Bár először nevetségesnek tűnt a 2006-os Calciopoli-botránnyal való összehasonlítás, a Juventus tőkenyereségi (avagy plusvalenza) ügye mostanra igen sok hasonlóságot mutat a tizenhét évvel ezelőtti, a bíróküldés manipulálásáért kirótt kizárással végződő tragikomédiával. Akkor a Serie B-be száműzték a klubot, most ilyesmiről – egyelőre – szó sincs, de a büntetés mértékét leszámítva ugyanazok a kérdések feszíthetik a Juve-tábort, mint 2006-ban.
Ha egy szabálytalan, de a Serie A-ban mindennapos gyakorlatnak mondható kihágásért csak egy valakit ítélnek el, az mindig hátsó szándékot sejtet. Ha úgy hoznak súlyos büntetéssel járó ítéletet, hogy nem is sikerül bizonyítani a vádlott bűnösségét, az nem csak az összeesküvés-elméletek hívőinek lesz gyanús. Ha pedig gazdasági és könyvelési kihágásokért sportjogi szankció (azaz pontlevonás) a büntetés, az világosan megmutatja, hogy nem az igazságszolgáltatás, hanem maga a szankció a cél.
Senki nem érti – de igazából mindenki érti
A Juventusszal kimondottan rossz viszonyt ápoló potentátok egymás után emelkedtek szólásra a hétfőn (alig néhány órával az Empoli–Juventus meccs előtt) kihirdetett szankciók miatt. José Mourinho viccnek nevezte a büntetést, és közölte, minden hitelességét elveszítette az idei bajnoki szezon, a Lazio elnöke, Claudio Lotito pedig azt emlegette fel, hogy míg a La Liga és a Premier League mindent megtesz, hogy a kihágásokat elkövető klubjait (Barca, ManCity) kimentse a bajból, az olasz szövetség csípőből lefekszik az UEFA bosszúhadjáratának, mit sem törődve azzal, hogy a Juventus éppen olyan fontos a számára, mint a két említett klub a saját bajnokságának. A tulajdonosai révén az Interhez kötődő, a Juventusszal általában igen barátságtalan La Gazzetta Dello Sport pedig szerkesztőségi jegyzetben követelt egyenlő bánásmódot a torinóiaknak.
Bár a Juve Olaszországban is rengeteget veszített érdekérvényesítő képességéből, annyit azért nem, hogy külső ráhatás nélkül simán legyőzzék az ellene dolgozó erők. Példának okáért
A Juventus bűne nem az, hogy valós értéküknél (erről később) magasabb áron könyvelt el játékosokat, és ezzel meghamisította a klub könyvelésének balanszát. A Juventus bűne a Szuperliga, és amit most elszenved a klub, az nem más, mint az UEFA nem is különösebben takargatott bosszúja.
A Juve ősszel lemondott elnöke, Andrea Agnelli a Szuperliga ötletgazdája, az európai klubokat tömörítő szervezet (ECA) elnökeként kezdte el bevonni a szervezkedésbe a topklubokat, amivel aztán páriává tette saját magát és a felmenői által bő egy évszázada irányított Juventust is. Az UEFA gyorsan visszalépésre kényszerítette a klubok nagy részét, ám a Real Madrid, a Barcelona és a Juventus ezt nem volt hajlandó megtenni. A két spanyol gigász közül a Real abszolút érinthetetlen, a Barcát pedig az utolsó töltényig védelmezi a La Liga (pedig a katalánokra mostanában rászakadt ügyek között ezerszer csúnyábbak is vannak, mint a torinóiak kreatív könyvelése), de emellett Aleksander Ceferinnek személyes elszámolni valója is van az őt a Szuperligával hátba szúró Agnellivel, így minden ágyút a piemonti megyeszékhely felé irányított.
Mi is a Juventus bűne valójában?
Hogy egy igencsak rosszhiszeműen összetákolt kirakatvizsgálat zajlik a Juventus ellen, azt számos ténnyel lehet alátámasztani. Ezek közül egy, hogy a most tízpontos büntetéssel sújtott Juventust valójában nem is lehetett volna vizsgálat alá vonni, hiszen 2022 tavaszán az eljáró bíró elhajtotta a bánatba az ügyészt a salátabeadványával együtt, így hatályba lépett a ne bis in idem, azaz a kétszeres eljárás tilalma.
