Kiderült, melyik játékstílussal nem lehet messzire jutni az NB I-ben

A Ferencváros sorozatban ötödször, története során harmincnegyedszer lett magyar bajnok. Az újonc Kecskemét már a negyedik fordulóban a dobogón állt, és utána nem is került le onnan – végül az FTC-től mindössze hat ponttal lemaradva a második helyen zárt. A Debrecen mindenki másnál több pontot (34) gyűjtött tavasszal, és harmadik lett. A kiesés elleni küzdelem az utolsó pillanatig nyitott volt, a Vasas mellett a Honvéd búcsúzott az élvonaltól, a Fehérvár megmenekült. A legtöbb gólt Varga Barnabás szerezte (26), a legtöbb gólpasszt Szuhodovszki Soma és Dárdai Palkó adta (8–8). Ezek az NB I 2022/23-as szezonjának legfontosabb tényei, de érdemes részletesebben is megvizsgálni, miképpen teljesítettek a csapatok és a játékosok a különböző mutatókban.

Kezdjük az elemzést a kialakított (xG) és az engedett (xGA) helyzetek minőségével. A legtöbb gólra elegendő helyzetet (62,68) a Ferencváros dolgozta ki, amely egyébként ennek a mennyiségnek megfelelő gólt is szerzett (62). Az xGA-t tekintve viszont csak a negyedik volt a csapat (44,32), de még így is jobban teljesített a ligaátlagnál (47,09).

A legjobb védekezése a Puskás Akadémiának volt, amely 40,72 gólra elég helyzetet engedett az ellenfeleknek, míg a legrosszabb a Fehérvárnak, amely akár 53,94 gólt is kaphatott volna.

Érdekes, de a második legjobb xGA-mutatója (43,78) a kieső Vasasnak volt. Az angyalföldiekre és a Honvédra is igaz, hogy a gyenge támadójáték miatt búcsúztak az NB I-től, hiszen xGA-ban mindkét együttes jobb volt, mint a ligaátlag, az xG-t tekintve viszont mindkettő messze elmaradt tőle. A második legrosszabb xG-mutatója az éppen csak bennmaradt Fehérvárnak volt (39,33), tehát erős összefüggés mutatkozott a kialakított helyzetek minősége és a gyenge bajnoki szereplés között.

Manapság az egyik legjobb és legdivatosabb stílusleíró mutató a PPDA, amely azt mutatja meg, hogy egy csapat hány passzt enged az ellenfelének a középső és a támadó harmadban, mielőtt valamilyen védekező akciót kezdeményezne (szabálytalanság, megelőző vagy becsúszó szerelés, megnyert védekező párharc). Minél kisebb ez a szám, annál intenzívebb egy csapat letámadása.

Ebben a tekintetben is a Ferencváros volt a legjobb,

amely átlagosan 7,73 passzt engedett az ellenfeleinek, mielőtt valamilyen módon megszakította volna a labdajáratásukat. Az FTC-től nem sokkal lemaradva következett a Paks (7,83), a Puskás Akadémia (7,89) és a Zalaegerszeg (8,01). A PPDA esetében is elmondható, hogy azoknak a csapatoknak gyűlt meg a bajuk a kieséssel, amelyek a rangsor végén találhatók – bár a Mezőkövesd matematikailag simán bennmaradt, két fordulóval a vége előtt még bőven veszélyzónában volt. A mély védekezés és az alárendelt szerep tehát nem bizonyult túlságosan eredményesnek.

A hosszú passzok számából szintén lehet következtetni, hogy milyen stílusban játszik egy csapat (a Wyscout definíciója szerint a 45 méternél hosszabb lapos és a 25 méternél hosszabb magas passz tekinthető hosszú passznak). A Ferencváros például hátulról, rövid passzokkal építi a támadásait, ezért nem is meglepő, hogy messze az Üllői útiaknak volt a legkevesebb hosszú átadásuk a szezonban (1376). A Ferencváros után a Vasas (1545) és a Debrecen (1561) választotta a legritkábban ezt a típusú passzt az előre jutáshoz. Az NB I-es csapatok többsége 1500–1700 hosszú passzt játszott meg a szezonban, vagyis meccsenként körülbelül 45–52-t. A Zalaegerszeg és a Paks egész évben nagyon direkt stílusban futballozott, emiatt ez a két együttes kiemelkedett a mezőnyből; előbbinek 1902, utóbbinak 1876 hosszú passza volt.

Az utolsó, csapatmutatókkal foglalkozó ábra az egy az egy elleni cselek számát mutatja. Ebből részint az látszik, hogy egyénileg ki milyen minőséget képviselt, részint pedig, hogy melyik csapat milyen mértékben hagyatkozott az egyéni képességekre. Az FTC természetesen ebben is a mezőny előtt járt (1048), de a Kecskemét (913) és a Zalaegerszeg (900) is jól teljesített. Az egyéni játékot tekintve a Honvéd volt a negyedik legjobb csapat (892), de ez sem mentette meg a kieséstől. A legkevesebb cselt a Vasasnál (759), a Mezőkövesdnél (767) és a Fehérvárnál (771) vállalták fel a játékosok.

A csapatok teljesítményéről és stílusáról most már van egyfajta képünk, lássuk a játékosokat! A bevezetőben már volt szó róla, hogy a Paks csatára, Varga Barnabás lett az NB I 2022/23-as évadának gólkirálya 26 találattal.

Varga nemcsak a gólok számában, hanem az xG-ben is messze megelőzött mindenkit;

az időközben a Ferencvároshoz igazolt csatár helyzetei 22,85 gólra voltak elegendők, miközben az ebben a tekintetben második Stefan Drazic xG-je már csak 14,96 volt. A harmadik legmagasabb xG-vel büszkélkedő játékos a Debrecen házi gólkirálya, Dorian Babunski volt (13,41).

Az xG-hez hasonló komplex mutató az xA (Expected Assist, vagyis várható gólpassz), ami a lövést eredményező passzt minősíti. Ilyen esetben a passzt adó játékos a lövés xG-jét kapja meg xA-ként. Minél magasabb valakinek az xA-ja, annál jobb minőségű helyzeteket alakított ki. Ebben a rangsorban a Debrecen támadója, Dzsudzsák Balázs volt az első, akinek a passzai kilenc gólra elegendő helyzetet értek – ehhez képest a társak csak hat alkalommal váltották gólra az átadásait. A legjobb három közé még a Zalaegerszegből Gergényi Bence (8,03) és a Mezőkövesdből Dino Besirovic (6,76) fért be. A legtöbb gólpasszt (8) adó Szuhodovszki Soma xA-ja 6,16 volt, míg a szintén nyolc gólpasszal záró Dárdai Palkóé 4,15 (ő nem fért fel a top 10-es listára).

Az egy az egy elleni cselek számát illetően két játékos nagyon kilógott a mezőnyből; a kisvárdai Driton Camaj 204-szer, a zalaegerszegi Ubochioma Meshack 190-szer cselezett az idényben, miközben a harmadik helyen álló ferencvárosi Marquinhos jócskán lemaradva követte őket (136). Camaj esetében az az érdekes, hogy csapatszinten a Kisvárdának 849 cselkísérlete volt, vagyis a montenegrói játékos a cselek egynegyedét vállalta magára. A magyar játékosok közül a Honvéd támadója, Kocsis Dominik cselezett a legtöbbször az évadban (134).

A legtöbbet passzoló játékosok top 10-es listáján főleg védők találhatók. A lajstromban Csongvai Áron az első 1701 passzal, amiben nyilván szerepe van annak is, hogy a mezőnyjátékosok közül ő töltötte a második legtöbb időt a pályán (2924 perc). Csongvait Mats Knoester (1555) és Stopira (1397) követi a rangsorban. A tíz legtöbbet passzoló játékos közül Knoester és Fiola Attila volt a legpontosabb; mindketten 88 százalékos passzpontossággal játszottak.

A védekezésben nyújtott teljesítmény egyik fokmérője a védekező párharcok száma. Védekező párharc alatt azokat az eseményeket értjük, amikor a védőjátékos kísérletet tesz a labdát birtokló ember megállítására. Ilyen akcióból a Paks középpályásának, Papp Kristófnak volt a legtöbb (275), aki Kállai Kevint (262) és Bojan Sankovicot (246) előzte meg. Jól mutatja a Kecskemét csapategységét, hogy az alapvetően inkább támadó felfogású középpályás Szuhodovszki Soma hajtotta végre a legtöbb védekező párharcot az együttesből (217).

Végül nézzük meg a kapusok teljesítményét!

Abban, hogy a Mezőkövesd elkerülte a kiesést, óriási szerepe van Riccardo Piscitelli kapusnak, aki a legtöbb védést mutatta be a szezonban (117).

A kapujára érkező lövések minősége összesen 44,45 gólra volt elegendő, ehhez képest az olasz csak 38 gólt kapott, vagyis több, mint hat góltól mentette meg a csapatát a bravúrjaival. Ebben a tekintetben egyébként a Kecskemét kapusa, Varga Bence volt a legjobb, aki 7,18 góllal kapott kevesebbet, mint ami az ellenfelek helyzeteinek minősége alapján várható lett volna. Vargának összesen 87-szer kellett védenie a szezonban, ami az ő esetében 81 százalékos védési hatékonyságot jelentett – a top 10-es listán szereplő kapusok között ez a legjobb mutató.

Ezek voltak tehát a NB I-es szezon legjei. Számos különböző mutatót vizsgáltunk és rangsoroltunk, de a kiemelkedő csapatok és játékosok szinte minden listán ott voltak a legjobbak között. Az európai kupákban érdekelt magyar együttesek (Ferencváros, Kecskemét, Debrecen, Zalaegerszeg) legközelebb július közepén lépnek pályára, majd rá néhány héttel már kezdődik is az NB I 2023/24-es évada.

A szerző Kovács Gábor, az MLSZ adatelemzője.