A vesztett pontokat tekintve egyformán állt a Honvéd és a Vörös Lobogó, azaz a két csapat bajnoki döntőre készült hetven éve, 1953. szeptember 27-én. A Népsport „az ősz legnagyobb találkozójaként” harangozta be a mérkőzést, a Magyar Nemzet „A magyar labdarúgás nagy eseményei előtt” címmel szánt néhány mondatot a találkozónak, ám a többi lapban nem foglalkoztak a rangadóval, az olvasó legföljebb a sportműsorban értesülhetett a kettős meccsről. Ahogyan a Szabad Népben is: „Labdarúgás. NB I. osztályú mérkőzések: Vasas–Győri Vasas, Népstadion 13.30, Vörös Lobogó–Honvéd Népstadion, 15.30.”
A két csapatban tizennyolc olyan játékos – Grosics, Lóránt, Bányai, Bozsik, Budai II, Kocsis, Babolcsay, Puskás, Czibor, illetve Gellér, Kovács II, Börzsei, Lantos, Kovács I, Zakariás, Sándor, Hidegkuti, Palotás – lépett pályára, aki szerepelt már a válogatottban, bár Budai II, Kocsis és Czibor akkor éppen kikerült a címeres mezes keretből. Mándi Gyula szövetségi edző ezt azzal indokolta:
„Budai még az olimpián megsérült, azóta bajlódik a bokájával. Szerintem helyes lenne, ha a csapata is pihentetné, amíg teljesen rendbe nem jön. Kocsis és Czibor azt hiszik, hogy az olimpiai bajnokság megszerzése és a kiemelkedő nemzetközi győzelmek elérése folytán nélkülözhetetlenek, őket nem lehet kitenni a csapatból.
Kocsist is, Czibort is többször figyelmeztettük, s kértük, szakítsanak azzal a baráti körükkel, amely a könnyelmű, léha életmódra szoktatja őket. Hónapokig vártuk, hogy ismételt figyelmeztetésünket saját érdekükben megszívlelik, életmódjukon változtatnak, de sajnos ez nem így történt.
A problémás magatartás ellenére és különösebb hírverés nélkül is 70 ezren mentek ki a Népstadionba, ahol az előmeccs meglepetéssel kezdődött, és szenzációval zárult. A találkozó elején Kontha Károly hazaadás gyanánt Dombos Ágostonhoz passzolt, a kisalföldi jobbszélső kicselezte Kamarás Mihály kapust, majd a hálóba gurított. A Bundzsák Dezsőt, Berendy Pált, Sárosi Lászlót, Csordás Lajost, Szilágyi Gyulát, Illovszky Rudolfot felvonultató Vasast megbénította e nyitány, ráadásul a győri kapus, aki Pesti volt, Pesti Zoltán, ragyogóan védett, így az ETO mindvégig megőrizte előnyét (0-1).
A fő mérkőzés csalódást keltett, az Esti Budapest szerint „rangadó mérkőzéseken szokatlanul lagymatag, tervszerűtlen játékot mutatott két legjobb labdarúgó-együttesünk”. A Szabad Ifjúság szintén arról számolt be: „A játék meglehetősen alacsony színvonalú volt, s különösen lélektelenül játszott a Bp. Honvéd.”
E lap megjegyezte még: „Puskás és Kocsis között nincs olyan összhang, amely az eredményes szereplés elengedhetetlen feltétele. Két sokszoros válogatott játékosunk, sok nagy siker részese, nemzetközi viszonylatban is a magyar sport büszkesége, nem érti meg egymást. A két játékos közötti ellentét rányomja bélyegét az egész együttes játékára.”
