„Milyen egyszerű a futball, ha Nyilasit nézed!”

Az osztrák labdarúgó-bajnokság gólkülönbséggel dőlt el 1982/83-ban a Rapid javára. Öt gól volt a differencia, viszont az Austria Wien bejutott a KEK elődöntőjébe, miután a legjobb nyolc között az idegenben elért góllal (0-0, 1-1) kiejtette a Barcelonát.

A klub vezetői úgy érezték, itt a lehetőség az európai élvonal további megközelítésére, ezért szépen megerősítették az együttest. Az Örök Városból hazahívták Herbert Prohaskát, aki éppen akkor lett olasz bajnok az AS Romával – ez nem volt semmiség, mert a bordó-sárgák egész történetükben csak háromszor tudták elnyerni a scudettót –, és szerződtették az FTC talizmánját, Nyilasi Tibort.

Prohaskáé volt a 8-as, Nyilasié a 10-es mez.

A lila, merthogy az Austria köztudomásúan abban játszik. A két sztár egyaránt 44 díjmérkőzésen szerepelt abban az évadban – s egyszer sem csereként –, náluk többször (egyformán 45-ször) csak Robert Sara és Josef Degeorgi lépett pályára.

Éppenséggel Nyilasi korábbi ferencvárosi és válogatott csapattársát, az „illegálisan” kinn maradó Magyar Istvánt sem mellőzték: a balszélső 41 alkalommal kapott helyet a csapatban.

Nyilasi átigazolása után Austria–Magyar válogatott gálamérkőzést rendeztek Bécsben – a főhős mindkét csapatban játszott egy félidőt, és mindkettőben szerzett egy gólt –, az Austria pedig 5-2-re legyőzte Mezey György Zsiborás (Kiss Imre) – Lakatos (Kardos) – Jancsika, Róth (Mészáros), Garaba, Péter – Csongrádi, Dobány (Nyilasi), Burcsa (Mészöly Pál) – Kiss Sándor, Szokolai (Dajka) összeállítású csapatát.

Az osztrák együttes utóbb elnyerte a bajnoki címet, igaz, ugyanúgy, ahogyan előzőleg a Rapid: gólkülönbséggel. A gárda 85 gólt szerzett – Nyilasi 26-ot, ezzel első bécsi szezonjában osztrák gólkirály lett –, és előmenetelét megfejelte egy kivételes kupabravúrral.

Az Austria Wien egyetlen diadalt aratott olasz csapat ellen az európai klubtornákon. Az örök mérleg: 12 mérkőzés, egy győzelem, három döntetlen, nyolc vereség.

Az az egy siker pedig mindenekelőtt Nyilasihoz kötődik.

Miután a lila-fehérek az UEFA Kupában 15-0-s összesítéssel jutottak túl a luxemburgi Union elődjén, az Aris Bonnewegen – Nyilasi a gólzuhatag harmadát ontotta a nehéz sorsú ellenfélre –, egészen különleges körülmények között búcsúztatták a Lavalt. Az első meccsen az Austria 2-0-ra győzött (a második gólt Magyar lőtte), a visszavágó első félidejében viszont 3-0-s előnyt szerzett a francia csapat. A szünet után innen egalizáltak 3-3-ra a bécsiek, egyenlítő góljukat Nyilasi érte el.

A harmadik fordulóban az Internazionaléval találkozott az Austria. Prohaskának ismerős volt a vetélytárs, hiszen a milánói kék-feketéknél is lenyomott két évet.

Talán az itáliaiak elleni szomorú mérleg miatt, a szurkolók nem tolongtak a Práterban: 24 ezren váltottak jegyet az első mérkőzésre. Úgy nézett ki, a távollévők nem veszítenek semmit, mert John Carpenter ír játékvezető a második félidő elején lesről elengedte Carlo Murarót, aki élt a lehetőséggel.

Vaclav Halama, az Austria cseh edzője háborgott:

Ha egy ilyen gól is érvényes lehet, akkor felvetődik a kérdés, mi szükség van egyáltalán játékvezetőre.

A tréner azután mondta ezt, hogy Nyilasi az utolsó negyedórában megfordította a mérkőzést. Előbb kihasználta, hogy az 1982-ben világbajnok Fulvio Collovati váratlanul hozzá fejelte a labdát, és nyomban a hálóba stukkolt, majd a csereként beküldött Fritz Drazan beívelését fejelte Walter Zenga kapujába.

Ez ugyanaz a kapu volt, amelybe 1976 őszén, Törőcsik András válogatottpremierjén Nyilasi az első hét percben kétszer bólintott a hálóba a honfitársaink 4-2-es győzelmével zárult osztrák–magyar találkozón.

Nyilasi Collovatival cserélt mezt, majd az olasz védő dresszét önzetlenül odaadta az Inter legnagyobb magyar hívei közé tartozó Jancsó Gyula barátjának.

A milánói visszavágó a 2-1 ellenére sem kecsegtetett továbbjutással,

de a Friedl Koncilia – Robert Sara, Zore, Daxbacher, Degeorgi – Nyilasi, Prohaska, Baumeister – Drazan (Wohlfahrt), Polster (Mustedanagic), Magyar összetételben futballozó Austria állhatatosan ellenállt, majd egy kontratámadás végén igazi Magyar-gólt láthatott a San Siro, ráadásul azt jobbal lőtte a balszélső. Salvatore Bagni egyenlített ugyan, de a három világbajnokkal – Collovatin kívül Giuseppe Bergomival és Alessandro Altobellivel –, valamint a vb-ezüstérmes nyugatnémet Hansi Müllerrel kiálló Inter az 1-1-gyel kiesett.

Ez olyan sokkot keltett a 69 659 néző körében, hogy kilószámra dobálták a banánt és a narancsot a levonuló Nyilasiékra, akiket a rendőrök pajzsokkal igyekeztek megvédeni a déligyümölcszáportól. Ennél megrázóbb esetek is történtek: a meccs után a stadion közelében késsel súlyosan megsebesítették az Austria 23 éves szurkolóját, Gerhard Wanningert, akit életveszélyes állapotban szállítottak a milánói San Carlo kórházba. Ugyancsak megszúrták a segítségére siető papot, Angelo Ellit. A drukker ötórás műtéten esett át, de nem élte túl a szörnyű támadást.

Az Austria a következő körben a Tottenhammel szemben vérzett el (2-2, 0-2, az első meccsen Nyilasi egyenlített, és mindkét találkozón gólt szerzett a skót Brazil), Nyilasi pedig összesen 218 találkozón – köztük 156 díjmérkőzésen és 121 bajnokin – szerepelt az Austriában, s a tétmérkőzéseken 111, a bajnokságban 81 gólt ért el.

Nem csoda, ha élénken érdeklődött iránta az Internazionale, valamint Marius Tresor, Alain Giresse és Jean Tigana Bordeaux-ja is. Vlatko Markovic, a Jugoszlávia csapatával 1962-ben vb-negyedik labdarúgó, aki a válogatottban 1961-ben, Belgrádban a 4-2-re győztes magyarok ellen debütált, aztán játszott a Wiener SC-ben meg az Austriában is, majd 1998 és 2012 között a Horvát Labdarúgó Szövetség elnöke volt, elragadtatással jelentette ki:

Istenem, milyen egyszerű a futball, ha Nyilasit nézed!