A Hétfői Hírek plasztikusan számolt be az 1978. október 29-én rendezett Eb-selejtező körülményeiről:
„Kijut a természeti megpróbáltatásokból Szalonikinek, Görögország második legnagyobb kikötővárosának. Júniusban földrengés rázta meg (még mindenütt láthatók a katonai szükségsátrak, ahol az emberek meghúzódtak, és azóta is csaknem minden nap utórezgések jelentkeznek), most pedig 48 órán át példátlan esőzés tette próbára a sokat szenvedett lakosság idegeit. Szünet nélkül esett, és Szalonikitől mintegy 80 kilométerre 40 centiméteres hótakaró fedi a földeket. A megpróbáltatás vasárnap kora reggel ért véget – már amennyire –, lassan felszakadozott a felhőzet, de még minden víz alatt áll. Természetesen a mérkőzés színhelye, a Kaftanzogliu-stadion gyepszőnyege is, hiszen ez a rengeteg csapadék nem tűnhet el egyik óráról a másikra, a pálya uszodát idéz. Szombat éjjel már az is szóba került, hogy esetleg új terminust kell keresni a pálya használhatatlansága miatt.”
Bár elhalasztották volna a meccset!
Mert negyven évvel az után, hogy vb-selejtezőn 11-1-re nyert a válogatott a görögök ellen, a szaloniki „befürdőben” esélyük sem volt hazánk fiainak, azon az őszön – a finnektől Helsinkiben elszenvedett 1-2 után – másodszor érte őket demoralizáló vereség.
Vándor Kálmán a meccs előtt nyílt levelet intézett a válogatotthoz a Népszavában:
Miért féltelek benneteket a szaloniki mérkőzéstől? Mert egy vonatkozásban minden csoportbeli ellenfelünk felettünk áll: hozzáállásban! A mai futballvilágban a szép játékot legfeljebb megtapsolják, a lapokban megdicsérik, de pontokban nem honorálják. Ti még mindig azt hiszitek, hogy két szép csel, egy szellemes megoldás (jaj, de jó is ilyet látni!) elég a győzelemhez. S miután erre képeseknek érzitek magatokat, félvállról veszitek az edzéseket, a bajnokságot, s ebből kifolyólag képtelenek vagytok megújulni a válogatott mérkőzéseken.
Majd a mérkőzés után megjegyezte: „Ha a posta egy kis humorérzékkel rendelkezne, akkor most visszaküldené a válogatott csapat lelkesítésére Tatára küldött nyílt levelet azzal, hogy a címzett ismeretlen.”
A Labdarúgás című szaklap odáig ment: „Az eddig jóval több mint fél ezerszer pályára lépő magyar válogatott még soha ilyen gyenge teljesítményt nem nyújtott.” A Népszabadság is hasonló húrokat pengetett: „Sok mindent átéltünk már a magyar csapat mérkőzésein, de azt még soha, hogy a válogatottnak egyetlen akcióra se legyen ereje.” A Magyar Nemzet úgy vélte: „A magyar edzésmódszerek, a magyar bajnoki mérkőzések alkalmatlanok arra, hogy játékosainkat nagyobb feladatok megoldására készítsék fel. Nem egy rosszul összeválogatott, pillanatnyi hullámvölgybe került játékosokból álló csapat szenvedett vereséget a görögöktől, hanem az egész magyar labdarúgásnak adták ki a bizonyítványát.”
