Nagy nap volt 1983. augusztus 20. az Aberdeen Football Club számára: a skót csapat aznap játszotta első bajnoki mérkőzését az újjáépített Pittodrie stadionban. A találkozó Európa első olyan arénájában zajlott, amelyben kizárólag ülőhelyek sorakoztak. A Press and Journal című skót lap büszkén írta: „A Pittodrie stadion évekkel megelőzi bármelyik angol pályát.”
A beszámolók szerint „a lángok megvilágították az eget” 1971. február hatodik napjának hajnalán, amikor a tribün harmada martalékká vált, egyúttal a klub műtárgyainak-emlékeinek gyűjteménye, továbbá összes hivatalos irata megsemmisült. A harmincöt áldozatkész tűzoltónak egyetlen trófeát, a skót kupa mását sikerült megmentenie.
Emberéletet nem követelt a szerencsétlenség, hiszen a korai időpontban senki nem volt a stadionban, ahol gázpalackok is felrobbantak a csapás során. Noha két hét héttel a tűz után már meccset rendeztek a Pittodrie-ben – 0-0 a Rangers ellen –, a megtépázott sporttelep egészen másképpen festett, mint addig.
A felújítási munkálatok – pénzügyi okokból – csak 1977-ben kezdődtek meg, a rekonstrukció több mint kétmillió fontot emésztett fel. De hatévnyi várakozás után, a Dundee FC elleni bajnoki nyitányon nem csupán a 3-0-s diadaltól, hanem a stadion látványától is boldog volt a 14 304 néző.
Az arénát a szezon előtt a Tottenhammel vívott barátságos mérkőzéssel (3-1) avatták fel, ám teljesen csak 1980-ra készült el, akkorra a nézőtér egészét befedték,
Az Aberdeen meg szárnyalt. Alex Ferguson edző vezényletével már 1983 májusában elhódította a Kupagyőztesek Európa Kupáját – a döntőben a Real Madridot győzte le 2-1-re –, az 1983/84-es évadban pedig elnyerte a bajnoki címet, a skót kupát, a BEK-védő Hamburggal szemben (0-0, 2-0) az európai Szuperkupát, és elődöntős volt a skót Ligakupában, valamint a KEK-ben.
Hogy a Ligakupában nem sikerült finalistának lennie, az nem kis részben Bob Valentine játékvezetőn múlt, aki a Celtic elleni glasgow-i visszavágón rejtélyes tizenegyest ítélt a fővárosi csapat javára, és Mark Reid élt az alkalommal (0-0, 0-1). A KEK-ben pedig az a Porto búcsúztatta – dupla 1-0-val – az Aberdeent, amely kilenc labdarúgót adott az 1984-ben Eb-elődöntős portugál válogatottba. (Joao Pinto és társai a legjobb négy között a 113. percben még vezettek a házigazda franciákkal szemben, akik a véghajrában 3-2-re fordítottak.)
Fergusonnak már szezon közben 250 ezer fontos újabb szerződést ajánlott a klub, és a szakvezető az idő tájt szignálta a megállapodást, amikor a KEK negyeddöntőjében az Aberdeen az Újpesttel találkozott. A Megyeri úton – Kisznyér Sándor és Herédi Attila góljával – 2-0-ra verték a címvédőt a Szendrei – Herédi, Kovács József, Kardos, Tóth József – Kovács Béla, Steidl, Kisznyér – Kiss, Törőcsik, Fekete (Bodnár) összetételű lilák, akik a visszavágón is kitartottak: noha Kiss Sándort büntetlenül visszarántották a vendéglátók első gólja előtt, még a 85. percben is továbbjutásra álltak. Mark McGhee a következő percben szerezte saját maga és csapata második gólját, majd a kétszer negyedórás hosszabbításban, amelynek végén az érthetően felhevült Szendrei József kapust kiállította a korántsem korrekt Alexis Ponnet belga játékvezető, ugyancsak McGhee érkezett, és az összesítés 3-2-re alakult „oda”.
