A mostani Manchester City lezárhatja Guardiola BL-kálváriáját

Pep Guardiola BL-kálváriája az idén véget érhet.

„Az ellenfelek különböző módon játszanak… alkalmazkodnom kell. Ezért szeretek túlgondolni dolgokat, mindenféle hülye taktikákat elővezetni, és ha nem nyerek, akkor így ostobának tűnök. Holnapra lehet, hogy megint kitalálok valami hihetetlent – például azt, hogy tizenketten fogunk játszani!”

„A Bajnokok Ligájában mindig túlgondolok mindent, új taktikákat és ötleteket alkotok. Holnap meglátják majd a legújabbat!”

Túlgondolom sokszor, teljesen jogos megjegyzés.

Ezért értem el kiváló eredményeket a Bajnokok Ligájában. Unalmas lenne a munkám, ha mindig ugyanazon a módon nyerhetnék.”

Ezeket a mondatokat mind Pep Guardiola mondta, meccset megelőző vagy követő sajtótájékoztatókon, interjúkban. Annak a kérdésnek különböző változataira adta ezen a válaszokat, amelyet mostanra minden újságíró, vele elégedetlen, őt nem kedvelő vagy a munkáját becsmérlő futballnéző neki szegezett. Attól függően, hogy adódott-e alkalma konkrétan neki feltenni, vagy csak az internet valamely bugyrában hozakodhatott elő vele. Magától értetődő módon senki sem tudja bebizonyítani, de bizonyos megszólalásai alapján a sajtóban az a vélekedés járja, hogy Pep rendelkezik egy twitteres kamuprofillal, amellyel néha el szokott merülni a focis közbeszéd mocsarában. Ha a sajtómunkatársak felkérdezéseiből nem észlelte volna a vele szemben alkotott narratívát, akkor így mindenképpen eljutott hozzá.

Guardiola 2007 óta edző (előtte már kvázi játékos-edzőként funkcionált, no meg tinédzser kora óta belefolyt a csapatai taktikájába és szakmai hátterébe), vagyis tizenhat éve dolgozik trénerként.

Tíz bajnoki arany, kilenc hazai kupagyőzelem és két BL-cím – továbbá számtalan Szuperkupa-siker és mindenféle nemzetközi trófea.

Számolatlan, a sportág történetében is kiemelkedő jelentőségű játékoskarrier elindítása, rengeteg topmenedzser inspirálása, játéktörténeti jelentőség.

Guardiola karrierje mostanra mégis egyetlen konfliktusra van felfeszítve: túlgondolja-e a BL-ben? És képes-e végre megnyerni a sorozatot Messi nélkül?

Teljesen nyilvánvaló módon, egy ekkora – és ennyire fontos – karriert nem tehetünk ennek kitettjévé. Ennek ellenére lehet, hogy Guardiola az idén egyszer s mindenkorra megadja a választ a kérdésekre.

A múlt baljós árnyai

Csaknem tizenkét év telt el azóta, hogy a katalán szakember a Wembley-ben másodszor is magasba emelhette a BL-trófeát. Azóta hatszor járt az elődöntőben, háromszor a negyeddöntőben és egy alkalommal már a nyolcaddöntőben kipottyant. Egyszer a fináléig jutott – akkor veszített –, most pedig az utolsó négy versenyben maradó egyikeként ismét egy döntőbe igyekszik. Ez borzasztó sok ellenfél és helyzet, melyeket nem lehet egy kalap alá venni. Sokszor amiatt estek ki a csapatai, mert bár lehetőségekig eljutottak, azokat a játékosok nem tudták sikeresen befejezni. Máskor tényleg Guardiola elképzelései nem működtek: az az újítás, amellyel semlegesíteni kívánta az ellenfél általa azonosított erősségét, visszaütött. Nem csak, hogy nem működött – a sajátjainak játékát zavarta össze vele.

Egy edző számára a topfutball legnehezebb feladata sikeres csapatok víz felett tartása, újra és újra szervezése, átalakítása, újjáépítése. Sir Alex Ferguson vagy Arséne Wenger nem azért a sportág kitörölhetetlen nagysága, mert nyert „néhány” címet. Ők azért azok, mert évtizedeken keresztül a tetőn tartották a Manchester Unitedet és az Arsenalt, állandóan cserélték a keretet, elengedtek olyanokat, akik már nem kellettek, és megtalálták azokat, akikkel tovább lehetett haladni. Ennek a feladatnak az elvégzésében a legfontosabb tulajdonság, hogy az ember képesnek bizonyuljon tanulni a hibáiból. Elbukni nem kudarc – nem tanulni a hibáinkból az.

És

azt semmiképpen nem lehet állítani Guardioláról, hogy ne tanulna a hibáiból és a vereségeiből.

Azt, hogy a Bayern Münchennél megvalósulnak-e a saját taktikai elképzelései, illetve a Manchester City-nél azt, hogy az együttes milyen keretrendszerben futballozik, módfelett alakította a Bajnokok Ligája kieséses szakasza.

Feltétlenül rögzíteni kell: Guardiola nem öncélú mániákus. Nem azért változtat a csapatain és a taktikáján, mert abban leli az örömét, hogy a mágnestáblán ide-oda tologathatja a korongokat, hogy minél vadabb szerkezetben küldi ki a futballistáit vagy hogy random pozíciókba pakolgat egyeseket. Ha változtat, akkor annak mindenképpen oka van. Éppen úgy, ahogyan mindenki, ő is hibázik, ő is téved és – újfent az ő szavaival élve – ott tartózkodik a pályán egy másik fél is, amely néha egészen egyszerűen felülkerekedik. Ilyen a sport. De kizárólag azért variál, mert úgy gondolja, az aktuális alaptervvel nem ad elég megfelelő fogódzópontot a csapatának a győzelemhez. Egyetlen dolog állandó: a változás, ami néha jobban, néha kevésbé válik be.

Az idei változtatásai, úgy tűnik, a jobban sikerültek közé tartoznak. Szerencséje volt és van, emellett mostanra a többszörös fiaskó nagyjából kijelölte, mit kell elengednie és megteremtenie.

Mitől más az idei Manchester City és miért lehet végre EZ AZ AZ ÉV?

Természetesen nehéz lenne nem Erling Haalanddal kezdeni. A norvég csatár már 52 gólnál tart az évadban. A góllövés a futball legfontosabb és egyben legnehezebb eleme. Ahhoz képest, hány támadást vezethetnek a csapatok és milyen hosszú ideig játszanak, rémületesen kevés alkalommal kerül a hálóba a labda, vagyis ha valakinek van egy olyan játékosa, aki természetszerűleg bír a góllövés vagy gólérzékenység átlagon felüli tulajdonságával, annak felbecsülhetetlen az értéke. Haaland ilyen valaki. Olyannyira, hogy ebben a tekintetben ennyire kiemelkedő támadó Lionel Messi óta nem szerepelt Guardiola kezei alatt. Vagyis

Haalanddal már eleve sokkal jobb eséllyel indul a City,

mint az elmúlt években, mindemellett a mögötte összerakott gépezet is sokszínűbb és rétegzettebb, mint korábban bármikor.

A katalán egyetlen csapatát sem lehet egydimenziósnak nevezni. Karrierje során játszatott ő már 2-3-5-ös, 3-2-5-ös, 4-3-3-as, 3-4-3-as, 4-2-3-1-es, 4-2-4-es, 4-4-2-es és ki tudja hányféle labdás, illetve labda nélküli felállást. Befelé lépő szélső védők – vonal mellett rohangáló szélső védők. Tükörszélsők – vonalszélsők. Egy hatos középpályás – duplaszűrő. Hamis kilences – klasszikus befejező csatár. Ám ezek a struktúrák kizárólag taktikailag nyújtanak alternatívákat. Így különböző ellenfeleket, különféle szerkezeteket képesek voltak kikezdeni vagy ideális esetben szétszedni, de a mérkőzések képe és a Manchester City harcmodora az esetek túlnyomó többségében nem változott. Guardiola és a csapat igyekezett minden lehetséges pillanatot kontrollálni, ami a City esetében általában labdabirtoklást jelentett: akár építkezést, akár passzív labdajáratást. Addig jó, amíg náluk a labda, addig ők befolyásolják a sorsukat. Ami természetesen részben önámítás. A futball múltja, jelene és minden elérhető információ azt mondatja, hogy ez a felfogás egy bajnoki rendszerben tökéletesen megalapozott. Azokban a sorozatokban viszont, amelyekben egy- vagy kétmeccses, kieséses párharcokban dől el a továbbjutó sorsa, a szerencse sokkal fontosabb tényező. És ebből fakadóan az ésszerű kontroll kevesebbszer ölt sikeres formát.

Önmagában a labdabirtoklási százalék nem ír le konkrét helyzeteket, de mindenképpen jó indikátor. A Manchester City a BL kieséses szakaszában Guardiolával az élen még sosem bírt az ideinél alacsonyabb meccsenkénti átlagos labdabirtoklással.

A Cityt az idén nem zavarja és nem akadályozza, hogy ha nem a labdát eldugva, hanem ténylegesen védekezni kell. Azért lehet ez így, mert olyanok alkotják a csapat hátsó ötösét, akik elsőrangú védők. Nathan Aké, Rúben Dias, Manuel Akanji, John Stones, Kyle Walker és Rodri egytől egyig nagyszerű ebben a tekintetben. Nem véletlen, hogy az a Joao Cancelo, aki szezonokon keresztül a csapat egyik legkreatívabb erejének számított, januárban a Bayern Münchenbe távozott kölcsönben, ahogyan az is egyértelmű: a védekezés terén megbízhatatlanabb, „csupán” passzaival kiemelkedő Aymeric Laporte teljesen a perifériára szorult, pedig sokáig a világ egyik legjobb középhátvédjeként tartotta számon a közvélemény. Ahogyan már érintettük, Guardiola korábban is szerepeltetett építkezések közben befelé mozgó szélső védőt, de ez a legtöbb esetben csak az egyik oldalra vonatkozott. Tehát valakinek hosszában, szinte az egész pályát le kellett fednie, illetve – mivel elsődlegesen támadó feladatai voltak – védekezés közben gyenge pontot jelentett. Most senkinek sem kell visszarongyolnia; az az öt ember, aki a támadások közben a leghátsó, labda nélkül a saját kapujához is a legközelebbi.  És ami ennél is fontosabb: blokkolásban, szerelésben, felszabadításokban kivétel nélkül remek. Miközben ők természetesen technikailag is kikezdhetetlenek, másként szóba se kerülhettek volna a Citynél.

Nem arról van szó, hogy Guardiola örül annak, ha nincs náluk a labda, vagy arról, hogy úgy küldi ki a játékokait, álljanak vissza szépen, nyugodtan. Arról van szó, hogy míg a jelenlegi évadot megelőzően a manchesteriek szinte kizárólag arra a 60, 65, 70 százaléknyi történésre koncentráltak, amikor ők támadhattak, és Guardiola arra huzalozta fel őket, hogy ez a szelet minél nagyobb legyen, addig most mindenre felkészültek.

Nem futballozik látványosabban vagy eredményesebben és nem jobb az idei Manchester City, mint Guardiola korábbi csapatai. De sokkal komplettebb, komplexebb és összetettebb.

Mindenre kész: arra is, hogy lerohanja a Bayern Münchent és arra is, hogy a játékosok perceken keresztül a saját tizenhatosukon belül takarítsanak a Real Madrid elől.

Ironikus módon a kontrollőrült Guardiola akkor találhatta meg az utat a BL-mérkőzések legszélesebb körű, legnagyobb mértékű befolyásolására, amikor az ő általa helyesnek tartott útról fél lábbal lelépett.

Nem attól lesz jó vagy csalódást keltő edző, hogy mit ér el ebben az évben a Bajnokok Ligájában (eddig sem ez alapján kellett volna megítélni). Nem igazságos és nem méltányos kritika a pályafutásával kapcsolatban, hogy a lassan mérhetetlen méreteket öltő éremgyűjteményében miért „csak” két Barcelonával elért BL-címet találni.

Ám ettől még igaz: az idei Manchester Citynek van a legjobb esélye arra, hogy ezt a párbeszédet lezárja.

A Manchester City május 9-én a Santiago Bernabéu Stadionban 1-1-es döntetlent játszott a Real Madriddal. A BL-elődöntő visszavágóját szerdán rendezik Angliában.