Hatvan évvel ezelőtt, 1963. november 14-én 132 728 fizető néző gyűlt egybe a Maracana stadionban, noha nem a brazil válogatott és nem is riói klubcsapat játszott a labdarúgás Rio de Janeiró-i szentélyében. Pelé Libertadores és klub Világ Kupa-védő Santosa azonban akkora szám volt, hogy a Sao Paulo állami együttes a leghíresebb brazil arénába telepítette az újabb VK-párharc visszavágóját. (A Sao Pauló-i Morumbi stadionban jegyeztek ennél nagyobb, 146 082-es közönséget is, de csak 1977-ben, a Ponte Preta–Corinthians paulista döntő visszavágóján, amelyen – meglepetésre – a Ponte Preta nyert 2-1-re.)
Hogy ő mit jelentett a Santosnak, azt hűen tükrözi: az akkoriban a Real Madriddal egy lapon emlegetett brazil klubcsapat 1963-ban 178 gólt szerzett, és ezek közül Pelé 67-et ért el (Coutinho 37-tel, Pepe 18-cal követte).
A Milan ellen a San Siróban Pelé kétszer köszönt be, ezzel együtt a házigazda vörös-feketék 4-2-re nyertek, méghozzá annak a szintén duplázó Amarildónak a vezérletével, aki a megsérült Pelé helyett került a brazil válogatottba az 1962-es vb-n, és bravúros beugrással mindjárt két góllal kezdett a spanyolok elleni, a továbbjutásról döntő csoportmérkőzésen (2-1).
A milánói együttes csatársorában játszott egy másik brazil világbajnok is, az 1958-ban aranyérmes Altafini. Ő 1963 júniusában egy barátságos Milan–Santos mind a négy gólját magára vállalta a San Siróban (4-0). Az olaszok ezért sem tartottak a Világ Kupa-párbajtól meg azért sem, mert a squadra azzurra 1963-ban – szintén Milánóban – 3-0-ra legyőzte a brazil válogatottat, amelyben hat Santos-labdarúgó – Gilmar, Lima, Mengalvio, Dorval, Coutinho, Pelé – szerepelt.
A sorozatos kudarcok megviselték a diadalokhoz szokott brazilokat, akik a VK-duell 2-4-es első felvonása után azt hangoztatták, hogy
mi is meg tudjuk vásárolni a játékvezetőt.
(A San Siróban az osztrák Alfred Haberfellner fújta a sípot, ám nem rajta múlt a kimenetel.)
A riói visszavágó milánói módra kezdődött: bő negyedóra múltán – José Altafini és Bruno Mora góljával – 2-0-ra vezetett a Milan. Már-már hátra dőlhetett Luis Carniglia, az olasz csapat argentin edzője, aki a Real Madrid trénere volt addig, amíg az 1959-es BEK-döntőn kihagyta a csapatból Puskás Ferencet, noha a leghíresebb magyar az Atletico Madriddal vívott elődöntő (2-1, 0-1, 2-1) első és harmadik mérkőzésén is győztes gólt szerzett. A királyi gárda nélküle is megnyerte a Reims elleni, stuttgarti csúcstalálkozót (2-0), de Santiago Bernabeu klubelnök menesztette Carnigliát, aki a Fiorentinához, majd 1963-ban a Milanhoz szerződött.
A riói meccset az argentin Juan Brozzi vezette. Erről azért érdemes szót ejteni, mert a Milan vezetői, akik a revánsmeccs előtt könnyen belementek abba, hogy az esetleges harmadik találkozó is Rióban legyen, kijelentették:
