Így csinálj BL-elődöntősből kiesőjelöltet 6 lépésben!

1. Nevezz ki egy tapasztalatlan sportigazgatót, csak mert a szurkolók követelik!

Ha volt egy olyan pillanat, amikor valami megváltozott; amikor egy addig soha nem látott pályára siklott a Lyon mozdonya, az 2019 tavasza.

A lyoni szurkolóknál ekkor telt be a pohár. Hiába játszott a csapat a csodaszép új stadionban olyan tehetséges hazai nevelésekkel, mint Houssem Aouar, Amine Gouiri, Nabil Fékir vagy Lucas Tousart, a játék mégis gyötrelmesen nézett ki. Gyűlölték a vezetőedző, Bruno Génésio korszerűtlen játékát, a szakmaiatlan kisugárzását, a semmitmondó motivációs flipchartjait. Annyira torkig voltak azzal, hogy az elnök Jean-Michel Aulas folyton a pénzügyi eredményekre mutogatott, hogy viccből átkeresztelték a klubot EBITDA FC-nek.

Aulas több mint 30 éve irányította a klubot, a vezetői felfogása pedig egyszerű volt:

a klub körülötte forog, és nem fordítva.

A szurkolói nyomás (és talán az idő múlásának) hatására viszont úgy döntött, hogy megosztja a hatalmát és nagyobb teret ad a sportszakmaiságnak. Az addig nem létező sportigazgatói székbe azt a Juninhót Pernambucanót ültette, aki a klub egyik legendájaként a szurkolók feltétlen bizalmát élvezte, ám sportigazgatói feladatokat addig még nem látott el. Juninho kinevezte vezetőedzőnek korábbi csapattársát, Sylvinhót, aki hamis rajtot vett. Mindössze 10 meccs után menesztették.

2. Add át a hatalmat, de csak félig!

Aulasnak nem volt terve arra, hogyan adjon teret másoknak. A Lyon az évek alatt egy kézi vezérlésű klub volt, ahol szinte minden stratégiai kérdésben egyedül döntött, a játékoseladástól kezdve a szakmai stáb összetételéig. Lehet, hogy Juninhóval elszámolta magát, de ami utána jött, az pont Aulasra vall: amikor balul sültek el a dolgok, gyorsan visszarántotta magához a kormányt. Sylvinho földbeállása után a Lyon edzője Rudi Garcia lett, aki nemcsak, hogy a szöges ellentéte volt a szurkolók által prefeált modern, progresszív edző eszményének, de korábban még a rivális Marseille edzőjeként is többször beleszállt a klubba. Garciát a beszámolók szerint ugyan Juninho nevezte ki, de Aulasnak elég komoly ráhatása volt a döntésre.

Garcia távolabbról nézve és hunyorítva olyan volt, mint Bruno Génésio: tapintatlan, konzervatív és nem túl fantáziadús. A Lyon javulni kezdett, de a plafonja sem emelkedett a végtelenségig. Garcia azt hozta, amit Garciától várni lehetett: a minimál-játék mellett a bírókat hibáztatta, a pontrúgások gyatra levédekezéséről panaszkodott, és azt ígérte, hogy hamarosan a támadások javulni fognak (nem javultak). A Lyon lendülete épp kezdett felfutni, amikor a bajnokság a koronavírus-járvány miatt félbeszakadt. A Lyon a 7. helyen zárt, amivel bukta az európai szereplést, de a liga odadobott egy pénzügyi mentőövet.

Garcia utána már nem tudott javítani az eredményeken. Juninho utolsó dobása az ultrák minden piszkos szakmai fantáziáját megtestesítő Peter Bosz lett, aki az első olyan edző lett Lyonban, akinek az anyanyelve nem a francia volt (a kritérium Aulasnak volt fontos). Bosz elkezdett ugyan modernebb stílusjegyeket átültetni (Jérome Boateng mélységi felpasszai, szélső rotációk, felfutó középpályások), de időnként naiv vereségekbe szaladtak bele.

2021 végén viszont újabb kisebb földrengés történt: Juninho egy előre nem leegyeztetett rádióinterjút adott, ahol elmondta, hogy a szezon végén abbahagyja a munkát, elege van a hétköznapi harcokból, elfáradt, pihenni szeretne.

Az Aulasszal való kapcsolatában érezhetően valami eltörött, a két ember ezután nem beszélt többé. „Mintha a fiad hagyna el. Próbáltam hívni a születésnapján, karácsonykor is, de nem veszi fel a telefont” – mondta elkeseredetten Aulas, aki aztán később elismerte, hibázott Juninho kinevezésével.

3. Add át a stafétát, de minél lassabban!

Alig fél évvel később Aulas eladta a Lyont.

Az új tulajdonos az amerikai befektető John Textor lett, aki tudta, hogy nemcsak egy futballklubot, de egy egész vállalatot kellett átvennie, minden adminisztrációs kínjával együtt. A 73 éves Aulas viszont ügyelt arra, hogy ne egyből adja át élete fő művét, hanem fokozatosan.

Itt leszek még további 3 évig. A klub erőforrása leszek és állok rendelkezésre továbbra is

– jelentette ki az aláíráskor.

Szűk egy évvel később aztán az új tulajdonos óriási megdöbbenésre megvált Aulastól. Bennfenntesek szerint a volt elnök továbbra is részt akart venni a napi ügymenetben. Aulas módszereit még elnézték a korábbi kisebbségi tulajdonosok, Textor viszont nem akart egyszerű malacpersely maradni. Az amerikai ráadásul szeretett volna létrehozni egy minden igényt kielégítő scouting-részleget is, amit Aulas sosem alakított ki, mert az ilyen feladatokat mindig a személyes bizalmi körének delegálta. Aulas nem ilyen búcsút érdemelt, de 36 év után távoznia kellett Lyonból.

Egy átadás-átvétel sosem egyszerű. A Lyon esetében egy közel egy évig tartó procedúráról volt szó, ami alatt régiek még nem mentek el és az újak sem érkeztek meg. Egy évig nem lehetett tudni, ki hozza a fajsúlyos a döntéseket, miben változik a klubfilozófia, vagy kinek mennyire biztos a helye. Ugyanez történt pepitában Londonban a Chelsea-nél is Roman Abramovics távozása után, amit a sportszakmai eredmények is visszatükröztek.

4. Hozd vissza az régieket, és add el hamarabb a tehetségeid!

Ez a tapogatózás tükröződik vissza a klub igazolásairól is. Juninho alatt kevés játékosról lehetett azt mondani, hogy maradéktalanul bevált volna. Lucas Paquetá ide tartozik, egyéni szinten két sikeres évet töltött Lyonban, mielőtt a West Ham Unitedhez került. Nicolas Tagliafico tavaly világbajnoki győztesként tért haza Katarból. Alexandre Lacazette tavalyi 31 góljában semmi kivetnivaló nincs, sőt, egy ideális világban ez egy bajnokcsapat gólkirályi termése lehetne.

Van ugyanakkor egy furcsa mintázat: Lyonban elkezdtek visszaszállingózni a klub korábbi játékosai.

Lacazette mellett Corentin Tolisso, Dejan Lovren és az exmarseille-i Duje Caleta-Car is visszatértek. Papíron szép leírni a nevüket, de nagyon kevés olyan példát lehet felhozni, ahol egy volt játékos visszatérése messzemenően sikeres lett volna. A visszahozataluk inkább tűnik átmeneti buherának, mintsem jövőbemutató elképzelésnek.

Főleg annak fényében, hogy közben rengeteg játékost eladtak. A Lyon korábban abban volt erős, hogy a világszintű akadémiájáról (Franciaországban évről-évre ők nyerik a felméréseket) a legtovább tudta megtartani a tehetségeit, tavaly viszont elfogyott a pénz, leginkább az infláció, az energiaárak növekedése és a kieső Bajnokok Ligája-bevételek miatt. Egy nyár alatt kénytelenek voltak eladni Bradley Barcolát, Houssem Aouart, Castello Lukebát és Malo Gustót. Nincs az az akadémiai futószalag, amelyik azonnal kiköpi az utánpótlásukat.

A Lyon túladott a tehetségein és cserébe kétes minőségű játékosokat hozott. Akárhogy nézzük, ez a szöges ellentéte annak, amivel annyi éven át megkapaszkodtak a Paris Saint-Germain árnyékában.

5. Ha nem megy a játék, keresd a téglát!

Ma a Lyon edzőjét Fabio Grossónak hívják. Alig egy hónapja nevezték ki annak a Laurent Blanc-nak a helyére, akivel ramatyul kezdődött a szezon, és akinek a helyére sürgősen kellett valaki, aki ki tudja hozni a korlátolt keretből a maximumot.

Grosso egyelőre még a tapogatózásnál tart. Kipróbált már három- és négyvédős játékrendszert, és még keresi a módját, hogy legnagyobb tehetsége, Rayan Cherki köré építse a játékot, de az eddigiek alapján leginkább sehogy nem alakul. Az egész csapat egy farkába harapó kígyó. Cherki a korosztályos francia válogatottban remekel, a Lyonban viszont nem találják labdával, vagy ha mégis eljuttatják hozzá, senki nem kéri el tőle azt.

A múlt héten aztán jött egy újabb botrány. A jelenleg rádiós műsorvezető Jérome Rothen azt állította, hogy a játékosoknál már most betelt a pohár.

Név nélkül mondhatom, hogy az öltöző többségének elege van Grossóból. Ki nem állhatják a pofáját

– mondta Rothen.

Másnap Grosso lefújta az edzést és helyette csapatértekezletet hívott össze, ahol elmondta, hogy fel fogja kutatni, ki volt a szivárogtató. A játékosok ezután tanácsot hívtak össze, ahol elmondták, ha senki nem vállalja magára a felelősséget, közös nyilatkozatot fognak kiadni arról, hogy kiállnak az edzőjük mellett. Az egésznek olyasmi szaga van, mint amikor Raymond Domenech 2010-ben felolvasta a francia válogatott tagjainak zendülését, miközben a sztrájkoló játékosok a háttérben a buszon ücsörögtek.

Hasznos dolog megelőzőleg fellépni a szivárogtatás ellen. Amikor viszont beüt a baj, ott csak a tűzoltás marad. Grossónak nagy eséllyel meg vannak számlálva a napjai.

6. Beszélj mellé!

A Lyonnak jelenleg 9 forduló után 3 pontja van. A múlt héten még az utolsó-előtti Clermont Foottól is kikaptak. John Textor viszont valamiért bizakodó.

„Elmondhatom, hogy eddig még nem kudarcos az évünk. A legrosszabb, ami történhet, hogy a középmezőnyben végzünk” – mondta pár héttel ezelőtt. A clermont-i vereség után azt mondta, „nem érdemeltünk vereséget, biztos vagyok benne, hogy megkapaszkodunk.” Amikor a kiesés valószínűségéről kérdezték, felnevetett. „Elnézést, azt hittem, ön viccel” – mondta.

Nincs azzal baj, ha egy vezető bizalmat próbál sugározni, de az már nagyobb gond, ha ez a valóság tagadásával jár.

A Lyon jelenleg ugyan balszerencsés (a Lorient ellen 2 lövés után 2 gólt kaptak és olykor lehetetlen helyekről nyelnek be lövéseket), de a haladó statisztikák is azt támasztják alá, hogy a Lyon hiába rendelkezik a liga harmadik legnagyobb büdzséjével, jelenleg semmivel nem mutat fel többet, mint egy kiesőjelölt. Textornak erre kellene reagálnia, de egyelőre senki nem mond semmit.

A Lyon az a hely, ahol a régi kocsis nehezen adta át a gyeplőt, az új kocsis viszont még nem vette át teljesen. Aulas maga volt az intézmény, és onnantól, hogy ő háttérbe vonult, a sorok elkezdtek félrecsúszni körülötte. Textor viszont még nem mutatta meg, milyen is az általa vezetett szervezet.

A kerete alapján a Lyon többet érdemel, de az a környezet, ami a csapat körül kialakult, soha nem látott mélységekbe taszította a klubot.