A Bayern–Kane álomfrigyben mindenki megkaphatja, amire vágyik

„Mindig is a legmagasabb szinten akartam próbára tenni magamat. A Bayernt pedig a győztes mentalitása definiálja – nagyon jó érzés itt lenni.”

Harry Kane aligha volt csapatának, a Tottenham Hotspurnek szánta ezeket a szavakat, de lehet, néhányan célzásnak veszik azokat. A kétezres évek legjobb angol csatára felpakolt, elhagyta nevelőklubját, és elment egy európai óriáshoz, amellyel trófeákat nyerhet. Úgy, hogy tudta, valószínűleg

le kell mondania egy személyes ambíciójáról:

a Bundesligába igazolással már aligha dönti meg Alan Shearer Premier League-gólrekordját (260, Kane 213-nál tart), bár szerződése lejárta után még visszatérhet Angliába.

A gólrekordból állandó téma lett Kane átigazolási sagája alatt, a PL játékosból lett szakértői sorra bizonygatták, hogy szerintük a csúcs megdöntése fontosabb lehet Kane-nek, mint a trófeahajszolás a Bayernnel. Lehet, ebben szerepet játszott az angolok futballal kapcsolatos, hagyományos felsőbbrendűségérzete: az övék a világ legerősebb bajnoksága (ez kétségtelen), a Premier League a világ legerősebb nemzeti futballterméke (ezt sem lehet vitatni), a legjobbak az angol élvonalban futballoznak, így egy ereje teljében levő, hazai sztárnak nincs oka továbbállni a ligából.

Harry Kane-nek volt.

A legfőbb ok, hogy bármennyire is Spurs-legenda – 11 éves kora óta viselte a Tottenham mezét, itt lett profi, majd világklasszis játékos, 373 tétmérkőzésen 227 gólt szerzett –, szeretett csapata nincs azon a szinten, hogy a legnagyobb trófeákért szálljon versenybe. Ettől Kane még nem lesz rosszabb futballista (ugyanolyan szenzációs csatár, mintha nyert volna egy rakás trófeát), de nyilván ő sem úgy akart visszavonulni, mint a „minden idők legjobb játékosa, aki soha, semmit nem nyert” cím fő várományosa.

Kiteljesedése után, 2014 és 2023 között minden idényben legalább 38 (de többnyire 48–51) tétmérkőzésen lépett pályára klubcsapatában, gólátlaga pedig 30 fölött volt. Ennél többet nehezen tehetett volna, de ez sem volt elég:

a Spurs nem tudott élni két legnagyobb lehetőségével (a Leicester City meglepetésgyőzelmével zárult 2015/16-os évadban, melyben minden topcsapat gyengélkedett, illetve a Liverpool ellen elveszített, 2019-es BL-döntőben), a Pochettino-korszak csúcsévei után pedig csak gyengült, és az edzőjét sem találta.

Daniel Levy elnök nem tudott, de nem is feltétlenül akart beszállni a legnagyobbak fegyverkezési versenyébe, a Spurs 2018 óta nem volt dobogós, a BL-szereplés már egyáltalán nem garantált. A Tottenham ugyan nagy klub, de presztízsben és sikerességben a legnagyobbak szűk körén kívül rekedt. Kane ideális esetben a Spursszel szeretett volna trófeákat nyerni, de 2023 nyarára mind egyértelműbbé vált, hogy erre kevés esélye van, főleg, ha a legfontosabb sorozatokat (BL, PL) tekintjük. Ebből a szempontból teljesen logikus, hogy el akart igazolni.

Kapcsolódó

Gólrekorder kupák nélkül: kisebb játékos lesz attól Kane, hogy nem nyer semmit?

Harry Kane 2023-ban előbb a Tottenham, majd az angol válogatott gólrekorderévé avanzsált, de továbbra is hiába hajszolja a nemzeti vagy nemzetközi diadalokat. Ront ez egyáltalán bármit a megítélésén?

A Spurs és az angol válogatott gólrekordere abból a szempontból nagyon erős helyzetbe manőverezte magát a piacon, hogy nem volt hajlandó új szerződést aláírni a Tottenhammel – érdemes a Kane-saga hátterét bemutató cikket elolvasni a The Athleticen –, mert így klubja már kényszerpályán mozgott. Vagy hagyja ingyen elmenni Kane-t – a Spurs nem olyan csapat, amely megengedhetné magának ezt –, vagy ezen a nyáron értékesíti.

Kane klubhűsége behatárolta az eladási lehetőségeket. Ha olyan csapatba vágyott, amellyel esélye van BL-t és bajnoki címet nyerni, akkor kicsi a kör. A Spurs londoni riválisai – Arsenal, Chelsea – egyből kiestek. A Manchester City hajtott Kane-re 2021-ben, de végül elállt a tárgyalásoktól, és később megszerezte Erling Haalandot, akiből könnyen lehet, hogy minden idők legjobb centere lesz.

A Manchester United végül egy másik fiatal észak-európai csatár, Rasmus Höjlund mellett tette le a voksát. A szaúdi pénzen megizmosított Newcastle presztízse aligha lett volna elég Kane megszerzéséhez. A Liverpool nem érdeklődött. Maradtak a külföldi kérők, és a külföldre igazolás miatt Kane Spurs-legenda státusa is érintetlen marad. Ennyi, a klubnál töltött év után minden bizonnyal ez is fontos volt neki. A Real Madrid érdeklődött, de igazán nem rángatta az istrángot, a PSG vitte volna, ám a Párizsban uralkodó káosz nem jó ajánlólevél. A lehetőségeket figyelembe véve teljesen érthető, hogy rábólintott a legerősebb szakmai projektet kínáló külföldi kérő, azaz a Bayern München ajánlatára.

Az angol sztárfutballisták még mindig nem arról híresek, hogy külföldre mennének érvényesülni

– a PL-érában is kevés, ideális korban levő topjátékos igazolt külföldre. A legnagyobb név nyilván David Beckham, aki 2003-ban cserélte a Manchester United mezét a Real Madridéra. A Real egyébként is vonzotta a kalandorkedvű angol (és brit) csillagokat: a madridiak fehér mezét viselhette még a PL-éra előtt Laurie Cunningham, majd a kilencvenes évektől Beckham, Michael Owen, Steve McManaman, Jonathan Woodgate és a walesi Gareth Bale is. A Kane-hez hasonlóan korszakmeghatározó gólzsák Gary Lineker az ideiglenesen „elbritesedett” Barcelonát járta meg a nyolcvanas évek második felében, és itt játszhatta első európai kupamérkőzéseit is.

Olaszországban próbált érvényesülni többek között Paul Gascoigne (Lazio), Paul Ince (Internazionale), Mark Hateley (Milan), Trevor Francis (Sampdoria), Greame Souness (Sampdoria); de sikerességben egyikük sem összemérhető a Juventus walesi óriásával, az ötvenes-hatvanas évek egyik legjobb középcsatárának számító John Charlesszal. A Bundesligában Kevin Keegan (HSV), Tony Woodcock (1. FC Köln) és a skót Paul Lambert (Borussia Dortmund) hagyott nyomokat, no meg Owen Hargreaves (Bayern München) és Jadon Sancho (Dortmund), utóbbiak azonban már abba az egyre markánsabb vonulatba tartoztak, amelynek tagjai fiatalon igazoltak a német élvonalba.

Az Angliából kiáramló brit légiósok között csak maroknyi sztár volt, és ez bizonyítja a helyi élvonal erejét: a szigetország hagyományosan megtartotta magának legfontosabb játékosait. Természetesen ennek pénzügyi, nyelvi és kulturális okai is voltak. Az angol első osztály ma is – különösen a PL szakmai és monetáris ereje miatt – a futball Mekkájának számít, és a futball Mekkájából hazai sztárjátékos ritkán megy külföldre. Tán ezért is lehet fájdalmas Kane eligazolása, hiszen a Premier League az egyik saját nevelésű arcát veszítette el. Ez némiképp presztízsveszteség is a ligának.

Ami a PL vesztesége, az a Bayern München és a Bundesliga nyeresége:

egy topkategóriás sztár érkezik a német futballba, ennek megfelelő várakozásokkal. A Bundesliga erőviszonyait – 11 egymást követő Bayern-elsőség, ugyebár… – még inkább a rekordbajnok felé billenti Kane átigazolása. A bajoroknak már „csak” kapust (Manuel Neuer visszatérése csúszik, és kérdés, mikor lesz megint teljes értékű játékos) meg hatost kell találniuk; de a kirakós legfontosabb darabját a helyére illesztették.

Mert lehet, hogy a Bundesligát belső feszültségektől tépázva is meg tudják nyerni – lásd az előző évadot –, de a fő céljuk a BL-trófea, ahhoz pedig nagyon kellene egy Lewandowski-utód. A Barcelonához igazolt lengyel csillagot Sadio Mané nem tudta pótolni, olyannyira nem, hogy a Bayern könnyű szívvel túladott rajta, amikor Szaúd-Arábiából érkezett egy ajánlat. Kane-nél nehezen lehetne jobb opciót elképzelni.

Kane sok szempontból egyesíti magában egy klasszikus kilences és egy tízes tulajdonságait. Világklasszis képességű center, de több is annál: remek az összjátékban és az előkészítésben, magas a játékintelligenciája, jól olvassa a játékot, kiváló a rúgótechnikája, távolról is veszélyes. Bár a két játékos stílusa némiképp eltér, a FBRef összehasonlító adatbázisa szerint statisztikailag Kane profilja hasonlít a legjobban Lewandowskiéhoz.

Közös pontja a két klasszisnak, hogy ritkán sérültek, bírják a nagyon erős meccsterhelést és megbízhatóan szállítják a gólokat – egy Lewandowskihoz (vagy Kane-hez) hasonló fókuszpont nagyon hiányzott a Bayern játékából az előző idényben. A rekordbajnok egyetlen játékosa sem érte el a 20 gólt (Serge Gnabry és Eric Maxim Choupo-Moting is 17 gólt szerzett, előbbi 46, utóbbi 29 meccsen) a 2022/23-as idényben, a bajnokságban pedig még a 15-öt sem. A Bayern több mint tíz éve nem szerzett ennyire kevés pontot (71) a bajnokságban, és játékában is messze elmaradt az elvárásoktól. Kane – aki nemcsak két lábon járó gólgép, de a körülötte futballozókat is (még) magasabb szintre tudja segíteni – pótolhatja a gólokat és kulcsfontosságú lehet a Thomas Tuchel elképzelte játékstílus megvalósításában.

Ha van kérdés az átigazolással kapcsolatban, az a beilleszkedéssel kapcsolatos – Kane egész eddigi karrierje során Angliában futballozott, és majdnem 20 évet töltött ugyanabban a közegben a Tottenhamnél –, de nagyon úgy tűnik, hogy a müncheniek puzzle-jában éppen egy Kane alakú üres folt volt. Vagy ahogy Jan-Christian Dreesen, a Bayern vezérigazgatója mondta: Kane volt a Bayern álomjátékosa.

Egy harmincéves futballistáért – akinek ráadásul már csak egy év volt hátra a szerződéséből – a Bayern által letett 110 millió (más források szerint 100 millió, plusz további 20 millió bónuszok formájában) euró óriási pénz, egyben számottevő kockázat. A türelmi időszak rövid lesz,

ilyen árcédula mellett Kane-nek azonnal el kell kezdenie a gólgyártást.

Persze eddig nem olyan játékos képét mutatta, mint akinek ezzel gondjai lennének…

(Harry Kane szombaton, a Német Szuperkupáért rendezett meccsen – a 67. percben, csereként – pályára is lépett a bajorok színeiben, ám sok öröme nem lehetett a debütálásban: az RB Leipzig 3-0-lal intézte el a Bayernt a müncheni találkozón.)