Szoboszlai Dominik máris pótolhatatlan része a liverpooli gépezetnek

Július elején vált hivatalossá, hogy Szoboszlai Dominik a Jürgen Klopp által irányított Liverpoolba igazol, a korábbi magyar rekordot messze megdöntő 70 millió euróért. Akkori elemzésünkben azt írtuk: a pénzügyileg és szakmailag is történelmi transzfer abszolút indokolt volt, hiszen Szoboszlai profilja, valamint salzburgi és lipcsei előélete tökéletesen alkalmassá teszi arra, hogy a liverpooli „heavy metal” futballban is megállja a helyét. Most pedig megvizsgáljuk, mindez mennyire valósult meg az első másfél hónap tétmérkőzésein!

Az analízist a támadójátékkal érdemes kezdeni, hiszen a közvélemény érthetően a játék e fázisában várta a legtöbbet Szoboszlaitól. Amint arra számíthattunk, a Liverpool kezdőjének gerince erre az idényre alapjaiban kicserélődött, mivel távozott az elmúlt öt év sikercsapatának jelentős része. A korábbi félelmetes Salah, Firmino, Mané trióból mára csak az egyiptomi maradt, de mások mellett Fabinho és Henderson is távozott a középpályáról. Alisson előtt így a védelemben Robertson, Matip és Van Dijk mellett – Alexander-Arnold sérülése miatt – Joe Gomez szokott jobbhátvédet játszani.

A középpálya összetétele nemcsak Szoboszlai szempontjából érdekes:

az elszerződő Fabinhót a klub nem is próbálta hasonló, klasszikus védekező középpályással pótolni. Ehelyett a középpályán kifejezetten irányító vénájú játékosok – Szoboszlai mellett az argentin világbajnok Mac Allister és a saját nevelésű Curtis Jones – kapnak szerepet.  Elöl pedig Salah-n kívül Luis Diaz, Cody Gakpo vagy Darwin Nunez játszik, alkalomadtán akár egymással is rugalmasan pozíciót cserélve.

Ezzel a húzással a Liverpool hallgatott az új idők szavára. Emlékezhetünk, hogy a 2019-2020 környéki sikerszériában a csapat felállt védelmek ellen még sokkal kevésbé futballozott magabiztosan, mint manapság. Az akkori, a pályán többnyire mélyebben elhelyezkedő Fabinho, Wijnaldum, Henderson hármas még sokkal inkább a középpályás védekezésben és a támadások biztosításában jeleskedett. Ezért az áttörésben és a helyzetek előkészítésében a két szélsőhátvéd – főleg a jobb oldalon Alexander-Arnold – kellett, hogy átvegye a karmesteri pálcát. Ezek az idők azonban már elmúltak: a középpályán három nagyjából azonos hatáskörű, mélyebben és magasabban is jól használható játékos kap helyet. Ezért a két szélső védőnek jóval kevesebbet kell felfutni a vonal mellett, a rendszer fizikailag is kevésbé lesz megterhelő, ami nagyban javítja a kontrák elleni – a legutóbbi évadban igencsak sebezhető – védekezést. A középpálya összetétele tehát megfelel a legújabb trendeknek, amelyek a pozíciók elmúlt években megszokott rigiditása helyett ismét inkább a flexibilitást és a játékosok egymáshoz képesti relációját helyezik előtérbe.

Ez az egész újszerűség jól látható a Liverpool labdás játékában. Az elmúlt időszakban, nem kis részben De Zerbi Brightonjának köszönhetően, a labdakihozatalokban – a pálya szélei között történő forgatások helyett – ismét mind nagyobb hangsúlyt kap a pálya közepe, s az ellenfél mélységben való kicsalogatása. A többi nagycsapat – például a City – játékában is egyre többet láthatjuk ezt, s az új középpályás triónak hála, immár a Liverpool sem kivétel.

A labdakihozatal első fázisában gyakran észrevehető, hogy Szoboszlai Mac Allister mellé, a jobb félterületbe lép vissza, nem ritkán a kapunak háttal.

A vörösmezesek így középen hat emberrel tudják kihozni a labdát. Szoboszlai pedig finom első érintésével, technikai képzettségével akár egy az egyben is le tud fordulni a rárontó középpályásról, hogy aztán a félterület, vagy a szélek felé forgatva, bátor passzokkal hozza játékba csapattársait.  Nem véletlen, hogy a jelenlegi csapatból Szoboszlainak van a második legmagasabb xGChain-je (az összes lövéssel végződő támadásépítés, amelyben részt vesz). Az xGBuildup-ban (az előbbi mutató lövések és kulcspasszok nélkül) pedig messze Szoboszlai a csapat éllovasa, amely azt mutatja: a saját térfélen is legalább olyan fontos láncszeme az együttesnek, mint az ellenfél oldalán. Robertson (17) és Salah (16) mögött ugyanakkor 13-mal neki van a harmadik legtöbb kulcspassza, és 7-tel a legtöbb hosszú keresztlabdája.

Az elmúlt években hozzászokhattunk, hogy Klopp csapata felállt fal ellen is némileg direktebben játszik Pep Guardiola Manchester Cityjéhez képest. Noha a német edző sokat átvett katalán kollégája pozíciós elveiből, továbbra sem volt ritka, hogy a két szélső hátvéd hosszú, mélységi labdával indítsa a területbe beinduló, gyors támadókat. Ezt, bár kevesebbszer, ma is láthatjuk. Az elöl játszók közül Darwin Nunez, Cody Gakpo és különösen Luis Diaz is alkalmas arra, hogy ilyen labdák célpontja legyen. A Klopp-féle Liverpoolban azonban a laposan végig vitt támadások nagy része a félterületben ment végbe, hiszen egy esetleges visszatámadás után innen kedvezőbb, átlós szögből lehet folytatni a támadást a centrum(kapu) vagy a szél (felfutó szélső védő) irányába. Szoboszlai ezekben a szituációkban gyakran a vonalak közé is felmozog a jobb oldali félterületben, ám kevesebbszer érkezik a büntetőterületen belüli, befejező pozícióba, s inkább az áttörésben, vagy a tizenhatos biztosításában van szerepe.

Egy teljes támadás: Szoboszlai visszalép a pálya közepén, hogy kicsalogassa az ellenfelet, majd fellép a vonalak közé, és a jobbhátvéd zár be a helyére. Végül az ő beadásával fejeződik be a támadás.

Itt érhető tetten, miben változott leginkább Szoboszlai játéka: mivel a bal helyett inkább a jobb oldali félterületben tűnik fel többször, kevesebb alkalommal van lehetősége befelé, átlósan kombinálva kulcspasszhoz vagy lövéshez jutni. Kilencven percre vetítve a teljesítménye mind a várható gólpasszokat, mind a kulcspasszokat, mind pedig a lövéseket tekintve némiképp visszaesett az elmúlt két németországi évhez képest. Az xGChain/90 és az xGBuildup/90 ugyanakkor eddig jelentősen magasabb a Liverpoolban.

Ezeket a mutatókat összevetve tökéletes lakmuszpapírt kaphatunk Szoboszlai szerepének alakulásáról, noha ez a tendencia a későbbiekben ellenféltől és meccstervtől függően még változhat. A Leicester ellen az ellenfél védővonalai között lőtt bombagólja pedig figyelmezteti a riválisokat: tendencia ide vagy oda, egy extraklasszis játékos bármikor képes váratlan veszélyt jelenteni.

A labda elleni játékban alkalmazott 4-3-3/4-1-4-1 felállásban Szoboszlai általában jobb oldali belső középpályásként végzi a védekező mozgásokat. A lipcsei szerepéhez képest tehát kissé mélyebben védekezik, csak alkalmanként kell az emberére fellépnie a támadó hármas mellé. Ezt jól mutatja, hogy négy csapattársával (Mac Allister, Jones, Gomez, Nunez) egyetemben csak két labdát szerzett az ellenfél védő harmadában, miközben az elülső sorban védekező Salah és Diaz ötöt-ötöt. A középső és a védő harmadba viszont szükség esetén Szoboszlainak akár mélyen is vissza kell jönnie az ellenfél beinduló emberével, hosszában tehát labda ellen is bejátssza az egész pályát.

A Liverpool 4-3-3-ban letámad, a középpályáról Curtis Jones lép ki az emberre. Szoboszlai egy sorral hátrébb helyezkedik, és visszafelé is követi az emberét.

Összességében tehát

Szoboszlai Dominik kitűnően beilleszkedett Liverpoolban.

Új csapatában a játéka kissé átalakult a korábbiakhoz képest, hiszen immár a saját térfelén is legalább olyan fontos feladatokat kap, mint az ellenfél kapujához közel.  A játék minden fázisában fontos szerepe van, amellett pedig, hogy pótolhatatlan része egy eddig jól működő gépezetnek, karakteres játéka és egyéni megmozdulásainak sora akár önmagában is képes befolyásolni egy-egy mérkőzés menetét. Reméljük, továbbra is megmarad a teljesítménye az eddig megszokott stabil, magas szinten, hogy végérvényesen a szűk világelit részévé váljék.

Az adatok forrása az understat.com és az fbref.com.