Az újonc lerohanta a Championshipet a kezdő edzővel, és akár a PL-t is megcélozhatja

Az angol másodosztályban – kissé leegyszerűsítve – két út áll azon klubok előtt, amelyek nem a Premier League-ből estek ki a közelmúltban, és nem áll rendelkezésükre az úristen pénze. Az egyik a hatékony működési modellben keresendő, amely ellensúlyozni tudja a hiányzó milliókat, és amelyben nem is annyira az edző személye a lényeg, hanem a stabil, megfelelően működő struktúra: erre kiváló példa a Brentford vagy éppen a tavaly feljutó Luton. A másik út az, hogy keress egy olyan edzőt, aki középszerűnek tartó játékosokból is kihozza a maximumot, sőt, még annál többet is.

Igaz, nincs mindenki abban a helyzetben, hogy Marcelo Bielsa-szintű edzőlegendát szerződtessen, mint azt a Leeds tette öt évvel ezelőtt, viszont nem is csak a tengerentúlon akadnak ilyen szakemberek. Írtunk már nemrég a Coventryt a negyedosztályból a Championship rájátszásáig vezető Mark Robinsról, és kétségtelenül ebbe a kategóriába tartozik Kieran McKenna is, akinek a vezetésével az Ipswich gyakorlatilag lerohanta eddig a másodosztályt.

A mezőgazdasági központnak számító, kelet-angliai kisváros csapata

a múlt század második felében fontos szereplője volt az első osztálynak:

Alf Ramsey vezetésével egyszer meg is nyerte azt 1962-ben, majd a hetvenes években egy másik későbbi kapitány, Bobby Robson szintén élcsapattá formálta az Ipswichet. Robson még UEFA Kupát is nyert 1981-ben, olyan klasszisokkal a csapatban, mint Terry Butcher, Paul Mariner, John Wark vagy a holland Arnold Mühren. Robsonból aztán szövetségi kapitány lett, az Ipswich pedig liftezni kezdett az első és a másodosztály között.

Legutóbb George Burley juttatta fel a csapatot 2000-ben, amely rögtön az első idényében csak az utolsó fordulóban maradt le a Bajnokok Ligája-indulásról, a másodikban viszont kiesett. Azóta nem sikerült a Premier League közelébe se kerülnie az Ipswichnek, csupán a rájátszás elődöntőjéig jutott, majd jött a mélypont, amikor 2019-ben kiesett az együttes, és több mint hat évtized után újra a harmadosztályban kényszerült indulni.

A Traktorosok sorsa csak azt követően fordult jobbra, hogy 2021-ben amerikai befektetők tulajdonába került a klub, akik hiába támogatták bőkezűen az akkori edzőt, Paul Cookot, nem hozott sikert az egyébként is megkérdőjelezhető stratégia, melynek keretében a tréner egy nyár alatt gyakorlatilag az egész keretet kicserélte. Az Ipswich csak botladozott, és ezt elégelte meg 2021 decemberében a klubvezetés, amely húzott egy merészet, és Cook helyére egy fiatal, tapasztalatlan edzőt szerződtetett. Ő volt az akkor 35 éves Kieran McKenna, aki addig a Manchester United másodedzőjeként dolgozott.

A játékosként a Tottenham utánpótláscsapatáig és az északír korosztályos válogatottakig jutó McKenna egy súlyos csípősérülés miatt 23 évesen visszavonult, de rögtön el is helyezkedett a Spurs akadémiáján, majd az U18-as csapatnál végzett kiváló munkája láttán elcsábította a Manchester United. Ott ugyanebben a szerepkörben folytatta,

majd bekerült José Mourinho stábjába,

és a helyét megtartotta Solskjaer, aztán Rangnick alatt is, mielőtt hívta volna az Ipswich.

McKenna nem egyik pillanatról a másikra csinált csodát, első évadában a csapat védekezését stabilizálta: az Ipswich masszívabb, nehezebben legyőzhető együttes lett, amely a gyenge rajt után a középmezőnyben végzett. A következő idényben viszont már nem volt hiba, pedig ritkán látható, hatalmas verseny zajlott a League One-ban a két automatikus feljutó helyért az Ipswich, a Plymouth és a Sheffield Wednesday között. Kezdetben úgy tűnt, az Ipswich tartja a saját tempóját, ám a tél végére megtorpant, és a harmadik helyre csúszott vissza, miközben a riválisai könyörtelenül meneteltek tovább. A végét azonban McKenna csapata bírta a legjobban: mintha ekkorra állt volna össze igazán a társaság, amely gólzáporos győzelmekkel biztosította be a feljutását, összesen 101 gólt szerezve.

Ezt látva már a szakértők többsége is azt gondolta, az Ipswich-csel a Championshipben is számolni kell majd, és a nyári beharangozónkban mi is úgy fogalmaztunk, az első hat közé kerülés sem lenne váratlan a csapattól. Arra azonban, ami azóta történt, tényleg kevesen számítottak: az Ipswich jelenleg egyedüliként tartja a lépést a Leicesterrel, és kilenc pont előnnyel áll a második helyen úgy, hogy riválisainál egy meccsel kevesebbet játszott. Míg azonban a Premier League-ből frissen kiesett, sztárjai nagy részét megőrző és jól is erősítő Leicester esetében nem meglepő a jó szereplés, az Ipswich-ében már annál inkább.

Az új tulajdonosok valóban segítettek abban, hogy McKenna összerakhasson egy ütőképes csapatot, de az Ipswich játékoskeretében igen kevés ismerőst találhatnak azok, akiknek az angol foci elsősorban a Premier League-et jelenti.

Sőt ez az alakulat nem sokban különbözik attól, amely tavaly még a harmadosztályban szerepelt: a nyáron csak három új játékossal bővült az első csapat, komolyabb összeget pedig csak azért a Jack Taylorért, a Peterborough középpályásáért fizetett a klub, aki egyelőre nem is tagja a kezdőtizenegynek. Érkezett még további három kölcsönjátékos is, közülük a Manchester United szélsőhátvédje, Brandon Williams és a Chelsea középpályása, Omari Hutchinson kap rendszeresen lehetőséget, de ők sem tartoznak még a kulcsemberek közé. Ha megnézzük, kik játszottak az előző idény utolsó meccsén, amikor az Ipswich egy laza hatossal küldte haza az Exetert, akkor meghökkentő a hasonlóság: csupa olyan játékos lépett pályára, akik most is tagjai a csapatnak.

Ez az együttes, nem kérdés, elsősorban Kieran McKenna miatt szerepel ilyen jól. Az északír edző minden szempontból új korszakot nyitott, amióta elfoglalta a kispadot, és minden ismerője kiemeli, mennyire fontos, hogy nemcsak odafigyel a részletekre, hanem fontos számára az is: megmagyarázza, mit miért tesz. Akár a szurkolóknak is: amikor az előző idényben az Ipswich áttért a labdabirtokláson alapuló játékra, amelyben a védők nem felívelik, hanem megjátsszák a labdát, sokan féltették a csapatot. McKenna erre elmagyarázta a taktikáját, azt mondta, a szurkolóknak hozzá kell szokniuk ehhez. A korábbi menedzserek azt mondták volna, hogy fogd be a szád, de McKenna elmagyarázta az érveit – mesélte a BBC-nek a csapat egyik törzsszurkolója.

Fontos az is, hogy felnőttként kezeli a játékosait,

akiket a csapatkapitány Sam Morsyn kívül még négy megválasztott futballista képvisel, McKenna pedig bevonja őket a fontos döntésekbe, legyen szó utazásról, étrendről vagy éppen az infrastruktúra változásairól. Ez többek között elképesztően erős és összetartó csapatszellemet eredményez, amely persze önmagában még nem magyarázná a jó szereplést.

McKenna azonban taktikusként is elsőrangú, és sikerült meghonosítania a modern, letámadásra és labdabirtoklásra épülő stílust, ám képes változtatni is, ha kell. Tavaly a harmadosztályban átlagosan az Ipswich birtokolta a legtöbbet a labdát, de az idén már jóval erősebb ellenfelek jönnek szembe, ezért nem uralják már olyan mértékben a játékot, és a középmezőnyben vannak az átlagos labdabirtoklás vagy a meccsenkénti sikeres passzok tekintetében is. Az erősebb ellenfelekre való tekintettel az Ipswich nagy súlyt fektet a labda nélküli játékelemekre, és arra, hogy minél nehezebbé tegye az ellenfél számára a védekezésből támadásba történő átállást.

A csapat védekezése és támadójátéka is egyaránt kiemelkedő: az Ipswichnél csak a West Bromwich hozott le több meccset kapott gól nélkül, és a Traktorosok szerezték a legtöbb gólt is a Leicesterrel holtversenyben, továbbá az xG-táblázaton ugyancsak másodikak.

A 4-2-3-1-es játékrendben felálló csapatnak nincs is igazi sztárja, nehéz lenne egy vagy két embert kiemelni.

Még csak igazi gólzsák sincs,

a legtöbbször eredményes Nathan Broadhead is hatszor talált csak be, ezzel dobogón sincs a Championship legjobb góllövői között. A középcsatár George Hirst ugyan csupán három gólt szerzett eddig, viszont önzetlen játékával és hatalmas mezőnymunkájával nagy szerepe van abban, hogy a mögötte játszók (mint például a bal szélről induló Broadhead) rendkívül veszélyesek a kapura, miközben a legtöbb assziszt a balhátvéd, Leif Davis nevéhez fűződik. Davis és Hirst elég jellegzetes alakja ennek az Ipswichnek: egyikük sem kapott lehetőséget a korábbi klubjaiban, ám McKenna megtalálta a helyüket, és mára mindketten kulcsemberek lettek a Championship egyik élcsapatában, ráadásul mindketten 25 év alattiak.

De nemcsak fiataloknak jut hely, hiszen a középpályán két harminc fölötti játékos – a kapitány Morsy meg a másodvirágzását élő, ausztrál Massimo Luongo – diktálja a tempót, és a cseh kapus, Václav Hladky sem most kezdte a karrierjét. McKenna, úgy tűnik, megtalálta a tökéletes egyensúlyt a fiatalos energia és a rutin között, az Ipswich pedig egyelőre nem hajlandó megtorpanni.

Az biztos, hogy feljutó csapat még soha nem kezdett ilyen jól a Championshipben.

Ám még a szezon harmadán sem vagyunk túl, és láttunk már jó néhányszor olyasmit, hogy a repülőrajttal induló együttesek végül a középmezőnyben végeztek. Ugyanakkor nem lehetetlen, hogy az Ipswich megőrizze a feljutó helyezését, bár legutóbb több mint tíz éve láthattunk ilyet a Southamptontól. Mivel azonban McKenna érthetően keresett lett az elmúlt időszakban, az Ipswichnek plusz motivációt jelenthet a mielőbbi feljutás, hiszen úgy a legkönnyebb ellenállni a Premier League-klubok csábításának, ha mi magunk is ott szerepelünk.