200 milliós fordítás: Takács II mesterhármasával nyert 0-3-as félidő után 4-3-ra a Vasas a Kispest ellen

„A legszebb játékot a Vasas mutatta. A csapat, amelyről el lehet mondani, hogy a leglelkesebb játékosokkal rendelkezik. A magyar sportban kevés példa volt még arra, hogy 3:0-ás félidő után a vesztésre álló csapat nemcsak hogy kiegyenlít, hanem magához ragadja a vezetést. Ezt pedig a Vasas megtette, megérdemelte a győzelmet.”

Így lelkendezett a Világ című lap a száz évvel ezelőtt, 1923. augusztus 15-én tartott futballbajnoki nyitány után. Az ünnepelt piros-kékek pedig a Kispest ellen fordítottak, és nyilván nem mulasztottak el eleget tenni az újságokban megjelent felhívásnak egy hónappal korábban: „A vasasok I. és II. csapatban szerepelt játékosai július 14-én, szombaton délután 4 órakor a Hungária úti pályán okvetlen jelenjenek meg.”

Az edzésfegyelem a rajt első félidejében még nem mutatkozott meg, vagy a kispestiek még lelkiismeretesebben tréningeztek. A lényeg: Morvay Ágoston a 22. és a 24. percben is beköszönt Nyerges János Vasas-kapusnak, példáját utóbb Ölvedy Ferenc is követte. A Hungária út 3000 nézője ekkor elkönyvelte a kispesti győzelmet,

majd a szünet után nem hitt a szemének.

A Teddynek becézett Jelinek Tivadar a második félidő harmadik percében szépített – a korabeli leírás szerint „pompás dribli után”, valamint „Biri kapus hibájából” –, aztán következett a nagy szám, Takács II bő negyedóra leforgás alatt, a 69. és a 85. perc között elért mesterhármasa. A beszámolók egyikében az állt: „Mindhárom gólja védhetetlen, bombaszerű lövésből esett.”

Takács II Józsefről így írtak akkoriban: „A csapat vele áll vagy bukik.” Érthető, ha 1926-ban, amikor az FTC először megkereste a Vasast, hogy átigazolja a csatárt, a korabeli hírek szerint a piros-kék klub 200 millió koronában állapította meg a lelépési díját. (A Vasas cáfolta az értesülést, de nem nevezett meg más összeget.)

Ez a summa négyszerese volt annak a nem kis pénznek, amennyiért a Juventus 1925-ben szerződtette Hirzer Ferencet, aki első torinói évadában – 35 góllal – az olasz bajnokság mesterlövésze lett, és főszerepet játszott abban, hogy a zebracsíkos együttes elnyerte a scudettót.

A Vasas gólmestere aztán 1927 augusztusában ment át – hivatalosan megint csak nem közölt vagyonért – a Ferencvároshoz, de előtte még sokadszor bebizonyította, micsoda nagyszerű labdarúgó. Az Üllői út 20 000 mámoros nézője előtt hat gólt vágott be a franciáknak az 1927. június 12-én rendezett mérkőzésen, amelyen a magyar válogatott megsemmisítő vereséget (13-1) mért ellenfelére.

Maurice Cottenet, a vendégek kapusa a szerencsétlen 13-as után konkrétan visszavonult.

Takács pedig felült a vonatra, hogy másnap a klubcsapatában is játszhasson az Aradi kombinált–Vasas barátságos találkozón. Ezen a piros-kékek 3-0-ra nyertek, mindhárom gólt Takács II érte el. Ám a Nemzeti Sport azt írta: „A Vasas kényelmesen játszott, főként Takács, aki alig ment a labda után. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy az eléje tálalt labdákat, szám szerint hármat, be ne lője.”

Hungária úti triplájáról elismerőbben szólt a 8 Órai Újság: „Takács dicséretre méltó munkát végzett, mindhárom gólja védhetetlen, helyes futballökonómiával számított lövés volt.” A lap hozzátette: „A kispestiek a túl erős iram után a második félidőben összeroppantak. A vasasok mind a négy gólja Katzer beadásából keletkezett.” Igaz, az orgánum megjegyezte azt is, hogy a szélsőt „Eberhardt gyengén fogta”.

Katzer Károly ugyancsak figyelemre méltó figura volt. Mielőtt Takács az FTC-hez szegődött, ő Kubába vándorolt, és évekig ott játszott, majd edzősködött, rá bízták a válogatottat is. Civilben bérelt vendéglőt vitt Havannában, a kubai fővárosban nősült és született első gyermeke, nem csoda, ha néhány évvel később vasasos csatártársa, Szentmiklóssy Béla is követte őt Kubába. (Majd Katzer 1934-ben hazajött, és tizenhárom esztendővel később, amikor újra a karibi ország nemzeti együtteséhez hívták, gyenge fűtésű szoba-konyhás lakásban élt feleségével és immár három gyermekével Csepelen.)

Most már tényleg ideje felidézni, miként állt fel száz éve a „műfordító” Vasas: Nyerges – Zatykó, Király – Krajcsovics, Gottlieb, Tomecskó – Katzer, Takács II, Jelinek, Szentmiklóssy, Himmer. E tizenegy nagy győzelme után a Sporthírlap leszögezte:

Kispest legvérmesebb hívei sem remélték, hogy csatáraik a vasasok ellen az első félidőben három gólt fognak rúgni. Viszont a vasasok sem gondoltak arra, hogy ezt a nagy hátrányt nemcsak be fogják hozni, hanem még a győztes gólt is megszerzik.

A résztvevők közül egyedül Takács II szerepelt négy nappal később a finneket 3-1-re legyőző válogatottban. A Zsák (33 FC) – Fogl II (Újpest), Mándi – Kertész II (mindkettő MTK), Kléber (III. Kerület), Blum (FTC) – Braun (MTK), Takács II (Vasas), Winkler, Siklóssy, Hirzer (mind MTK) összetételű együttes sikerében nem kis szerepet játszott, hogy 2-1-nél Verner Eklöf előbb mellé lőtte a11-est, majd miután Max Seemann osztrák bíró megismételtette a rúgást, Eklöf újabb kísérletét Zsák Károly hárította.

Talán az volt a baj a finn csatárral, hogy nem tudott kizárólag a labdarúgásra összpontosítani: az 1924-es téli olimpián kilencedik lett az északi összetett számban.

A Nemzeti Újság pedig lehordta az idény elejét: „A futballszínpadon felhúzták a függönyt, és megfelelő beharangozás után egymás után vonultak fel a közönség elé a híres starok, de bármennyire elnéző volt is a publikum, a lanyha fogadtatásból megállapítható, hogy a primadonnák megbuktak. Nem a futballszerencse forgandósága tette azt, hogy legjobbnak tartott labdarúgócsapataink egyszerre törtek le, hanem a rossz vezetés, a helytelen sportpolitika, amely csak egyes kiválóságok dédelgetését tűzte ki célul, és az utánpótlásról sohasem gondoskodott, de még azt sem tette meg, ami minden sportolónak elemi kötelessége, hogy legalább a megmaradt anyagot együtt tartva, előkészítette volna az idényre. Soha még készületlenebbül nem lépett csapat futballpályára, mint a fent említettek. Általában

a tegnap bemutatkozó összes csapatokra áll az, hogy nívótlanul játszanak,

és legtöbbjük talán sohasem fogja elérni azt a nívót, amelyet legalább közepesnek találhatnánk.”

Ennél derűsebb, sőt diadallal felérő hírt közölt a 8 Órai Újság két nappal a bajnoki rajt után: „Ma nem drágultak az élelmiszerek.”

Kiemelt képünk illusztráció.