Az 1934-es és az 1938-as labdarúgó-világbajnokság sajátossága volt, hogy mindkettőt egyenes kieséses rendszerben rendezték. Azaz a mezőny egy része másfél órás részvételért utazott a vb színhelyére…
Nagy-Németország válogatottja az 1938-as tornán két mérkőzést játszott. A nácik azért nevezték Grossdeutschlandnak magukat, mert az év márciusában bekebelezték Ausztriát, és Adolf Hitler utasításba adta, hogy az együttesben osztrákok is szerepeljenek. Sepp Herberger szövetségi kapitány, aki maga is nemzetiszocialista párttag volt, tiltakozott volna ez ellen, de Felix Linneman, a Német Birodalom Testedzési Bizottságának osztályvezetője azt felelte:
Sepp, a Holdon élsz? A Führer 6:5-ös vagy 5:6-os létszámarányt akar!
Az 1938 májusában tartott Németország–Anglia találkozón (3-6), amelyen a brit válogatott tagjai – a londoni külügyminisztérium kérésére –
még csak Hans Pesser képviselte Ausztriát. A világbajnokságra azonban már kilenc osztrákot hívtak a keretbe, sőt többet is hívtak volna, de Karl Sesta és Matthias Sindelar megtagadta, hogy a náci Németország csapatában játsszon, Josef Bican pedig csehszlovák állampolgárságot kért és kapott. (A legendás Sindelar 1939 januárjában rejtélyes szénmonoxid-mérgezés következtében elhunyt. Nem bizonyosodott be, de aligha kétséges: a nácik gyilkolták meg.)
Az ausztriai születésű Hitlernek azért is fontos volt az osztrákok bevetése, mert az 1936-os berlini olimpián rettenetes kudarc érte a német labdarúgókat. Noha rendszerint azt emlegetik, hogy a „néger” Jesse Owens négy aranyérme volt a leginkább tűrhetetlen a Führer számára, a vezért a futballtorna negyeddöntőjében a norvégoktól – a jelenlétében – elszenvedett 0-2 viselte meg a leginkább. A duplázó Magnar Isaksen a húszezres norvég kisváros, Kristiansund és az egész nemzet hőse lett, Otto Nerz német szakvezetőt pedig menesztették, a náci újságok szerint azért, mert „teljesen elgépesítette a német birodalmi válogatott játékmodorát”.
