Győri balett Angyalföldön: amikor az ETO szenzációs négyesekkel szórta meg a Vasast

Az iskolakezdés 1963-ban szeptember másodikára tolódott; elsején – vasárnap – az NB I ötödik fordulóját tartották az országban. A program nem ígért semmi különöset, a műsorban nem szerepelt rangadó. A hét mérkőzésen így is kereken 100 ezer – meccsenként 14 285 – néző volt, a látogatottsági listát a Debrecen–FTC találkozó (1-5) vezette 22 ezres közönséggel.

A Fáy utcában rendezett Vasas–Győr meccsen annyian (17 ezren) gyűltek egybe, ahányan Miskolcon a Diósgyőr–Komlón. Az ETO addig sohasem nyert Angyalföldön, egyetlen fővárosi győzelmét 1953 szeptemberében a Népstadionban érte el a Vasas ellen: 70 ezres tömeg előtt Dombos Ágoston góljával 1-0-s sikert aratott.

A piros-kékek elleni statisztikája így is csak 1-3-10-re javult, és a Kisalföldön sem volt sokkal jobb a mérlege: 3 győzelem, 4 döntetlen, 6 vereség. Igaz, a harmadik diadal bő három hónappal a Fáy utcai vendégjáték előtt született, azon a napon – 1963. június 16-án –, amelyen megkezdte a kozmosz meghódítását Valentyina Tyereskova, az első űrrepülőnő. Ennél kisebb szenzáció volt, hogy a vagongyári pályán a vezetést megszerző Machos Ferenc 0-1-nél mellé rúgta a Vasas tizenegyesét, majd a hajrában az ETO – Szaló József és Povázsai László góljával – 2-1-re fordított.

Szaló a Fáy utcában is veszedelmes volt: a 12. percben húsz méterről a felső lécet találta el, és a kipattanó labdát Keglovich László bepasszolta (0-1). Alig két perccel később Palotai Károly a léc alá küldte a szabadrúgást (0-2), és az addig meg sem rezdülő angyalföldi publikum, amely 0-1-nél még biztos volt abban, hogy csapata simán túlteszi magát a váratlan intermezzón, egyszeriben aggódni kezdett.

Szokatlan érzés volt ez a Fáy utcában, hiszen hazai futballkörökben évtizedeken át az a mondás járta:

a vidéki csapatok már az Osztapenko-szobornál elveszítik a fővárosi mérkőzéseiket.

Az ETO ellenben folytatta a góltermelést: Orosz László átadásából Korsós István lőtt a hálóba. Még fél óra sem telt el, és már 3-0-ra vezetett a Győr!

A nagy hírű Vasas játékosai (Szentmihályi – Ihász, Mészöly, Bakos, Sárosi – Sas, Mathesz – Pál II, Kékesi, Machos, Farkas) legalább annyira blamálták magukat, mint az MTK illetékesei, akik a próbajátékon náluk lévő Korsóst nem találták megfelelőnek. A „tehetségtelen” csatár az ETO-val bajnok és BEK-elődöntős volt, aztán elszegődött a Vasashoz, amelynek csapatában újabb bajnoki címet nyert úgy, hogy az angyalföldi együttes az egész 1966-os évadban veretlen maradt.

De 1963-ban Korsós még az ETO-ban villogott, olyannyira, hogy a negyedik győri gólt – miután a „vészkapus” Mészöly Kálmán a gólvonalról kifejelte Keglovich labdáját – bravúros ollózással küldte Szentmihályi Antal kapujába (0-4).

A Képes Sport azt írta: „Palotai és Korsós játéka élményszerű volt.” A Hétfői Hírek meg azt: „A Győr teljesen megérdemelte a győzelmet. Még a gólarány sem túlzott. A Vasasra nem lehetett ráismerni.”

Csaknem négy évvel később, 1967. május 15-én a HH azt jelentette a Vasas–Győr mérkőzésről:

Nem csodálható a nagy érdeklődés – 25 000 néző –, hiszen a bajnokcsapat és a kupagyőztes találkozott eszményi labdarúgóidőben. A Győr knock-outolta a Vasast. A 0-1-es félidőt követő második szakasz első perceiben a vendégek két gyors támadással eldöntötték mérkőzés sorsát. Ami utána következett, az már inkább majális, szórakozás volt.

Az ETO ismét 4-0-ra nyert a Fáy utcában!

Igaz, Korsós – aki már a Vasasban játszott – szárkapocscsont-repedést szenvedett, és megsérült Mészöly is. Cserélni akkoriban nem lehetett, így a Vasas, bár Mészöly a pályán maradt, gyakorlatilag kilenc játékossal futballozott a Tóth – Keglovich, Orbán, Kiss, Izsáki – Nell, Somogyi, Máté – Stolcz, Varsányi, Győrfi összetételű kisalföldi csapattal szemben.

A vendégek két legjobbja a parádés kapásgóllal nyitó Győrfi László, valamint a gólt szerző és gólpasszt adó Nell Lajos volt, aki csak azért játszott, mert Palotai közvetlenül a mérkőzés előtt megsérült. Nell 1964-ben és 1965-ben a Vasas futballistája volt – összesen 15 NB I-es meccsen szerepelt piros-kékben –, majd az ETO-hoz igazolt.

Fáy utcai visszatérését az angyalföldi szurkolók közül kevesen üdvözölték…Rózner Győző, a Vasas szakosztályvezetője meg arról panaszkodott: „Bíróczky játékvezető nem torolta meg kellő eréllyel a sorozatos taktikai szabálytalanságokat, ezért Korsós, Mészöly és Ihász is megsérült. Túl a mérkőzésen a legnagyobb gondunk, hogy mi lesz az összeállítás szerdán Salgótarjánban.”

A nógrádi találkozón ez a tizenegy szerepelt: Kenderesi – Bakos, Liebhaber-Lázár, Berendy, Ihász – Mathesz, Pál II – Molnár, Puskás, Farkas, Vidáts. A Vasas 4-2-re győzött,

az újonc Vidáts Csaba mesterhármast ért el,

az akkoriban 1-től 5-ig osztályozó Népsport a maximális 5-össel jutalmazta. (A szintén főszereplő Kenderesi István, aki 2-2-nél hárította Taliga Ferenc tizenegyesét, 4-est kapott. Négyest könyvelhetett el Cserháti József, a salgótarjáni kapus is, de nem a Népsporttól.)

A sportlap azt írta az első NB I-es mérkőzésén triplázó labdarúgóról: „Amíg a hangosbeszélő nem mondta ki a nevét, a zöm nem tudta, kicsoda. Első megmozdulása után, amikor két testcsellel kétfelé küldött két védőt, már élénken figyelték őt. Később egyre inkább felhívta magára a figyelmet. Lendületes, gyors, szemfüles, nagyon ügyes volt. Bemutatkozása pompásan sikerült.”

Nem csoda, ha benn maradt a csapatban, sőt a következő héten 80 000 néző előtt játszott a Népstadionban, ahol a Vasas – Farkas János góljával – 1-0-ra legyőzte az Újpestet. Ám a címvédés nem sikerült, sőt a piros-kékek a dobogóról is leszorultak, az első három sorrendje ez volt: 1. FTC, 2. Újpest, 3. Győr.

Négy évvel korábban így zárult a bajnokság: 1. Győr, 2. Honvéd, 3. FTC. Ugyanúgy először lett aranyérmes az ETO, ahogyan a Fáy utcában első ízben húzta ki a „győri gyufát” a Vasas.

Hogy aztán – bár nem kért – repetát kapjon a 0-4-ből…