Nagy hibát követett el hetvenöt évvel ezelőtt a Győri ETO vezetősége: belement abba, hogy két napon belül két pesti mérkőzést vívjon az NB I-ben a csapat. A kisalföldi együttes 1948. október 31-én a Vasassal találkozott az Üllői úton, ahonnan korábban kérelem érkezett a folyók városába: az FTC próbálta november elsejére előre hozni a karácsonyra kisorsolt találkozóját.
Aztán mégis játszott a meghitt ünnepen, és a maga számára kiteljesítette azt: a Megyeri úton 5-3-ra legyőzte az Újpestet.
Az ETO elöljárói nyilván abból indultak ki, mielőtt elfogadták a ferencvárosi javaslatot, hogy nem sokkal azelőtt, október 24-én 6-1-es győzelemmel avatták füves pályájukat, éppen az FTC ellenében. Ám a barátságos mérkőzésen Henni Géza, Rudas Ferenc, Kocsis Sándor, Deák Ferenc és Mészáros József hiányzott a budapesti zöld-fehérektől, akik így álltak fel: Mindszenti – Káldi, Ónody – Kéri, Csanádi, Lakat – Budai II, Horváth, Földes, Hernádi, Czibor.
Az NB I más kávéház volt. A Győr ezt abban az évadban többször megtapasztalta: Csepelen 7-2-re, a Hungária körúton 8-1-re, Kispesten 11-3-ra kapott ki. Az utóbbi mérkőzésen Gyulai László mesterhármast ért el, de mintha nem csinált volna semmit, mert Puskás Ferenc hét gólt szerzett.
és a „tizenegyes” nyomán hat meccsnél véget ért élvonalbeli karrierje.
Nagy László, a másik kapus kiegyezett volna tizeneggyel. Igaz, a Vasas elleni találkozón, amelyen először védett az NB I-ben, még csak ötöt szedett be, pedig a duplázó Kubala László, valamint az aznap csupán egyszer beköszönő, ám 391 első osztályú meccsén 314 gólt szerző Szilágyi I Gyula is a piros-kékek csatársorában volt.
Baróti Lajos edző ETO-ja tehát 0-5-tel, míg az FTC 5-0-val melegített másnapra. Lyka Antal edző korszakos csapatát 1277 szurkolója kísérte el külön vonaton Tatabányára, ahol 10 723 hazai drukker lógatta az orrát a súlyos vereség után.
Földrajzilag is igaz, hogy Tatabánya után jön Győr, és ezúttal a ferencvárosi futballban is ez volt a helyzet. Az Üllői úton 20 ezren várták a két zöld-fehér csapatot – főleg persze a hazait –, és a tömegesen kirajzóknak nem kellett csalódniuk: amíg Gőcze Sándort a partvonalon kívül ápolták, Kocsis Sándor vezetést szerzett. Aztán Gőcze visszatért, az viszont nem változott, hogy Kocsis megint gólt lőtt, így negyedóra sem telt el, és már 2-0-t mutatott az eredményjelző tábla.
Bányik István nehezen tűrte a gyűrődést, szaporán szövegelt Somogyi Ernő játékvezetőnek. Nyilván nem Kosztolányi Dezső leggyönyörűbb költeményeiből idézett, mert a bíró kiállította.
Ám Kocsis nem akart lemaradni, még az első félidő végén újabb gólt jegyzett, a szünetben tehát ez volt az állás: FTC–ETO 6-0, Deák–Kocsis 3-3.
Legalábbis így hitte mindenki, ám Deák második gólját Gőcze öngóljaként könyvelték el, mivel a labda megpattant a győri játékoson. A 6-0 stimmelt, a Deák–Kocsis 2-3-ra módosult.
