Futballisten megorrolt, a statisztika visszamart: rémálommá vált az Union Berlin tündérmeséje

Urs Fischer vezetőedző olyan együttest épített, amelynek kultúrája tökéletesen rímelt a klubéra: sallangmentesen futballozó, névtelen (gyakran az Unionnál karrierjük felépítésére második lehetőséget kapó) játékosok sorát alkalmazó, nagy sztárok nélküli, rengeteget dolgozó és futó, olajozott gépezetként működő csapata tényező lett a Bundesligában. A feljutás (2019) után az Union megőrizte élvonalbeli tagságát, majd minden évben kategóriát lépett: előbb Konferencia Liga-, aztán Európa Liga-, majd Bajnokok Ligája-szereplő lett. Ennél többen aligha lehetett reménykedni (reálisan nézve esetleg egy dobogós helyezés vagy kupagyőzelem a klub plafonja).

„Az Union az előző idényekben mindig a határait feszegette” – magyarázta a ZDF-nek az ősberlini Marko Rehmer, az Union és a Hertha egykori kitűnő, német válogatott védője.

Olyannyira a határait feszegette, hogy az még a statisztikai modelleket is megborította.

A legérdekesebb dolog az Union 2022/23-as szárnyalása és 2023/24-es szenvedése kapcsán, hogy sok mutatót tekintve ugyanaz a kép rajzolódik ki – egy középcsapaté, amely extrém szerencsés volt az előző évadban és extrém balszerencsés a mostaniban.

A várható pontok (expected points, xPts) nevű mutató arra világít rá, hogy a csapat az egyes meccseken kialakított helyzetei és az az ellenfelek által kialakított helyzetek tükrében mennyi pontot szerezhetne. Természetesen a labdarúgásban a játékra egészen pontosan nulla pontot adnak, de a mutató segítségével megérthetjük, hogy egy csapat az adott időszakban fölül- vagy alulteljesít. Az Understat modelljében összevethetjük az xPts-t a megszerzett pontok számával, és így láthatjuk, hogy egy csapatnak kifelé pattanós vagy éppen befelé pattanós (illetve extra teljesítményektől megtámogatott) időszaka van.

A 2022/23-as évadban az Union Berlin esetében az xPTS csak 42,32 volt, a fővárosiak ez alapján csupán a 13. helyre kerültek volna. Helyzetkialakításuk (xG) alapján az utolsó előtti vagy az utolsó helyen voltak – modelltől függ, hogy melyiken –, a Bundesligában fontos mutatóik többsége alapján nem kellett volna az élmezőnybe tartozniuk. Igen jó védekezésük (az xGA-rangsorban az élmezőnyben volt az együttes), brutális futóteljesítményük, remek csapategységük, rögzített szituációkat követő kiemelkedő eredményességük (11 gól szögletek után, 13 fejesgól – mindkettőben rangelsők) és rendkívüli szerencséjük segítette őket BL-helyezéshez.

Ha az Understat modelljét használva megnézzük az elmúlt kilenc évad xPTS-mutatóit a négy legfontosabb topligában (Premier League, La Liga, Serie A, Bundesliga), akkor az Union előző idénybeli szereplése statisztikai furcsaság. A berlini piros-fehérek várható (42,32) és tényleges pontszáma (62) között majdnem 20 pontnyi különbség van. Az xG-mutatót 16-tal múlta fölül a tényleges gólok száma. A négy liga kilenc idényét megvizsgálva 702 esetből csupán 5 olyan volt, amikor az xPTS és a tényleges pontszám között legalább 19 pontnyi pozitív eltérés alakult ki. A többi: a Juventus (2017/18 és 2018/19, mindkétszer bajnok lett a csapat), az Atlético Madrid (2020/21, bajnok lett a csapat) és a Liverpool (2019/20, bajnok lett a csapat). Míg az említett topcsapatok esetében a sztárjátékosok egyéni kvalitásai is beszámíthatnak a túlteljesítésbe, az Unionnál inkább arról van szó, hogy egy (Bundesliga-szinten) közepes keretnek egy egész évadon keresztül egyszerűen minden sikerült.

Ilyen van (a futball dicsőséges bizonytalansága néha dacol a számokkal és modellekkel), ám

a hasonló túlteljesítés általában nem fenntartható.

Az extrém idényt futó Union learatta a babérokat és a klubnak jelentős presztízsnövekedést biztosító BL-helyezés birtokában nekilátott az átigazolási időszakban megerősíteni a keretét.

Az Union kulcsszava a (csapat)egység, ennek megfelelően a vezetők mindig korán lendülnek akcióba az átigazolási piacon, hogy az új szerzemények végig tudják dolgozni a felkészülési időszakot. Amióta a berliniek feljutottak a Bundesligába, csak a legritkább esetben szerződtettek augusztus eleje után játékost, és sok esetben már a téli időszakban lecsaptak azokra, akiknek a következő idényben fontos szerepet szántak (így került a klubhoz Schäfer András és Aissa Laidouni is). Ez év nyarán viszont megváltozott a kép: az Union lebonyolította ugyan szokásos júliusi transzfereit, de BL-szereplőként magasabb polcról is válogathatott, leginkább a csapat nélkül maradt vagy perifériára került sztárjátékosok között. Nekik viszont az Union nem az első, hanem a sokadik opció volt.

Urs Fischer tisztában volt vele, hogy nemzetközi rutin és magasabb minőség is kell(ene) a továbblépéshez és a kiváló szereplés megismétléséhez. Így került a csapathoz a német válogatott Robin Gosens (augusztus 15.), Kevin Volland (augusztus 17.), majd az Európa-bajnok olasz védő, Leonardo Bonucci (szeptember 1.). Gosens klubrekordot jelentő 13 millió euróért érkezett az Intertől, a júliusban a Portótól igazolt Diogo Leite pedig a klubtörténet negyedik legdrágább játékosa 7,5 milliós vételárával. A transzfermérleg erősen mínuszos lett, ami az Unionnál nem megszokott.

A hosszú időn át túlteljesítő kiscsapatoknak – és az Union kétségtelenül ilyen – nagyon nehéz a következő szintre lépniük.

Eljön az a pillanat, amikor már nem kicsiként tekintenek rájuk: óvatosabban állnak az ellenfelek a meccsekhez, tanulnak a korábbi hibákból, már nem becsülik le őket.

A korábbi taktika – általában reaktív játék, kontrafutball – már nem biztos, hogy eredményes. Új, jobb játékosok kellenek. A BL-döntőstől érkező Gosens, a jelentős BL-tapasztalattal bíró Volland vagy a világ legjobb támadásépítő védői közé tartozó Bonucci ilyen. Csak épp mindhárman későn érkeztek, és mindhárman igen nagy nevek – márpedig az Unionnál eddig nem szoktak sztárokhoz. A rivális Herthától hozott Lucas Tousart felkészülését sérülés nehezítette, Schäfer ismét megsérült, ideiglenesen kidőlt Rani Khedira és Robin Knoche is. Az Union kulcsembereit az elmúlt években jobbára elkerülték a sérülések, most viszont nem. Az újonnan jött nagy nevek közül igazából csak Gosens nyújtott eddig jó teljesítményt, Bonuccit menet közben kell beépíteni, Volland eddig leginkább egy hárommeccses eltiltással hívta fel magára a figyelmet.

„A nyári átigazolások alapötlete jó volt. A fő csapásirány nem különbözött nagyon attól, amit az elmúlt években csinált a klub. Bonucci volt az igazolások ékköve, azért hozták, hogy a tapasztalatával segítsen minket a Bajnokok Ligájában. Mikkel Kauffmann és Benedict Hollerbach a potenciálja miatt jött. Alex Král Khedira utódjának érkezett, ő lesz a középpályás romboló, ha Khedira nem bevethető. Amikor Volland és Bonucci aláírt, az olyan volt, mint az Óz, a nagy varázslóban az »Azt hiszem, már nem Kansasban vagyunk« jelenet. Mi a fene történik velünk? Mindenki baromi optimista volt az idény előtt. De egy alapötlet csak annyira jó, mint az eredmények. Márpedig a jó rajt után az eredmények szörnyűek lettek.

Egy óriási problémagubanc az egész szezon.

Hogy ezért az átigazolási tevékenység-e a felelős? Őszintén, nem tudom” – vélekedett a csapat angol nyelvű podcastjának (Mattuschka’s Right Peg) állandó szereplője, a több mint két évtizede Union-fanatikus Mark Jameson.

A köpenickiek két győzelemmel indítottak a bajnokságban, de aztán minden szétesett: a csapat augusztus 26. óta nemhogy nem nyert mérkőzést, de 14 tétmeccsből 13-at elveszített. A Bayer Leverkusen elleni, nyomorúságos 0–4-gyel az Union sorozatban kilencedik bajnokiján maradt alul, a Greuther Fürth negatív Bundesliga-rekordja (zsinórban 12 zakó) már közel van. Az egyetlen szerencséje a csapatnak, hogy a Heidenheim, Bochum, Darmstadt, Mainz, Köln kvintett szintén szorgalmasan gyűjti a vereségeket (és sokkal kevésbé szorgalmasan a győzelmeket). A legutóbbi négy bajnokiján az Union nem szerzett gólt, védelme mindeközben nagyon lyukas: az egész idényben csak a regionalligás Astoria Walldorf elleni kupameccset sikerült nullára hozni. A kelet-berliniek a 2021/22-es évadban 9, a 2022/23-asban 8 vereséggel zártak, most már november közepéig megvan a 9 zakó.

„Szembe kell néznünk a problémákkal, és jó néhány dolgot másképp kell csinálnunk, ha a kiesés ellen küzdünk” – kongatta meg a vészharangot Urs Fischer.

A népszerű edző mellett kiálltak a vezetők és a szurkolók – az ultrák egy élőképükben nemrég a „Mindegy, mit írnak a disznó firkászok: Urs Fischer unionos, és így is kell maradnia!” transzparenst feszítették ki –, a csapat a válogatott szünet miatt három nap szabadságot kapott, egy nyilvános edzést lefújtak.

A krízis végül edzőváltást eredményezett:

a berlinieket 2018. július 1. óta irányító, a csapatot az élvonalba és az európai porondra vezető Urs Fischer szerződését közös megegyezéssel megszüntették.

„Személyiségével és eredményes munkájával meghatározta a klub elmúlt éveit, ezzel pedig új lehetőségek sorát nyitotta meg nekünk. Most közösen jutottunk arra a döntésre, hogy külön utakon kell folytatnunk. Nagyon szomorú pillanat ez számunkra, illetve az egész Union-családnak. Bánt, hogy nem tudtuk megtörni a negatív szériát. Urs Fischer barátként megy el, akit mindig tárt karokkal várunk vissza. Kitűnő edző, erről továbbra is meg vagyok győződve” – búcsúztatta az Uniont 224 tétmérkőzésen irányító trénert Dirk Zingler elnök. A sikerkovács elhagyta Köpenicket. November 25-én az Augsburg ellen már tényleg nyerni kell(ene), mert egyre nagyobb a baj.

Az unionosok számára a legrosszabb vicc az: az előző évadhoz képest nem is változtak annyit negatív irányba a mutatóik, hogy azok indokolják a rendkívüli visszaesést. Az xG az előző idénybeli szinten áll. Az Union nagyjából ugyanannyi és ugyanolyan minőségű lövést küld kapura. A párharcmutató is nagyon hasonló. A fejesgólok rangsorát ebben az idényben is az Union vezeti, a rögzített helyzetek után továbbra is veszélyes a csapat. Amennyire kiszivárgott, a futómennyiség és -minőség adatai sem romlottak. Csak éppen minden kifelé pattan.

Az xPTS és a megszerzett pontok közötti különbségben most az Union áll a legrosszabbul, a balszerencse üldözi a csapatot, és néha olybá tűnik, hogy amit az ellenfél kapura lő, az törvényszerűen be is megy… Az Eintracht Frankfurt például úgy nyert 3–0-ra az An der Alten Förstereiben, hogy összesen három kísérlete volt, mindegyikből gól lett. Nem csoda, hogy a szurkolók és játékosok lassan már valamiféle átkot sejtenek az őszi szereplés mögött. A legnagyobb túlteljesítőből a legnagyobb alulteljesítő lett erre az idényre. Az igazság valószínűleg középen van:

az Union Berlin nem volt olyan jó az előző idényben, mint azt a helyezése mutatta, most pedig nem annyira rossz, mint azt a helyezése mutatja.

„Az Union olyan, mint egy tinisztár, aki felfedezi a csajokat, a piát, a bulikat, és a reflektorfényben nő fel” – hangzott el a már említett podcastben. Van ebben valami: az Union tényleg pubertáskori kínokat él át, ahogyan megpróbál meglepetéscsapatból stabil Bundesliga-szereplővé átlényegülni.

A 2023/24-es évad a kiesés elleni harcról szól, és ebben nem segít az együttes nemzetközi meccsekkel zsúfolt versenynaptára. A nagy meglepetésre elért BL-helyezés veszélyes lehet, ezt már több topligás klub megtapasztalhatta. Az olasz Chievo, a spanyol Villarreal és Celta Vigo egyaránt olyan idényben esett ki hazája élvonalából egyszer, amikor a Bajnokok Ligájában (vagy annak selejtezőjében) szerepelt.

Az Union az előző évadban sosem látott összegű bevételt (174,14 millió euró) könyvelhetett el, profitja (18,09 millió euró) is klubrekord, a saját tőke is csúcsszinten áll. A 2023/24-es idényre 190 millió eurós bevétellel és 10,95 milliós profittal kalkulál a klub. Az évekig tartó szárnyalás presztízsnövekedést hozott és új bevételi csatornákat nyitott meg, de közben infrastrukturálisan sok fejlesztésre van szükség. A jövő év elején befejeződnek a munkálatok az oberspreei edzőkomplexum és akadémia épületegyüttesében, az edzőpályákat is felújítják, az An der Alten Försterei renoválását és bővítését pedig 2025/26-ra tervezik (a csapat ezalatt az Olimpiai Stadionba költözne, a nemzetközi mérkőzéseit jelenleg is ott játssza).

Ahhoz, hogy az Union ne csak néhányidényes meglepetéscsapat, hanem stabil Bundesliga-résztvevő legyen, a klubnak a pályán és azon kívül is fejlődnie kell. A következő idényben aligha lesz nemzetközi szereplés, ezt még elbírnák a berliniek, de a másodosztályba zuhanással a hazai bevételek is erőteljesen csökkenhetnek. A klub költségei nőttek, az infrastrukturális fejlesztésre irányuló projektek pedig sok pénzt emésztenek fel. A kiesés réme így különösen fenyegető.

Lehet, hogy el kellene gondolkodni futballisten kiengesztelésén.