Foci sport24

A drámai döntő után mindenki a Varázslóról áradozott, pedig a csapattársa ért el mesterhármast

PA Images via Getty Images
PA Images via Getty Images
A Blackpool 1953-ban Stan Mortensen mesterhármasával és Bill Perry hosszabbításban lőtt góljával nyerte 4-3-ra a Boltonnal vívott FA Kupa-döntőt, a találkozó mégis Matthews Finalként vonult be a labdarúgás történetébe. Igaz, Stanley Matthews, a legendás jobbszélső tagadta a legjobban, hogy az a meccs az ő döntője lett volna.

A Blackpool–Bolton FA Kupa-döntőt „Matthews Finalként” emlegetik. Hetven éve rejtély, miért. Az 1953. május 2-án rendezett találkozón ugyanis Matthews csak két blackpooli gólban játszott szerepet – egyet sem szerzett –, ellenben csatártársa, Stan Mortensen mesterhármast ért el.

Amikor Mortensen 1991-ben meghalt, egy angol lap morbid humorral megjegyezte:

A búcsúztatása is Matthews-temetés lesz…

Azon az 1953-as döntőn a boltoni Nat Lofthouse szerezte az első gólt mindjárt a második percben. Utóbb azt mondta: „Rajtunk és Bolton lakosságán kívül egész Anglia azt akarta, hogy Stanley Matthews emelhesse fel a trófeát.”

Úgy nézett ki, nem sikerül. A Bolton, amely a múlt század húszas éveiben háromszor (1923-ban, 1926-ban és 1929-ben) is elnyerte az FA Kupát, ám azóta először vívott döntőt, az 55. percben 3-1-re vezetett. George Farm, a Blackpool kapusa – diszkréten fogalmazva – nem védett csúcsformában, két leventególt is beszedett, és súlyos hibái után semmi nem utalt a fordításra.

Csakhogy a 68. percben Matthews veszélytelennek tetsző beívelését a másik kapus, Stan Hanson két méternyire a gólvonaltól váratlanul kiejtette, és Mortensen közvetlen közelről a hálóba kotorta a labdát, miközben szinte felcsavarodott a kapufára.

Ám a Bolton – amelynek labdarúgói fejenként 25 font győzelmi prémiumért játszották a döntőt – az utolsó előtti percig tartotta magát és a 3-2-es állást, akkor azonban Mortensen a jobb felső sarokba küldött parádés szabadrúgással egyenlített. Máig ő az egyetlen játékos, aki FA Kupa-döntőben mesterhármast ért el.

A Blackpool futballistáiban nyilván felötlött, hogy az elődöntőt 4-3-ra nyerték az Everton vendégeként. Igaz, a legjobb négy között a szünetben 4-0-ra vezettek, és majdnem ráfáztak a második félidőben. A döntő utolsó szakaszában azonban minden sikerült, és – miután Benjamin Griffiths játékvezető két percet hosszabbított – Matthews elfutása, majd visszagurítása után a balszélső Bill Perry jobbal, középről, nagyjából nyolc méterről bevágta a győztes gólt (4-3).

A BBC kerek ezer fontot fizetett a mérkőzés közvetítéséért, kommentátora, Kenneth Wolstenholme pedig azt mondta: „Ha a Bolton szerezte volna az utolsó pillanatokban a győztes gólt, akkor is úgy emlékeznénk a találkozóra, mint Matthews-döntőre.”

Barratts / PA Images via Getty Images Stanley Matthews (középen)

A News of the World című lap már egy héttel a csúcstalálkozó előtt azt írta: „Ha a Blackpool nyer, a meccs Matthews Finalként vonul be a futballtörténelembe.”

A lefújás után Joe Smith, aki 1935-től 1958-ig, huszonhárom hosszú éven át volt a Blackpool menedzsere – előtte csaknem húsz esztendeig futballozott ugyanabban a csapatban, és ugyanúgy 255 gólt szerzett, mint Lofthouse a Boltonban –, azzal rohant Matthewshoz: „Stan, Stan, egyedül legyőzted őket!”

Sport24 - Előfizetés logó
Kedves Olvasónk!
A cikk elolvasása regisztrációhoz kötött.
Sport24 - Előfizetés logó
Regisztrálj, és tarts velünk!
Szolgáltatásaink köre folyamatosan bővül.
A Sport24 cikkei átmenetileg előfizetés nélkül, regisztrációval elérhetőek.
Magyarország legjobb focis tartalmai továbbra is a Sport24-en olvashatók, próbáld ki most!
Olvasói sztorik