsmann játékfelfogásában sok hasonlóság fedezhető fel: leginkább a precízen megszerkesztett, a pálya közepére koncentráló és a labda oldalát túltöltő pozíciós játék az azonosság.
a Bayern néha kissé kiszámíthatóan, de az utóbbi hetekben egyre stabilabb és veszélyesebb játékkal, labdával dominálva futballozik. Az együttes a Bundesligát szoros versenyben, a BL-csoportját simán, már biztos továbbjutóként vezeti. Ám elődjével ellentétben Tuchel sokkal kevesebb szerkezeti és személyi változtatást eszközöl az ellenfél függvényében, márpedig Nagelsmann bicskája tavaly részben ebbe törött bele. A Bayern München most szinte minden mérkőzésén 4-2-3-1-es alapfelállásban lép pályára, amelyben Kane természetesen középcsatárként, a csapatszerkezet legelső embereként kap szerepet. Ulreich előtt a védelem közepén Upamecano mellett a nápolyi igazolás, Kim Min Jae játszik. A két szélsőhátvéd, Mazraoui és Davies kevés klasszikus felfutásokat hajthat végre, és azokat is inkább a pálya belső területein, hamis szélsőhátvédekként. Az ex-lipcsei Konrad Laimer szintén fontos opció, jobbhátvédet és védekező középpályást is tud játszani, így a labdakihozatali szerkezetek általa jól variálhatók. Kimmich a védelem előtt, Goretzka gyakran valamivel feljebb, afféle nyolcasként futballozik. Elöl pedig tízesben az idősödő Müller helyett egyre gyakrabban Musiala kezd, míg Coman és Sané vonalszélsőként, az erősebb lábával megegyező oldalon szerepel. Ők tehát Kane közvetlen játszótársai.
Az építkezés első fázisa többnyire a szélesen helyezkedő négy védőtől és a két belső középpályástól indul, de nem kizárólag rájuk korlátozódik. Az utóbbi hetekben az elülső négyes is a hátulról játszók nagy segítségére van azzal, hogy tagjai bátran hátra lépnek a labdáért, és – főleg Coman meg Sané révén – akár cselezéssel, egyéni játékkal is át tudják játszani az ellenfél letámadó játékosát. Természetesen ebből a folyamatból Harry Kane is kiveszi a részét: gyakran akár a félpálya környékéig is visszalép a labdakihozatalok kezdetén, ezzel területet nyitva a rugalmasan játszó támadó négyes többi tagjának. Ha a belső védő követi őt, társai akár közvetlenül is a megnyíló területbe indulhatnak, amennyiben pedig a védő nem követi, szabadon kaphat labdát, és döntése szerint gyorsíthatja fel, vagy lassíthatja le a játék ritmusát. Kane tehát a Bayern játékának és a modern futball követelményeinek megfelelően már a labdakihozatalból is aktívan kiveszi a részét, mégpedig egy középcsatárhoz képest nemhogy magas, hanem kiemelkedően magas színvonalon.
