Huszonnégy órán belül 18 gólt kapott a Győri ETO az Üllői úton

Nagy hibát követett el hetvenöt évvel ezelőtt a Győri ETO vezetősége: belement abba, hogy két napon belül két pesti mérkőzést vívjon az NB I-ben a csapat. A kisalföldi együttes 1948. október 31-én a Vasassal találkozott az Üllői úton, ahonnan korábban kérelem érkezett a folyók városába: az FTC próbálta november elsejére előre hozni a karácsonyra kisorsolt találkozóját.

Aztán mégis játszott a meghitt ünnepen, és a maga számára kiteljesítette azt: a Megyeri úton 5-3-ra legyőzte az Újpestet.

Az ETO elöljárói nyilván abból indultak ki, mielőtt elfogadták a ferencvárosi javaslatot, hogy nem sokkal azelőtt, október 24-én 6-1-es győzelemmel avatták füves pályájukat, éppen az FTC ellenében. Ám a barátságos mérkőzésen Henni Géza, Rudas Ferenc, Kocsis Sándor, Deák Ferenc és Mészáros József hiányzott a budapesti zöld-fehérektől, akik így álltak fel: Mindszenti – Káldi, Ónody – Kéri, Csanádi, Lakat – Budai II, Horváth, Földes, Hernádi, Czibor.

Az NB I más kávéház volt. A Győr ezt abban az évadban többször megtapasztalta: Csepelen 7-2-re, a Hungária körúton 8-1-re, Kispesten 11-3-ra kapott ki. Az utóbbi mérkőzésen Gyulai László mesterhármast ért el, de mintha nem csinált volna semmit, mert Puskás Ferenc hét gólt szerzett.

Györgyi Ernő, a győriek kapusa többet kapott a Száguldó őrnagytól, mint ahány első osztályú mérkőzése volt,

és a „tizenegyes” nyomán hat meccsnél véget ért élvonalbeli karrierje.

Nagy László, a másik kapus kiegyezett volna tizeneggyel. Igaz, a Vasas elleni találkozón, amelyen először védett az NB I-ben, még csak ötöt szedett be, pedig a duplázó Kubala László, valamint az aznap csupán egyszer beköszönő, ám 391 első osztályú meccsén 314 gólt szerző Szilágyi I Gyula is a piros-kékek csatársorában volt.

Baróti Lajos edző ETO-ja tehát 0-5-tel, míg az FTC 5-0-val melegített másnapra. Lyka Antal edző korszakos csapatát 1277 szurkolója kísérte el külön vonaton Tatabányára, ahol 10 723 hazai drukker lógatta az orrát a súlyos vereség után.

Földrajzilag is igaz, hogy Tatabánya után jön Győr, és ezúttal a ferencvárosi futballban is ez volt a helyzet. Az Üllői úton 20 ezren várták a két zöld-fehér csapatot – főleg persze a hazait –, és a tömegesen kirajzóknak nem kellett csalódniuk: amíg Gőcze Sándort a partvonalon kívül ápolták, Kocsis Sándor vezetést szerzett. Aztán Gőcze visszatért, az viszont nem változott, hogy Kocsis megint gólt lőtt, így negyedóra sem telt el, és már 2-0-t mutatott az eredményjelző tábla.

Bányik István nehezen tűrte a gyűrődést, szaporán szövegelt Somogyi Ernő játékvezetőnek. Nyilván nem Kosztolányi Dezső leggyönyörűbb költeményeiből idézett, mert a bíró kiállította.

Deák Ferenc, a „Bamba” megragadta az alkalmat, és tizenhárom percen belül mesterhármast ért el.

Ám Kocsis nem akart lemaradni, még az első félidő végén újabb gólt jegyzett, a szünetben tehát ez volt az állás: FTC–ETO 6-0, Deák–Kocsis 3-3.

Legalábbis így hitte mindenki, ám Deák második gólját Gőcze öngóljaként könyvelték el, mivel a labda megpattant a győri játékoson. A 6-0 stimmelt, a Deák–Kocsis 2-3-ra módosult.

A második felvonás elején Kocsis 4-2-re igazított, majd bekövetkezett a szegény embert az ág is húzza effektus: Mészáros tizenegyese a kapufáról Nagy hátára, s onnan a hálóba pattant.

A 83. percig „tisztes” 0-8 volt a győriek szempontjából, ám a hajrát nagyon megnyomta az FTC.

Deák még Nagyot is elfektette: 9-0. Aztán ugyanő három lépésről a kapuba passzolt: 10-0. Még alig kezdett az ETO, mehetett máris újra a körbe, Szabó Ferenc szabadrúgásból küldte a labdát a kapuba: 11-0.

Ekkor Ónody Andor, aki aznap nem játszott, artikulátlan üvöltésben tört ki a lelátón. Néztek rá, mi baja. Kiderült, fogadott arra – nyilván nem kis pénzben –, hogy csapata, az FTC több mint tíz gólt szerez a találkozón.

Mi az, hogy! Az utolsó percben Budai II tálalt, Kocsis a bal felsőbe „varrta” a labdát: 12-0. Az ETO pechjére Somogyi sporttárs egy percet hosszabbított, s ez elég volt Deáknak, hogy 18-ról bebombázzon még egyet.

FTC–Győr 13-0, Deák–Kocsis 5-5.

A Népsport méltatta Nagyot: „Rengeteg labdát fogott, kitűnően védett.” Ellenben Deákot dicsérte is meg nem is: „Roppant veszélyes volt a kapura, kár, hogy a labdakezelése változatlanul hiányos.” A Világ azért kalapot emelt a center előtt: „Deák harmadik gólja artistabravúr volt.”

A Szabad Nép azt írta: „Az ETO csapata, amelyet már vasárnap megpuhított a Vasas, hétfőn a második félidőben csak lézengett a pályán a sokkal állóképesebb Ferencvárossal szemben.”

Kovács Imre Pál, a győriek centerhalfja ugyanezt emlegette: „Nem lett volna szabad a Vasas elleni találkozó után másnapján a Fradi ellen kiállani.” Hozzátette: „Somogyi játékvezető elfogult működése végképp letörte a csapatot.”

Az FTC viszont megállíthatatlan volt, bár gólrekordot nem sikerült javítania. Sőt a 13-0-val a házi dobogóra sem tudott fellépni, mert 1906-ban 15-0-ra verte a Tipográfiát, míg 1903-ban, majd 1905-ben egyaránt 14-0-ra a Törekvés, illetve a MAC csapatát. (A Tipográfia ellen Koródy Károly volt Deák, a MAC-cal szemben Pokorny József Kocsis: mindkettő öt gólt jegyzett.)

Az FTC–Győr holtversenybe került a 1904-ben ugyancsak 13-0-val zárult Ferencváros–Fővárosi TC-vel, másként az FTC–FTC-vel.

Az 1948/49-es évadban az Üllői úti zöld-fehérek tizenegy pontos előnnyel, 140-36-os extra gólaránnyal nyerték el az aranyérmet.

Deák 59 góllal lett az NB I mesterlövésze, Kocsis 33-mal a negyedik helyet szerezte meg. (Puskás 46-tal volt második, az újpesti Szusza Ferenc 36-tal harmadik, Szilágyi I 28-cal ötödik, a Hungária körúti Hidegkuti Nándor 26-tal hatodik.) Czibor Zoltán 18, Budai II László 15 gólt ért el, Mészáros eggyel kevesebbet (4-et), mint a jobbhátvéd Rudas Ferenc.

A legtöbbször ez a ferencvárosi tizenegy szerepelt: Henni (28 mérkőzés) – Rudas (29), Szabó (27) – Kéri (21), Csanádi (21), Lakat (27) – Budai II (30), Kocsis (30), Deák (30), Mészáros (24), Czibor (30).

Ők voltak a kimagaslóan legjobbak abban az évadban, amelyet 148/49-esnek is nevezhettek volna.