Mély nyomokat hagyott az argentinokban az a 3-1-es vereség, amelyet az 1969. július 27-én rendezett vb-selejtezőn szenvedtek el Bolíviában. A vesztesek már a helyszínen kiborultak, a házigazdák harmadik gólja után vadul rugdalózni kezdtek, sőt a csereként beállt Carlos Pachamé leütötte a második bolíviai gólt szerző Ramiro Blacutot.
Az argentinok 1970-es vb-távollétét megalapozó La Paz-i ütközet után a La Presencia című bolíviai újság „bikaviadalt” emlegetett, és megállapította: „Argentína futballja technikailag leromlott, erkölcsi szintje is alacsony.” Hozzátette: Alf Ramsey angol szövetségi kapitánynak
ettől függetlenül a klub Világ Kupa-botrányok is árulkodtak az argentin morálról.
Az 1967-es Racing Club–Celtic VK-meccsen rohamrendőrök bevetésére volt szükség, miután a Montevideóba kihelyezett harmadik találkozón Rodolfo Osorio paraguayi játékvezető hat labdarúgót kiállított (négyet a skót együttesből); az 1968-as Estudiantes–Manchester United összecsapást (1-0) az angol klub több játékosa is „élete legnyomasztóbb élményének” nevezte; míg az 1969-es Estudiantes–Milan visszavágón Nestor Combint úgy orrba vágta Aguirre Suarez, hogy az argentin születésű francia válogatott csatár arcából dőlt a vér; Pierino Pratit lefejelték, majd Alberto Poletti kapus a földön fekvő balszélsőbe rúgott; Giovanni Lodettit ugyancsak lecsapták.
„Ehhez hasonló sorozatos brutalitással labdarúgópályán még nem találkoztam” – nyilatkozta Nereo Rocco, a Milan legendás edzője.
Ráadásul Combint a meccs közben letartóztatták, mondván: katonaszökevény. Szinte a hordágyról vitték el… A futballistát csak Juan Carlos Ongania argentin elnök közbenjárására engedték szabadon, majd a határozott államfői fellépés nyomán Polettit, Suarezt és Eduardo Manerát harminc napra börtönbe zárták. A kapust egyúttal örökre, a másik két játékost öt, illetve három évre eltiltották (büntetésüket utóbb mérsékelték).
A szakvezető el akarta kerülni, hogy a válogatott még egy vb-selejtezőt elbukjon a Föld legmagasabban fekvő fővárosában, a tengerszint fölött 3600 méteren elhelyezkedő La Pazban, ezért – segítője, Miguel Ognomiriello javaslatára – 1973. augusztus 19-én La Quiacába, a 3442 méter magasan fekvő argentin településre utazott megfiatalított keretével.
A meghívottak között volt a 23 éves Ubaldo Fillol kapus (River Plate), továbbá Ruben Galvan (21, Independiente), Marcelo Trobbiani (18, Boca Juniors), Mario Kempes (19, Cordoba), Juan Lopez (23, River Plate), Reinaldo Merlo (23, River Plate). Utóbbi kettő néhány nap elteltével otthagyta az edzőtábort, amelyről Kempes azt mondta: „Hét-nyolc kilót fogytam abban a pokolban.”
